Blue Side-Yugyeom

17.Fejezet-A nyeremény

Csak álltam és néztem, ahogy közeledik Bambam, kezében a telefonommal. Nagyon meglepődtem, hogy hozzám szólt, azon meg végképp, talán emlékszik, ez az én telefonom. Mikor már előttem állt, felnéztem rá. Igen magas volt hozzám képest. Bizonytalanul megköszöntem és nyúltam a készülékért, de a magasba lendült a keze, hogy ne érhessem el. Nem értettem ezt a reakciót. Kíváncsian nézett rám, majd megszólalt:

- Az igazság az, hogy a fiúkkal szándékosan így terveztük. Amint JB elé leraktad, ő szinte rögtön magához vette. Azt akartuk, hogy vissza gyere, egyedül.

Tudom, hogy ők a GOT7 és baromira rajongok értük, de őszintén, ebben a pillanatban megijedtem kicsit. Mégis mit akarhatnának tőlem? Szerintem Bambam is észrevette ijedtségemet, mert szinte azonnal tovább folytatta:

- Tudod van nálunk egy nyereményjáték, amiről jobb, ha kevesen tudnak. Ritkán is sorsolunk, de most pont megtörtént és te nyertél.

Értetlenül néztem rá. Miféle játék ez és mi a nyeremény? Kezdtem még inkább rettegni.

- A lényeg, hogy a meghívók egyedi sorszámmal vannak ellátva. Ezek a beléptedkor bekerülnek egy adatbázisba, ami automatikusan sorsol. Ahogy beléptél, az adataid is felkerültek ebbe. Tudod, hogy amikor megvetted az albumot, megadtad az adataidat, így be tudtunk azonosítani. A lényeg, hogy erről senki nem tud, csak azok a szerencsések, akiket kisorsolunk. Ezért akartuk, hogy egyedül gyere vissza. Szóval érezd magad megtisztelve. – mondta.

Köpni nyelni nem tudtam. Aztán járt az agyam és végül kiböktem az egyetlen kérdést, ami akkor foglalkoztatott:

- Na és mi a nyeremény? – valami nagy dologra gondoltam, különben mért lenne ez ilyen titkos. Mondjuk egy albumkollekcióra vagy ajándékcsomagra, esetleg egy közös kép a bandával. De ahogy megkaptam a választ egyszerűen elállt a szavam.

- Az egész bandával eltölthetsz egy egész hónapot a dormunkban. Semmi felvétel nem lesz, csak jól érezzük magunkat. – mosolygott kajánul.

Egy cseppet megijedtem ettől a mosolytól, aztán eszembe jutott, hogy nem is a dormba laknak, így feltettem újabb kérdésemet:

- Kikkel fogok lakni? Hiszen mindegyikőtök külön lakik, nem?

- Erre a hónapra mindannyian odaköltözünk. – felelte természetesen, majd oldalra döntötte fejét, amihez egy nyugodt vigyor is társult.

Hogy őszinte legyek kicsit elbizonytalanodtam. Én, 7 fiúval összezárva, akiket eddig csak a médiából ismertem. Mi van, ha perverzek vagy kihasználják a helyzetet?

- Hát nem is tudom. Jó ötlet ez? Hiszen mégiscsak nő vagyok. – láttam ahogy lefagy az arcáról a vigyor.

- Nem kell izgulnod. Mi már sokszor csináltuk ezt, mindig zökkenőmentes volt és lesz saját szobád meg bármikor elmehetsz, ha programod van. Csak annyi, hogy együtt lakunk és közös programokat is csinálunk. Hidd el, ilyen egyszer adódik az életedben. Nos?

Ez kicsit megnyugtatott, de még mindig voltak kétségeim. Aztán eszembe jutott a lakásom, majd arról Hao és nagyot dobbant a szívem. Rájöttem, hogy menekülni szeretnék. Itt volt egy lehetőség erre. Történjen bármi, ilyen tényleg csak egyszer van. Így halkan kimondtam a válaszom:

- Rendben.

Bambam hirtelen nyögött egyet és azt mondta:

- Hidd el, nem fogod megbánni. Hétfőn költözünk be, itt a cím. Akkor jössz, amikor akarsz. Ja és ez a kód, hogy bejuss a dormba. – aztán megfogta  mindkét kezem, meglengette párszor és el is tűnt olyan hirtelen, mint ahogy jött.

Már azon gondolkodtam, hogy ez tényleg megtörtént-e. De a kezemben lévő papírfecnik árulkodóan néztek rám. Tehát igaz. Én hétfőn összeköltözök a GOT7-nel egy hónapra.