Blue Side-Yugyeom

7.Fejezet-A koncert 1/2

Amint felébredtem a telefonomért nyúltam. Megálmodtam a választ és végül ezt írtam neki:

- A koncert után bármelyik nap ráérek.

Tudom ez is kicsit megalázkodó volt, de mégis vágytam a vele való találkozásra. Kíváncsi voltam mi sül ki ebből az egészből és őszintén megvallva hiányzott is már, hogy érezzek valamit. Ő pedig érzelmeket váltott ki belőlem. Végre egy hús-vér ember. Nem egy hétköznapi ember, de mégis megérinthettem, beszélhettem vele és ez boldoggá is tett. Elmerülni sem volt időm ezekben a gondolatokban, szinte azonnal jött a válasz:

- A koncert után érted megyek. Ha jól tudom 22-kor lesz vége. Ugye?

- Igen. – írtam röviden.

- Ott leszek a stadion D bejáratánál. Nem akarom, hogy meglássanak. – írta.

Persze, hiszen őt felismerhetik. Erre nem is gondoltam. Kicsit meglepett, hogy ilyen hamar találkozni akar. Mégis vegyes érzelmekkel vártam mi fog történni. Nyilván még egy koncert is előttem állt. A fanmeetingre gondolni sem mertem.

Láttam, hogy barátnőm ébredezik, és ahogy felkelt elkezdtünk összepakolni. Közben elmeséltem a lebeszélt találkozót, aztán szépen beálltunk a VIP sorba. Már voltak előttem páran, de szerencsés voltam ebben is, hamarabb felkeltünk, mint a tömeg nagy része. Így egész közel lehetek a kedvenceimhez. A barátnőmmel hamar eltelt az idő, végül eljött a pillanat, mikor hazarohantam, megmosakodtam és szépen felöltöztem, kisminkeltem magam. Nem akartam nagyon sietni, így kényelmesen sétáltam vissza a stadionig. Aztán a barátnőm helyére beállva elküldtem haza. Már csak fél óra volt kezdésig. Közben szóba elegyedtem az előttem állókkal. Ők is meglepődtek, milyen jól beszélek koreaiul. Így nem éreztem magam annyira egyedül.

Végül együtt mentünk be és velük álltam meg a színpad körül. Nagyon izgultam. Fogalmam sem volt mi várhat rám itt Koreában egy koncerten. A körülöttem állók már ujjongtak és ölelgettük egymást. A koncerteken mindig lenyűgöz, hogy a rajongók mennyire összetartóak és mennyire együtt tudnak működni a rajongásban. Csodálatos, amikor egyszerre gyullad fel ezernyi zöld fény a színpad körül, amikor egyszerre skandálja mindenki a fanchantot, mint valami verset. Mindezekkel örömet okozva kedvenceiknek. Örülök, hogy többször is átélhettem ezt és most ismét itt vagyok. Hallva és látva ezt, melegség árasztja el a szívemet. Ahogy elkezdődött a koncert nevetve mentem a többiekkel és élveztük minden pillanatát, amit adnak nekünk és amit mi adunk nekik. Csodálatos volt ilyen közel látni őket. Már-már elhiszem, hogy tényleg léteznek, élnek és lélegeznek. A maguk tökéletlenségével együtt is tökéletesek. Teljesen átszellemültem. Táncoltam és élveztem a zenét. Minden egyes számukat szeretem.

Észre sem vettem, hogy hamarosan vége van. Tudtam, hogy valaki vár rám és abban a pillanatban, amikor erre ráeszméltem hatalmasat dobbant a szívem. Hirtelen újabb, másfajta izgatottság vette át a helyét a lelkemben. Lassan el kell indulnom. Még a tömeg előtt, hiszen sose fogok kijutni, ha nem indulok el időben. Már vége volt a koncertnek. Persze a rajongók visszaskandálták őket. Most kell elindulnom – mondtam magamnak. Elbúcsúztam a lányoktól. Persze kérdőn néztek rám, de muszáj volt elindulnom. Nagyon nehéz volt így is a tömegen átverekedni magam, beletelt vagy negyed órába, mire kijutottam a folyosóra, majd elkezdtem keresni a D bejáratot. Már így is elmúlt 10 óra. Kicsit ideges is voltam, hogy kések, neki meg várnia kell rám. Gyorsabban szedtem a lábaimat és végre valahára megvolt a kivezető út.