Blue Side-Yugyeom

59.Fejezet-Megvagy

Reggel elég későn keltem. Szerencse, hogy csak délután volt elfoglaltságom. Hallottam, ahogy Jinyoung és Yugyeom beszélget. Tehát még itt van. Közel hajoltam az ajtóhoz, hogy halljam a beszélgetésüket.

- Tegnap is vele álmodtam. Nem bírom tovább. Hová tűnhetett el így? Még a nyomozó sem találta. Semmit nem tudok róla.

- Lehet, hogy külföldön van. Talán máshol folytatta az egyetemet.

- Mégis ez a múltkori olyan valóságosnak tűnt. Ahogy a tegnap is. Szinte éreztem a karját. Még a csókjait is. Az illatát.

Ajjaj. Nem kellett volna kimennem. Mégis annyira vágytam a pillanatra, vele. Bántam ezt az érzést, azt, amit iránta éreztem. Fájt minden egyes perc nélküle. Mégis még muszáj valahogy kibírnom ezt. Hamarosan elment. Jinyoung meg kopogott az ajtómon. Kinyitottam és elkezdtem sírni. Megöleltem és csak sírtam.

- Mégis, hogy gondoltad, hogy kijössz? Meg is csókoltad? Elment az eszed? Olyan buta vagy. – mondta ezt.

Érződött a szigorúság a szavaiból, mégsem bántott meg. Tudtam, hogy igaza van.

A mai nap leadtam a szakdolgozatomat elbírálásra. Jinyoung is elkísért, de aztán elváltunk, neki mennie kellett dolgozni. Én pedig Feng-gel találkoztam. Megbeszéltük, hogy a következő koncertre együtt megyünk. Persze külön helyre szólt a jegyünk. Ő a VIP szekcióba ment, én viszont tanulva az előző esetből, csak tisztes távolból akartam figyelni az eseményeket. Azért együtt készültünk, megvettük a ruhát.

- Vajon Jackson megérint majd téged? – kérdeztem barátnőmtől.

- Hisz mindig kitalál valami ürügyet, hogy a koncerteken megérintsen. Nem sokszor megyek, de amikor megyek, tuti kapok egy szívecskét, egy fényképet vagy egy kézfogást. Ez is már afféle szokás lett. Szeretem, hogy ilyen titkosan csináljuk. – kacagott egyet közben.

- Örülök, hogy boldog vagy vele.

Elbúcsúztunk és mindenki ment a maga útjára.

Hamar elment a hét. Már a végén tartottunk az iskolai éveknek, így nem kellett órákra járnunk. Bejártam dolgozni az egyetemre, de az nem járt olyan sok elfoglaltsággal. Viszont eljött a napja a koncertnek. Jinyoung-tól ismét megkaptam a jegyet. Majd a szokásos menetben csináltunk mindent. Elfoglaltam a helyemet. Most jóval távolabb voltam. Meg is kaptam az első üzenetet Jinyoung-tól.

- 15 perc.

Kisvártatva jött a következő.

- Most.

Olyan jó volt ez a menetrend. Szerettem a mi kis titkainkat. Hao-val és a fiúkkal. Teljesen rájuk bíztam magam. Ismét csak őt figyeltem. A szólója tökéletes lett, most egyedül csinálta. Minden érzelem benne volt és a szabad résznél is imádtam. Észrevettem, hogy fürkészi a közeli tömeget. De most elővigyázatosabbak voltunk. Nem találhat rám. Lassan közeledett a vége, de még látni akartam Jackson-t és Feng-et. Pont ekkor Jackson lement a közönség közelébe és láttam, hogy Feng csuklóját elkapva egy puszit ad a kézfejére. Olyan édesek voltak. Csak egy pillanatig tartott, mégis olyan bensőséges volt. Jackson aztán ment is tovább a többi rajongó felé, de Feng-et mindig valami egyedi dologgal jutalmazta meg. Aznap másnak nem csinált ilyet. Csak neki. Ahogy ezen morfondíroztam jött az üzenet Hao-tól. Elindultam a kijárat felé. A srácok is levonultak addigra. A kijáratnál már várt rám, beszálltam a kocsiba és már mentünk is. Most nem kellett annyira rohanni, mint legutóbb.

Yugyeom

Újra koncert. Most nem vallhatok kudarcot. Ha itt lesz meg kell találjam. Nem igazán akartam elfogadni, hogy az csak egy álom volt, amit láttam. Persze mindkettőnek megvolt az esélye, mégis akartam hinni, hogy ő tényleg itt volt és engem figyelt. A szabad részeknél minden irányba elnéztem, de nem láttam sehol. Mégis valahogy éreztem a jelenlétét. Amikor levonultunk másik irányt vettem, mint a többiek. Kimentem a stadion oldalához. Ennek csak egy lejárata volt. Elgondolkodtam azon, lehet annyira görcsösen ragaszkodok hozzá, hogy már mindenhol őt látom. Megölt ez a gondolat. Az még inkább, hogy ezt az életet nélküle kell leéljem. Nem akartam elfogadni. Ekkor észrevettem egy autót, amiben jár a motor. Ismerős volt a jelenet. Mikor előszőr megláttam, akkor is ugyanígy vártak rá. Hamarosan megpillantottam egy alakot, aki a kocsiból kiszállt. Ő is ismerős volt. Ráeszméltem, hogy Ming Hao az. Remegve néztem a bejárat felé. Ott volt. Ő volt ott és tényleg ott volt. Késztetést éreztem, hogy utána fussak, mégsem tettem. Figyeltem a testét, hogy lélegzik, hogy jól van és úristen mosolyog. Ahogy beszálltak a kocsiba a kezemmel pisztolyt formáltam, majd magamnak elsuttogtam.

- Bumm. Megvagy. – mosolyodtam el.