Blue Side-Yugyeom

6.Fejezet-A stadionnál

Barátnőm simogatására ébredtem fel. Suttogva mondogatta a nevem, amíg észhez nem tértem. Mikor észrevette, hogy felébredtem, vigyorogva mondta:

- Van 3 órád elkészülni, aztán irány a stadion.

Hirtelen eszméltem rá mi történt nem is olyan régen, majd megragadva barátnőm kezét egyszerűen kibukott belőlem:

- Megcsókolt.

Ledermedve nézett rám pár másodpercig, majd széles mosolyra húzódott a szája. Ekkor torkaszakadtából elkezdett sikítozni. Bedugva a fülemet ujjaimmal, hallgattam. Igen, még így is fülsüketítő volt a sikítása. Mikor elhalkult elkezdett rángatni és mondogatta, hogy ez megnyit minden kaput előttem. Kérdezgette, hogy milyen volt és hogyan csókolt. Én meg ebben a pillanatban nem akartam erről részletesebben beszélni. Alig vártam, hogy lezuhanyozzak, majd kimenjünk a stadionhoz. Persze ott se tudtam elbújni a kérdések elől. Csak egy kis pihit szerettem volna, hiszen tudtam, hogy most másra kell koncentrálnom. Mindjárt koncert én meg valaki másra gondolok. Úgy éreztem megcsalom a kedvenceimet. Hirtelen megragadtam a barátnőmet az örömteli ugrálása közepette. Észrevette, hogy túlzásba vitte reakcióját és mintha mi sem történt volna elküldött zuhanyozni, miközben hozzátette:

- Majd a stadionnál elmondod az egészet. Lesz elég időnk ezt megbeszélni.

Elindultam a fürdőszoba felé. Nagyon jól esett most ahogy a forró víz a testemre esett. Majd elkezdtem váltogatni a hideg meleg vizet, ami igazán frissítő volt. Igyekeztem nem arra gondolni, ami történt, de önkéntelenül is befurakodott az elmémbe az a csók. Újabb kérdések hada kezdett el foglalkoztatni. Mi lesz most? Vajon járunk már? Vagy csak szórakozik velem? Kihasznál? Tudtam, hogy ő egy idol. Ez nem lehet komoly. Mégis hogyan tudnánk megoldani? Sehogy - válaszoltam magamnak.

Ahogy kiléptem a zuhanyzóból barátnőm kaján vigyora fogadott.

- Nem akartam belenézni a telefonodba, épphogy csak ránéztem. Írt neked.

Azonnal a telefonomhoz rohantam.

- Mikor láthatlak újra? – csak ennyi.

Egy rövid üzenet, amitől hevesebben vert a szívem. Ezek után csoda, ha túlélem a koncertet. Még át kell gondolnom, mit válaszolok. Azt terveztem a koncertig nem írok vissza neki. Meg kell beszélnem a barátnőmmel, mitévő legyek.

Közben elkészültünk. Nyilván csak az ottalváshoz. Azt beszéltük meg, hogy a koncert előtt hazaugrok, amíg ő tartja a helyemet. Szóval egy edzőcuccot húztam magamra, meg vittük az alváshoz szükséges párnát, takarót és némi ételt. Nem mintha aludnánk, volt mit megbeszélni.

Mikor odaértünk meglepődésemre rengetegen voltak. Nem számítottam ekkora tömegre, de igyekeztem jó helyeket kifogni. Épphogy letáboroztunk, barátnőm már bombázott is a kérdéseivel. Láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi. Így elkezdtem neki mesélni a történteket. Igyekeztem minden részletet elmondani, hogy teljes képet kapjon és könnyebben átlássa helyzetemet. A végén kérdőn néztem rá, de csak annyit válaszolt:

- Élvezd ki, amíg tart.

Annyira nyugodtnak tűnt, olyan hidegen és szomorúan mondta ezt. Hirtelen ráeszméltem, hogy ugyanazon ment keresztül, amin én is néhány éve. Igen. 1 hónapot már töltöttem Koreában ezelőtt és akkor együtt voltam valakivel. Ő is idol volt és csalódást okoztunk egymásnak azzal, amikor nem engedtük a másiknak, hogy azzá váljunk, akiknek lennünk kell. Mikor eljöttem irdatlan kín hasított belém. Szerettem őt valamikor, mégis el kellett hagynom. Fájdalmas volt.

Ekkor jöttem rá, hogy a barátnőm is átélte ugyanezt. Csak annyit kérdeztem:

- Ki volt? – megdöbbenve nézett rám.

- Honnan tudod? - csak mosolyogtam rá.

- Hiszen én is keresztül mentem ezen már valakivel. – mondtam neki egyszerűen. Majd megszólalt:

- Taehyung. – teljesen ledöbbentem. Majd átöleltem és a fülébe súgtam:

- Yoongi.

Mindkettőnk szeme bekönnyezett, de ahogy meghallotta a nevet, felröhögtünk, hogy is lehetünk ilyen szerencsétlenek, hogy egy bandából jártunk valakivel. Sokkal közelebb éreztem magamhoz. Ez is egy kapocs volt közöttünk, amit sem én sem ő nem tudtunk megmagyarázni. A fájdalom ellenére, amit újra át kellett élnem, most mégis boldog voltam. Hiszen tudtam, hogy mi ketten bármikor számíthatunk egymásra.

Ebből a pillanatból feleszmélve elengedtem barátnőmet és egy szendvics után nyúltam. Mondta, hogy ő is kér egyet, így felé nyújtottam az elsőt, ami a kezem ügyébe került. Majd nyúltam volna a következőért, de hirtelen kicsúszott a telefonom. Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy nem válaszoltam még neki. Nem is tudtam mit írhatnék egy ilyen kérdésre. Barátnőm észrevette elmélkedésemet és megkérdezte mi van. Elmondtam neki mi a helyzet. Azt mondta azonnal válaszoljak, ezt nem húzhatom a koncert végéig. De fogalmam sem volt mit írjak.

- Muszáj lesz írnod valamit, nem hagyhatod parlagon szegény fiút. – mondta. Láttam rajta, hogy a válaszon gondolkodik, majd mint, aki megvilágosodott rávágta. – Írd azt, hogy: „Igazodom hozzád, hiszen neked sokkal több elfoglaltságod van, mint nekem."

- Ne már, ez olyan, mintha megadnám magam neki. - feleltem kapásból.

- Akkor: „Sok dolgom van mostanában. Neked mikor lenne jó?" – kontrázott.

- Így meg olyan hideg. – mondtam.

Éreztem, hogy egyik végletből a másikba halad, s közben gondolkodik a következőn, amikor leállítottam azzal, hogy mindjárt kitalálok valamit. Ahogy próbáltam megerőltetni magam rám tört a fáradtság. Barátnőm felé fordultam, de láttam, hogy elaludt. Mégis mit írhatnék erre? Mi lehet a jó válasz? Ez az utolsó, amire emlékszem, mert én is elaludtam utána.