Blue Side-Yugyeom

66.Fejezet-Kék álmok

Aznap este is nála aludtam. Persze aztán vissza kellett térnem a valóságba és dolgozni menni. Nehezen váltam meg tőle. A vasárnapot ágyban töltöttük. Csak elvesztünk egymásban. Aztán elindultam Jinyoung-hoz. Útközben kaptam egy üzenetet.

- Már most hiányzol.

Megmosolyogtam, de nekem is nagyon hiányzott. Jó lett volna, ha együtt tudunk maradni még egy kicsit. Habár nem lett volna elég a világ összes ideje sem. Mindig ebben a kék álomban akartam lenni, vele.

Ahogy megérkeztem Jinyoung-hoz, már mosolyogva fogadott.

- Jól éreztétek magatokat? – kérdezte.

- Csodálatos volt. – huppantam le a kanapéra, ahogy visszaemlékeztem a történtekre. – Olyan mintha álom lett volna. Még most sem hiszem el.

- Pedig ez a valóság. – mondta határozottam Jinyoung. – Holnap akkor kezdesz a munkában? Izgulsz?

- Igen, kicsit izgulok. Habár nem lesz nagy újdonság, hiszen minden ugyanúgy fog menni, mint eddig.

Örültem, hogy ott maradhatok, mert nem ismeretlen a terep, mindent megtalálok és az emberek segítőkészek és türelmesek. Persze nyilván dolgozni kell, de ezt nem bántam. Szerettem a munkámat. Még nem tudom hogyan fogjuk Yugyeom-mal összeegyeztetni a dolgokat, de úgy éreztem a szerelmünk előtt már nem lehet akadály. Bőven elég volt az, amit átéltünk. Elbúcsúztam Jinyoung-tól és bementem a szobámba. Még ráírtam Yugyeom-ra és kicsit beszélgettünk. Végül álomra hajtottam a fejem.

Másnap korán bementem dolgozni. Nem voltam nagyon időhöz kötve, rugalmas volt a munkaidőm, a lényeg az volt, hogy legyenek eredmények. Egy kutatásban vettem részt. Így saját magam beoszthattam az időmet. Szinte egész nap bent voltam. Jól esett a munka. Hamar el is ment az idő. Hao-val is együtt dolgoztunk még, de a próbákat hétvégére időzítettük. Nem zavart be a munkába ezáltal. Ahogy öltöztem át, kaptam egy üzenetet.

- Itt várlak az egyetem melletti parkolóban.

Szóval újra átélhetem a kék álmot. Siettem hozzá. Meg is találtam a kocsiját, majd beszálltam. Adott egy puszit és mondta, hogy üljek hátra, van ott egy ajándék. Beültem és egy csodaszép estélyi ruha volt a hátsó ülésre berakott dobozban, valamint egy hozzá illő cipő.

- Vedd fel kérlek. Olyan helyre megyünk, ahová ez illik.

Ahogy elindult próbáltam a lehető legkényelmesebben átöltözni, ami nem volt egy egyszerű dolog. A hajamat kontyba tűztem, még jó, hogy mindig van nálam hajgumi és fésű. Ahogy megállt a kocsival kiszállt és megvárta, hogy feldobtam egy kis sminket. Mikor kiszálltam, elállt a szava.

- Csodásan nézel ki, kicsim.

Elmosolyodtam és adtam egy puszit az arcára, majd elindultunk a környék legmagasabb épülete felé. Egy hatalmas 5 csillagos szálloda volt és ahogy beszálltunk a liftbe megnyomta a PH feliratú gombot. Csak akkor vettem észre, hogy a tetőre jöttünk, mikor kiszálltunk a liftből és felvitt a tetőbejárathoz. Felém nyújtotta karját, hogy abba kapaszkodjak, mikor a lépcsőn felfelé lépdeltem. Megkért, mielőtt még kinyitotta volna az ajtót, hogy csukjam be a szemem. Engedelmeskedtem neki. Segített kijönni a teraszra, majd megszólalt.

- Kinyithatod.

Ahogy óvatosan felnyíltak a szemeim, csodálatos látvány tárult elém. A panoráma lélegzetelállító volt és a terasz közepén egy lugasszerűség állt, ami tele volt virágokkal. Annak a közepén pedig egy asztal volt, megterítve, mellette egy pincérrel. A teraszt egy pár fáklya világította be és a földön rózsaszirmok voltak szétszórva. Elnevettem magam örömömben, majd könnyek szöktek a szemembe. Észrevette és maga felé fordított, letörölte a könnyeimet.

- Megérdemled, mert boldoggá teszel. Csak szeretnélek én is boldoggá tenni.

Hatalmasat nőtt megint a szememben ez az ember. Sosem akartam megválni tőle, tiszta szívemből szerettem és nem hiszem, hogy ezen bármi is változtatna. Ahogy leültünk az asztalhoz és kikértük a választott ételt, átnyúlva az asztalon megfogta a kezemet.

- Milyen volt a napod?

Elkezdtem mesélni kicsit a munkámról és én is visszakérdeztem.

- Csak rád gondoltam egész nap. Ezért írtam egy dalt neked.

Ekkor felém nyújtotta a fülhallgatóját és bekapcsolta a zenét. Nagyon szerettem a stílusát. Volt benne energia, gyengédség és szenvedély is. A hangja pedig csodálatos volt. Mindig úgy éreztem olyan hangja van, ami az égből szól.

- Köszönöm. Gyönyörű lett, hihetetlenül tehetségesnek tartalak.

Láttam, hogy büszkeségében elmosolyodik, amitől még inkább imádtam.

Aznap nála aludtam és a hálószobában is eggyé váltunk.