Blue Side-Yugyeom

10.Fejezet-Újabb randi

Álmomból barátnőm tevékenykedése zavart fel. Hál Istennek már nem volt korán, de mivel az éjszaka közepén értem haza, eléggé zavaró volt erre ébredni. Fújtatva kimentem a konyhába, majd rákiabáltam, hogy mi a francot csinál. Majd mosolyogva rám nézett:

- Na végre, hogy felkeltél. Totál kivagyok, hogy mi is történt veled az éjszaka. Mesélj! - utasított.

Akkor minden haragom elszállt és elmeséltem neki a tegnap történteket, a koncerttel kezdve. Teljesen átszellemülve hallgatott végig, majd a végén hozzátette:

- Szóval akkor most jártok? Olyan édes lehet. El tudom képzelni, ahogy mosolyog rád. Persze, hogy megbízol benne, hiszen ő egy igazán rendes fickó. – vigyorgott.

- Meglátjuk mi lesz ebből. De most úgy érzem boldog vagyok vele. Persze tudjuk, hogy ez nem tarthat örökké. Nem akarok megint rossz szájízzel elmenni innen. – mondtam neki.

- Azért élvezd inkább, amíg lehet. Csókolózz vele nagyon sokat, aztán ki tudja mi lehet még. – kacsintott rám kajánul.

- Na neeem, erre még gondolni sem merek. Egyelőre elég az, ami van. – bólogattam neki bőszen.

Rengeteg kétség megfogalmazódott bennem. Hiszen tudtam mivel jár, hogy egy idol barátnője vagyok. De igyekeztem arra koncentrálni, hogy ne kövessem el ugyanazokat a hibákat, amiket legutóbb is. Ahogy a barátnőm mondta, inkább megpróbáltam élvezni azt, ami jutott nekünk.

Azon gondolkodtam elmegyek táncolni. Persze hívnom kéne Ming Hao-t is, de most inkább egyedül akartam lenni. Ahogy sétáltam a terem felé, megszólalt a telefonom. Egy üzenet jött tőle:

- Mit csinálsz? Hol vagy? Van kedved találkozni?

Akartam vele találkozni. Mégis jó lett volna kicsit egyedül lenni. Végül megírtam neki, hol vagyok és azt írta, hogy a közelben van, maradjak ott és felvesz kocsival. Egy közeli padra leültem és úgy vártam. Közben az eget kémleltem. Nem tudtam mi történik velem. Jó lett volna átgondolni, de annyi minden közbejött, hogy magamra szinte semmi időm nem maradt. Épphogy elkezdtem volna szokásos elmélkedésemet egy alak emelkedett fölém, eltakarva a napot. Tudtam ki az. Hiszen tegnap olyan közel voltunk egymáshoz. Elkapva a csuklómat ültetett be a kocsijába. A jól ismert mosolyával üdvözölt, én is rámosolyogtam és mire észbe kaphattam volna már az ajkai szorosan az ajkamra tapadtak. Meglepődtem türelmetlenségén. De boldogan viseltem az ezzel járó következményeket. Mellette valahogy nem gondoltam másra, a gondjaimra, az elkövetkező nehéz időkre. Csak élveztem a pillanatot. Végül elszakadt tőlem és beindította kocsit. Egy eldugott teázóba vitt, ahol rajtunk kívül senki nem volt és megkért, hogy meséljek többet magamról. Olyan édes volt, ahogy a könyökén megtámaszkodva az asztalon a fejét a kezeibe helyezte és várta, hogy meséljek. Igazán bensőséges pillanat volt ez is. Majd rátért a kényes emlékekre. Voltam-e már szerelmes? Sok fiúval jártam-e? Nem kerülhettem az elkerülhetetlent és elkezdtem mesélni az idolról, akivel összehozott a sors. Jobbnak éreztem, ha tudja az igazságot, meg a buktatóit is ennek az egésznek. De nem láttam, hogy megrendült volna. Nyilván meglepődött, hogy Suga-val jártam, de nem vettem észre, hogy eltántoríthatnám magam mellől ezzel. Mindennek végén visszakérdeztem. Arra vágytam, hogy ő is meséljen magáról. Azonban megragadott és ismét a kocsijában találtam magam. Újabb helyre vitt, újabb kalandokat, emlékeket adva nekem. Elmentünk a tengerpartra, majd onnan néztük a naplementét. Persze mindenre gondolt, mert még egy pokrócot is hozott és finom csokoládéval kínált. Összebújva néztük, ahogy a nap eltűnik a horizonton. Majd mielőtt még teljes sötétségbe burkolózott volna a part, ismét megcsókolt. Az elején lassan közelített felém és gyengéden csókolt, kis ideig ebben a tempóban váltunk eggyé. Azonban éreztem, hogy egyre hevesebb és gyorsabb tempót diktált, amit én is követtem. Nagyon vágytam rá. Az ölelésére, arra, hogy megérintsen olyan helyeken is, ahol még nem ért hozzám. Úgy éreztem ő is vágyik rám. Ezért engedni akartam ennek az érzésnek. A pólóm alá nyúlt és keze a derekamon állapodott meg, amit simogatott. Már éppen tovább kalandoztak volna ujjai, amikor megcsörrent a telefonom. Hirtelen hagytunk abba mindent. A barátnőm volt. El is felejtettem neki szólni, hogy találkoztam Hao-val. Felvettem a telefont és megnyugtattam, hogy ne aggódjon tovább, biztos kezek őriznek. Hallottam a hangján, hogy nagyon feldúlt és ideges volt, ezért jobbnak láttam, ha most hazamegyek. Nem akartam elmenni, Ming Hao-val olyan jól éreztem magam. Tényleg megfeledkeztem mellette minden másról. Akartam vele ezt az együttlétet. De a barátnőmet nem hagyhattam most magára. Így kicsit félve, de elmondtam Hao-nak, hogy haza kell mennem. Láttam a csalódottságát, de hazavitt természetesen. Mielőtt elbúcsúztunk, oda fordultam hozzá:

- Ígérem lesz egy teljes nap, amit csak neked szentelek. Rád bízom, melyik nap legyen az. Én még 2 hétig szabad vagyok bármikor.

Erre teljesen felvillanyozódott és látni lehetett, ahogy elkezd járni az agya, mit is fogunk majd csinálni. Örültem, hogy akkor boldoggá tehettem. Majd elbúcsúztunk egymástól és rohantam be a barátnőmhöz.