Blue Side-Yugyeom

58.Fejezet-Közel hozzá

Ahogy hazaértem nem tudtam aludni, meg kellett várnom Jinyoung-ot, hogy tudjam, nem buktunk le. Járkáltam a szobában, ittam egy teát, hátha felébredek. Jó 2 óra is eltelt, mire megjelent az ajtóban. Rám nézett.

- Jobban kell vigyáznunk. Ne haragudj, hogy ilyen jegyet szereztem. Csak gondoltam közelebbről szeretnéd látni őt. Nem gondoltam, hogy észrevesz.

- Tehát észrevett. – nem mintha nem tudtam volna, hiszen mélyen a szemembe nézett.

- Ne izgulj. Mivel nem talált utána azt gondolta, csak odaképzelt. Remélem nem fogja másképp gondolni.

- Mi van a nyomozóval? – kérdeztem rá.

- Már JB elintézte. Adott neki egy jókora összeget, hogy ne jelentsen Yugyeom-nak.

- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok nektek.

- Nem gond, hiszen szeretünk mindkettőtöket. Tudod, hogy számíthatsz ránk. Ezt így is elég nehéz lett volna egyedül megoldanod. Végül megtalált volna és visszamegy hozzád, minket meg otthagy. Ez a mi érdekünk is. Ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Ekkor jó szorosan megölelt. Megnyugtatott, ahogy simogatta a hátam. Bizalmat, őszinteséget és erőt kaptam tőle. Boldog voltam, hogy ilyen jó barátokra tettem szert, akik mindenben támogatnak.

- Mit szólsz egy fagyihoz? Az izgalomra jó lesz egy kis cukor. – mosolyodott el.

- Jól esne. – nevettem rá.

Elővett a fagyasztóból két kis doboz fagyit, amit azonnal befaltunk. Közben nevettünk az eseten, hogy milyen rafináltan próbálták elrángatni arról az oldalról, meg, hogy milyen fejet vágott. Elmesélte azt is, mi volt az öltözőben. Aztán a nyugodtság érzésével tértünk nyugovóra.

Hao másnap bemutatóra vitt. Muszáj volt jól teljesítenem, mert a múltkor elrontottam a koreo-t. Kiürítettem a fejem, de még mindig Yugyeom pillantását éreztem minden porcikámban. Annyira vágytam rá. Fogalmam sincs, hogyan bírtam ki eddig nélküle. Közel a cél, de tudtam, még ki kell tartanom. Hao érdeklődött, hogy mi volt a koncerten, Jinyoung mit mesélt. Eközben elkezdtünk nyújtani. Csak olyan bemutatókra vitt, ahol koreográfiákat mutattunk be ügynökségeknek. Így elkerültem a nyilvánosságot. Nem akartam híres lenni. Meg nyilván úgy Yugyeom könnyebben rám talált volna. Szerencsére most jól sikerült a munka. Hao is megdícsért. Már igen későre járt, így hazavitt. Az épület felé igyekeztem, amikor Jinyoung-tól jött egy üzenet.

- Ne gyere haza! Berúgott és itt van a lakásban. A cuccaidat is épphogy sikerült elpakolnom, mire felért. Menj Hao-hoz addig.

Ahogy elolvastam végig járattam az agyam, hol aludhatnék. Hao elutazott, innen rögtön a reptérre ment. Feng Jackson-nal nyaral valami vidéki kúriában. Most hol aludjak? Visszaírtam Jinyoung-nak.

- Itt vagyok az épület előtt és nem tudok hol aludni. Mennyire van kiütve? Beosonok a szobámba, magamra zárom és csendben leszek. Mégsem aludhatok az előtérben.

- Már a kanapén horkol. Talán meg tudjuk oldani. Gyere fel, max írok, ha változás van.

Felmentem és az ajtó előtt jeleztem Jinyoung-nak. Beengedett olyan halkan, ahogy csak tudott. Amint megláttam, elgyengültem. Azért igyekeztem megőrizni a hidegvéremet. Beosontam a szobámba és becsuktam. Kiengedtem az addig benntartott levegőt. Gyorsan átöltöztem és befeküdtem az ágyba. Mégsem jött álom a szememre. Itt volt a közelemben és amíg ez így volt a szívem nem nyugodott. Aztán éreztem, hogy pisilnem kell. Már nem bírtam tovább és óvatosan kinyitottam az ajtót, gyorsan elszaladtam a mellékhelyiségbe. Dolgom végeztével nem bírtam megállni, hogy ne menjek oda hozzá. Néztem, ahogy a kanapén alszik, majd leguggoltam szemben vele. Megsimogattam az arcát és egy csókot leheltem az ajkaira. Erre résnyire kinyitotta a szemét. Látszott, hogy még mindig ittas állapotban van.

- Tűnj el! Én őt akarom, igazából! Nem akarok álomképeket! Érintést akarok, de te csak egy képzet vagy.

Megsuhintotta a karját felém. Szerencsére gyorsan reagáltam és sikerült elhúzódnom a keze elől. Gyorsan felálltam és a szobám felé indultam, de ekkor megragadta a karom.

- Ne menj! Érezni akarlak! – ahogy beszélt éreztem, hogy sír.

Megfordultam, lefejtettem az ujjait a karomról, megsimogattam és betakartam. Majd elsuttogtam neki.

- Még egy kicsit tarts ki! Csak még egy kicsit. Bízz bennünk!

Ekkor megnyugodott és ismét álomba merült. Bementem a szobámba és igyekeztem elaludni. Mégis felkavart az érintése. Nehezen tudtam csak nyugovóra térni.