Blue Side-Yugyeom

62.Fejezet-Eljött a nap

Mire hazaértem Jinyoung ujjongva fogadott.

- Imádok a pasid lenni. Így elsőkézből értesülök arról, hogy Yugyeom-mal volt valami. – kacsintott rám.

- Tudtam, hogy nem bírja ki. – nevettem el magam.

Megkönnyebbültem, hogy Jinyoung nem haragudott.

- Na mesélj mi is történt pontosan?

- Csak nem gondolod, hogy részletesen elmondom.

- Miért? Szaftos részleteket akarok hallani.

Kinevette saját magát ekkor, kicsit még el is pirult. Nem néztem ki volna belőle az efféle érdeklődést. Ahogy beszélgettünk berezgett a telefonom. Ránéztem és ismét kalapálni kezdett a szívem. Yugyeom volt az. Összenéztünk Jinyoung-gal. Nem akartam megnézni az üzenetét. Muszáj volt még egy kis ideig távolságot tartanom, hiszen megígértem JYP-nak is. Ráadásul ez volt a feltétele annak, hogy szabadok lehessünk.

A következő 1 hónapban nem kerestem, nem válaszoltam a hívásaira és üzeneteire sem. Persze ennek hatására egyre ingerültebben és akaratosabban közelített meg. Már szinte sehová nem mehettem egyedül. Jinyoung és Hao mindenhová elkísértek. Ha velük voltam, nem mert közelebb jönni. Kicsit sajnáltam emiatt, de ez a mi érdekünk is. Hamarosan eljött a vizsgám napja. Jinyoung kísért el, de sajnos le kellett lépnie, mert forgatásra ment. Így hazafelé egyedül kellett mennem. Már elterveztük a többiekkel, hogy a holnap utáni koncerten lépek. JYP is áldását adta rá, hisz már régen lement a reklámfilm, amiben Yugyeom részt vett. Jinyoung volt a közvetítő köztem és a csapat között, így könnyen és részletesen meg tudtunk beszélni mindent. Készen állt a terv. 2 nap választott el a kék álmomtól. Borzasztóan izgatott voltam emiatt, féltem a reakciójától. Féltem, hogy a kis színjátékunk miatt elveszítem. Időnként láttam őt és Jinyoung is mesélt róla. Megtörte, hogy nem lehettem az övé és elutasítottam. Az még inkább, hogy azt hitte a kis afférunk után is Jinyoung-gal vagyok. Tény, hogy egy normális kapcsolatban szét tudott volna minket választani, de valami más tartott össze minket.

Közeledett a koncert. Már minden készen állt, a biztonsági őrökkel is megbeszéltük a részleteket. Mindenki tudta, mi a dolga. VIP jegyet kaptam, így látni is fog. Most igazán fontos volt, hogy közeli helyet szerezzek, ezért Feng-gel kint aludtunk. Olyan volt, mint régen, az első koreai koncertemen. Már nagyon izgultam az esemény miatt és ha ő nincs velem most, biztosan elájulok. Végig bíztatott. Végül eljött a pillanat. Beengedtek és az első sorban álltunk. Nem tud így elkerülni. Jinyoung írta az üzenetet a kezdésről. Ahogy felléptek a színpadra akkorát dobbant a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. Megláttam őt is. Felnéztem rá, mert annak ellenére, ahogy elbántam vele, a munkáját hihetetlen profizmussal végezte. A szabad résznél persze kiszúrt. Nem tudtam elkerülni a pillantásait, de már nem is akartam. Végre az enyém lehet. Ahogy közeledett a koncert vége, megindultam. Mikor kiléptem a folyosóra tudtam, merre kell mennem. Most nem a kijárat felé mentem, hanem a backstage irányába. A biztonsági őr, amint meglátott, azonnal félreállt és beengedett. Ekkor az öltöző felé sétáltam. Jinyoung-gal még 2 nappal ezelőtt végigmentünk ugyanezen az útvonalon. Ismertem az irányt. Ahogy az öltöző elé értem, hirtelen megálltam. Bíztam benne, hogy azok után, amit tettem vele, még mindig szeret, még nem adta föl és velem akar lenni. Ekkor határozottan benyitottam és vártam. Őt vártam, mert tudtam, hamarosan be fog lépni azon az ajtón.

Yugyeom

Már nagyon nehezen bírom elviselni Jinyoung jelenlétét. Azt hittem a kis üzenetem után szakítanak és végre az enyém lehet. De még mindig járnak. Nem hiszem el. Bosszantott a dolog, hogy elveszik tőlem azt, aki az életem. Nem tudtam mással elképzelni a jövőmet, csak vele. Még JYP-t is megkértem segítsen. Mindezt miatta. Zavart, hogy teljesen elzárkózik előlem, folyamatosan ignorált. Pedig olyan jó volt újra együtt lenni. Érezni az illatát, hallani a nyögéseit. Boldog voltam attól, hogy örömet okoztam neki. Azóta meg semmi. Sosem volt egyedül. Megölt ez a helyzet. Tehetetlennek éreztem magam és szerencsétlennek, hogy még megtartani sem voltam képes őt.

A koncerten láttam. Rengetegszer felé pillantottam. Láttam, hogy ő is néz. Jinyoung-ra nem is tekintett. Folyamatosan engem nézett. Talán ez jelent valamit? Szerettem volna azt hinni, de féltem csak az engedélyemre vár, hogy együtt lehessenek. Nem akartam elfogadni. Féltékeny voltam mindenkire, aki egy kicsit is közel került hozzá. Megőrjített a gondolat, hogy Jinyoung-gal összebújnak esténként. Ahogy lejöttünk a színpadról, a könnyeimet nem tudtam már titkolni. Elkezdtem sírni. A többiek rögtön a zuhanyzóba mentek, de én egyedül akartam lenni és az öltöző felé vettem az irányt. Ahogy benyitottam ott állt, teljes valójában és rám nézett. Látta a könnyeimet, a fájdalmamat. Ekkor megszólalt.

- Rád vártam.