Blue Side-Yugyeom

51.Fejezet-Utolsó napok 2/2

Hamar eljött a szombat, amikor visszautaztunk Szöul-ba. Ez volt az utolsó napom, éjszakám velük. Vasárnap visszaköltözök Feng-hez. Úgy beszéltük meg, hogy még szombaton ő is velünk alszik és segít hazaköltözni. Este kicsit összegyűltünk, együtt voltunk még így utoljára.

- Na és mi volt a legjobb élményed? Már Yugyeom-on kívül. – kérdezte Bambam.

- A legnagyobb élmény az volt, hogy megismerhettelek titeket. – mondtam. – Boldog voltam, hogy JB minden reggel reggelit készített nekem és együtt teáztunk. Minden reggel eszembe jutsz majd ezután. – fordultam felé mosolyogva. – Mark és Jinyoung, nektek köszönöm a sok segítséget a tanulásban. A sok beszélgetést, amik előbbre vittek és a rengeteg támogatást. – ekkor rájuk néztem, láttam, hogy Mark bekönnyezett, Jinyoung meg mosolygott felém. Ezután Jackson és Youngjae felé fordultam. – Nektek azt köszönöm, hogy minden napomat bearanyoztátok a mosolyotokkal és mindig megnevettettetek. Köszönöm a sok játékot. Aztán vigyázz Feng-re, mert kinyírlak. – intéztem Jackson-nak szavaimat. – Bambam. Köszönöm, hogy igazi barátom voltál, a nehéz időkben is. Köszönöm, hogy megengedted, hogy azt szeressem, akit akarok és hogy támogattál minket. És Yugyeom. Hogyan fejezhetném ki, amit érzek? Nem hiszem, hogy szavakba tudnám önteni.

Nem akartam búcsúzkodni, mégis annak hatott a kis beszédem. Rátelepedett mindenki hangulatára, mint valami árnyék. Azt akartam, sose érjen véget ez a pillanat, hogy örökre együtt maradhassunk. De ez a szakasz lezárult. Tudtam, hogy még lesz ilyen alkalom, de ez mégis egyedi és megismételhetetlen volt. Lassan elkezdtek szállingózni a szobájukba. Éreztem, hogy vége lesz ennek is. Yugyeom-mal mi is elvonultunk. Az ágyban feküdtünk, egymás szemét néztük.

- Hiányozni fogsz. – mondtam.

- De én itt leszek. Ne búcsúzkodj, hiszen együtt járunk. Ha akarsz, minden nap láthatsz.

- Te is tudod, hogy ez lehetetlen. Nekem ott lesz a suli, neked pedig a munkára kell összpontosítani.

- Én rád akarok összpontosítani. Csak hagyd kérlek, hadd szeresselek. Oké?

- Rendben. – feleltem megadóan.

Ekkor odabújtam hozzá, ő pedig szorosan átölelt. Hamar elaludtam a karjaiban.

Másnap mikor felkeltem, tudtam, hogy JB vár. Kisétáltam az étkezőbe. Sejtésem beigazolódott. Mosolyogva várt rám. Megkönnyeztem. Amint elkezdtem kortyolni a teát felém nyújtott egy papírt.

- Ez itt a Kakao elérhetőségem, ez a privát telefonszámom. Neked bármikor elérhető leszek, ígérem. – majd a kezembe rakta.

- Köszönöm.

Odamentem hozzá és átöleltem. Nyilván ekkor jelent meg Yugyeom.

- Hyung. Csak ne ölelgesd annyira a barátnőmet. – nézett rá szúrós szemmel.

JB megmosolyogta Yugyeom kitörését, majd elengedett. Jinyoung-gal, Mark-kal, Youngjae-vel már korábban cseréltünk elérhetőséget. Bambam volt az első, akivel ezt megtettem, Jackson-t pedig elérhettem Feng-en keresztül, de mikor leült az asztalhoz ő is a kezembe nyomott egy papírfecnit, amin megvolt a száma. Végül eljött a búcsú ideje is. Alig akartak elengedni a srácok. Aztán elindultunk Feng-gel. Ahogy beültünk a taxiba kitört belőlem a sírás. Úgy zokogtam, mint egy kisgyerek. A barátnőm megveregette a hátamat.

- Nyugi, hiszen még látod őket, nincs miért sírni. – nyugtatgatott.

Ahogy hazaértünk megrohantak az emlékek. Hao, a várakozás, a fájdalmak. Jó és rossz érzések zúdultak rám ekkor. Nem pakoltam ki a bőröndömből, csak azt, ami másnapra kellett. Olyan fáradtság tört rám, amit nehéz lenne megmagyarázni. Szó szerint bezuhantam az ágyba és el is aludtam.