Nem sokat sikerült aludnom az éjjel, annak ellenére, hogy nagyon fáradt voltam. Félálomban eszembe jutott Jimin. Még nem válaszoltam neki. Mielőtt elindultam volna a suliba, írtam neki egy üzenetet, hogy találkozzunk délután. Muszáj volt ezt is lezárnom vele. Persze a nap folyamán Yugyeom is írt, hogy találkozzunk, de rosszullétre hivatkozva áttettük egy másik napra. Nem akartam, hogy megint féltékeny legyen, annyira eszeveszett tud lenni olyankor. Jinyoung is írt, neki leírtam, hogy Jimin-nel találkozom. Előtte nem igazán voltak titkaim. Jól el tudtunk beszélgetni mindig és megbíztam benne. Délután, ahogy a suli véget ért elindultam a megbeszélt helyre. Kettős érzéseim voltak. Reméltem, hogy nem akad ki nagyon a dolgon. Kedveltem őt is és nem akartam megbántani. Ő már várt rám, pedig én is korábban érkeztem a megbeszéltnél. Egy puszit adtam az arcára, nem akartam húzni a dolgot így azonnal belekezdtem.
- Jimin, tudod úgy alakult a kirándulás alatt, hogy Yugyeom-mal összejöttünk. Ne haragudj, hogy nem válaszoltam az üzenetedre, kerestem a megoldást, hogyan is közölhetném ezt veled.
- Sejtettem, hogy erről van szó. – mondta kicsit kedveszegetten. – Biztos nincs semmi esélyem nálad? – ekkor megfogta a kezemet és a tekintetemet kereste.
Meglepődtem ezen a gesztusán. Kicsit kétségbeesettnek tűnt és kérdőn nézett rám.
- Jimin. – kezdtem újra. – Már tudom mit érzek és igazán kedvellek téged is, de őt tényleg szeretem.
Lehajtotta a fejét és elengedte a kezem. Kicsit elgondolkodott, majd felnézett az égre. Ahogy a nap megvilágította arcát, látszott, hogy a könnyeivel küzd. A szemei csillogtak a napfényben és legördült egy könnycsepp az arcán, mégis mosolygott.
- Nincs más választásom. – jelentette ki. – Ne haragudj, de mennem kell. Majd találkozunk.
Akkor ott hagyott ezzel a kellemetlen érzésemmel, talán sosem találkozunk többé.
Ahogy sétáltam hazafelé azon gondolkodtam, talán lett volna esély, hogy ne bántsam meg. Másképp is rendezhettem volna a dolgokat. Már majdnem otthon voltam és megláttam Yugyeom-ot a ház előtt. Ott téblábolt és mikor meglátott felém rohant.
- Hol voltál? Tudod mit, ne is válaszolj. Jimin-nel voltál, Jinyoung mondta. Mégis miért találkoztál vele? – ingerültnek tűnt.
- Yugyeom. Lezártuk. Csak ennyi történt. Megmondtam neki, hogy együtt vagyunk. – mondtam neki kicsit kedvetlenül és nyugodtan.
Meglepődött, majd pár pillanat után megölelt. Kis ideig így álltunk az utcán, de aztán már figyeltek a járókelők. Gondoltam jobb lesz, ha bemegyünk. Feng Jackson-nal volt. Így kettesben lehettünk a lakásban. Csináltam egy teát és leültünk a kanapéra. Ahogy letettem a bögrémet az asztalra szinte azonnal az ajkamra tapadt. Szenvedélyesen csókolt meg, szinte éreztem a megkönnyebbülést rajta, éreztem ahogy a lelke megnyugszik a közelemben, teste meg egyre inkább felhevül. Akkor csak ölelkeztünk és csókolóztunk, mégis kielégítőnek éreztem. Jó volt, ahogy a karjaiba vett és szorosan átölelt. Jól esett az érintése, hogy igyekszik gondoskodni rólam. Megbeszéltük, hogy itt alszik nálam. Bementünk a szobámba, lefeküdtünk az ágyra és egymás szemébe néztünk. Ahogy simogatta az arcom csendesen és határozottam megszólalt.
- Gabi. Minden vágyam az, hogy veled lehessek. Jövő héten bemegyek JYP-hoz felvállalom előtte kettőnket. Az sem érdekel, ha szerződést bont velem. Egyszerűen a nyilvánosság elé akarom tárni a kapcsolatunkat. Van valamennyi félretett pénzem, így nem esek kétségbe, ha ki kell lépnem az ügynökségtől. És szeretnék még kérdezni valamit. – itt tartott egy cseppnyi szünetet. - Hozzám jönnél feleségül?
Egyszerűen nem tudtam egy szót sem kinyögni erre.
YOU ARE READING
Blue Side-Yugyeom
FanfictionA történet, egy olyan oldalt mutat be, ahol bármi megtörténhet. Azokkal találkozunk, akikkel szeretnénk és olyan dolgok történnek meg, amiket csak álmainkban gondolunk. Egy magyar lány kiutazik Koreába tanulni. A Blue Side az ő kék oldalát mutatja...