Blue Side-Yugyeom

57.Fejezet-A menetrend

A koncertre készülődtem. Jinyoung már korán reggel elment a helyszínre. Ahogy ránéztem a jegyre láttam, hogy VIP jegyet vett. Remek. Nem akartam ilyen közel menni, féltem, hogy észre fog venni. Úgy döntöttem nem érkezek korán, így hátrébb fognak, majd sorolni, hátrébb lesz a helyem és akkor tisztes távolból figyelhetem. Így a kezdés előtt fél órával érkeztem meg a stadionhoz. Már elég hosszú volt a VIP sor is, így el tudtam vegyülni a tömegben. Az utóbbi pár évben igazán sokat jártam koncertre. Hao pedig mindig értem jött és hazavitt. Hamar, a vége előtt leléptem mindig, hogy még véletlenül se fussak össze vele. Jól bejáratott tervünk volt, nem féltem a lebukástól. Meg volt minden tervezve percről percre. Jinyoung rám írt, a kezdés előtt. Hao is, ha megérkezett a stadionhoz. Ismerkedtem a koncertek alatt, de szerettem egyedül átélni azt, amit mások nem is sejtenek. Amint bejutottam Jinyoung-tól máris kaptam az üzenetet.

- Még 15 perc és kezdünk.

Nyugtáztam az üzenetét és elindultam helyet keresni. Bajban leszek, mert elég közelre sikeredett ez a dolog és hiába próbáltam hátrébb nyomulni, a tömeg előre tolt inkább. Próbáltam nem feltűnően felöltözni, így talán nem vesz észre. Már a torkomban dobogott a szívem. Jinyoungtól jött az utolsó jelzés.

- Most.

Ahogy megkaptam, felvonultak a színpadra. Imádtam őket. Szerettem a zenéjüket és a személyiségüket, stílusukat is. Az elülső színpadhoz közel álltam. Kicsit féltem, hogy kiszúrnak, ha itt táncolnak majd. Ahogy elkezdték, a zenére koncentráltam. Akkor még messzebb voltak, nem kellett félnem. Persze szinte végig őt figyeltem. Már régen éreztem ilyen közel magamhoz és ahogy közeledett az utolsó blokk, egyre inkább kalapált a szívem. Végül eljött. Ott táncoltak és tomboltak előttem. Egy idő után láttam, hogy JB észrevesz, odament Jinyoung-hoz és még mindig játszva a szerepüket, de felém mutogattak. Jinyoung is elnézett felém és azonnal kiszúrt. Ha Yugyeom akart erre jönni, azonnal elrángatták egy másik irányba. Elkezdtem kicsit aggódni, de a fiúkra számíthattam. Behunytam a szemem és igyekeztem a zenére koncentrálni ismét. Az ütemre elkezdtem mozogni is és mikor kinyitottam a szemem teljesen megnyugodva, felnéztem a színpadra. Telibe a szemembe nézett, meglepetten. Eltátottam a számat. Mindjárt vége a koncertnek. Ekkor berezgett a telefon a kezemben. Megjött Hao-tól az üzenet. Visszanéztem még egy pillanatra rá. Továbbra is engem figyelt. Egyre gyorsabban vettem a levegőt, felkészülve a futásra. Nekiiramodtam, amilyen gyorsan csak tudtam. Amint ezt észrevette ő is nekiindult a színpad vége felé. Ahogy kiértem a tömegen azonnal rohanni kezdtem. Ismertem a stadionokat, így nem kellett gondolkodnom, hogy merre is fussak. A kijáraton kiérve a lépcsősornál duplán kapkodtam a fokokat lefelé. Hao a kocsi előtt állt és intettem neki, hogy gyorsan szálljon be és induljunk, mihelyt lehet. Szerencsére gyorsan kapcsolt és már ugrottam is a kocsiba. Ahogy elindultunk még visszanéztem. Láttam őt, ahogy kirohant a bejáraton és keres. Ezt megúsztam. Még mindig a levegővétellel küszködtem. Ekkor Hao ijedten felém nézett egy pillanatra.

- Észrevett ugye?

- Igen.

- Hogy történhetett ez meg? Jinyoung mindig elővigyázatos.

- Túl közel nyomott a tömeg. JB is kiszúrt. Remélem majd elültetik a kételyeit.

- Többet ne menj. Túl kockázatos. Nemsokára úgyis találkoznotok kell.

- Már ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem. – fordultam felé. – Ha nem, akkor...

Itt abbahagytam a mondatomat és magam elé néztem. Tényleg mi van, ha nem?

Yugyeom

Szerettem a munkába temetkezni, de sosem fogok lemondani róla. Bár tudnám, merre van, mit csinál, jól van-e. Megőrülök már, hogy nem találom. A többiek próbálnak segíteni és egy magánnyomozót is felfogadtam, de csak néhány kisebb nyom bukkant fel. Mintha az után a nap után felszívódott volna. Nem tért haza Magyarországra, elkezdte az egyetemet. Ennyi a nyom. Közelebb nem jutottam hozzá.

Újabb koncert. Mindjárt a színpadon. Ez legalább elfeledteti velem a sok rossz dolgot, ami az elmúlt években történt. Ahogy elkezdődött, csak a zenére koncentráltam. A szabad résznél tartottunk már. A jól bevett szokások megvoltak, mindenki, minden oldal felé táncol és tombol. Volt egy oldal, ami kimaradt, mindig elkaptak a fiúk, aztán egyszer eljutottam oda is. Elkezdtem mozogni és elnéztem a tömegbe. Azonnal észrevettem. Csukva volt a szeme, már annyiszor láttam őt így, nem tudtam eltéveszteni. A mozgását is felismertem. Biztosan ez a valóság? Tényleg itt van? Elkezdtem fürkészni, hátha kinyitja a szemét. Ekkor pontosan rám nézett és az ajkai elváltak egymástól. Ő az. Itt van. Most kell cselekednem. Láttam a szándékát, pedig még meg sem mozdult. Ekkor hirtelen ugrott meg és amilyen gyorsan tudott elkezdett kifelé futni. Én is megindultam a színpad széle felé. Nem siethettem, mert a rajongóknak nem tűnhet fel. Előnyöm is volt, mert nem akadályozott a tömeg. Már úgyis vége volt a koncertnek. Amint leértem elkezdtem rohanni. Nem tudtam merre mehetett. Elindultam a legközelebbi kijárat felé. El kellett érnem. Sajnos sehol nem találtam meg. Mérges voltam magamra. Miért nem futottam gyorsabban? Miért nem indultam meg előbb? Tudtam, hogy menekülni akar. Mégis hagytam elmenni. Vagy lehet, hogy csak odaképzeltem? Lehet nem is volt ott. Szinte minden koncerten látni véltem. Féltem, hogy ez is csak egy tünemény, egy délibáb. Mégis olyan valóságosnak tűnt.

Visszamentem az öltözőbe és JB rögtön rám ripakodott.

- Hogy mehettél le olyan korán? Nincs szégyenérzeted? A rajongók még legalább 10 percet kaphattak volna, erre lelépsz? – mondta mérgesen és izgatottan.

- Ne haragudj. De láttam őt. – erre ijedtség jelent meg a szemében. – Vagyis látni véltem.

- Itt volt? Megtaláltad? – kérdezte rémülten.

- Már nem vagyok biztos benne. De olyan valóságosnak tűnt. Nem találtam meg, ezért is gondolom, hogy csak a képzeletem játszott velem ismét.

Erre megnyugodott.

- Bárhogyan is, többet ne csináld ezt. Tartozol a rajongóknak és nekünk is ennyivel.