Blue Side-Yugyeom

32.Fejezet-Együtt

Elszakadva az ajkaimtól, a szemembe nézett. Kapkodtam a levegőt. Nem hittem el a dolgot. De ekkor újra megcsókolt. Az ajkai puhák voltak és gyengéden értek az enyémekhez. Éreztem, hogy az egyik keze a derekamra vándorol, a másikkal pedig az arcomat simogatta. Olyan érzéki és mennyei volt ez a pillanat. Fogalmam sem volt, hogy ilyen érzéseket táplál, de ebben a pillanatban átéltem ezeket. Boldog voltam, hogy átlépte ezt a határt. Éreztem, ahogy egyre szenvedélyesebben csókol és szorítja a derekamat, immár mindkét kezével. Gyorsabban kapkodta a levegőt, akár egy tapasztalatlan fiú. Imádtam ezt az érzést, hogy akar. Majd gyengéden eltoltam magamtól. A végén még felfalt volna. Éreztem, ha nem állítom meg, sose akarta volna abbahagyni. Belenéztem a szemébe. Akartam valamit mondani, de nem jöttek ki a számon a szavak. Szerintem megérezte ezt, mert egyszerűen csak magához húzott és megölelt. Éreztem, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről. Az enyém is hasonlóan vert. Nem tudtam volna megmondani mit éreztem abban a pillanatban. Mintha egy álom teljesült volna be. Ekkor elengedtem őt és elindultam a kijárat felé. Láttam a szemem sarkából, hogy követ. Írtam Bambam-nek egy üzenetet, hogy hazamegyek. Láttam, hogy ő is pötyög a telefonján. Teljes csendben, másfél méter távolságra sétált mögöttem. A tekintetét egész hazáig éreztem magamon. Végül a liftnél nem szállt be velem. Felértem. Bíztam benne, hogy a következővel jön. Vártam rá a bejáratnál. Ahogy kinyílt az ajtó kilépett és egyenesen a szemembe nézett. Megszólalt:

– Tudod milyen régen vágytam erre? - megkönnyebbülten mondta ki Yugyeom ezeket a szavakat.

Nem volt időm megemészteni, amit mondott, mert a kezeimmel a nyakába kapaszkodtam és megcsókoltuk egymást ismét. Ő felemelt. Minden, ami eddig hiányzott, az összes érzés, amit eddig nem éreztem, most minden rám zúdult. Imádtam minden porcikáját. Az összes gesztusát felém.

Bevitt a szobájába. Olyan pici voltam hozzá képest, hogy felállított az ágyára és nagyjából pont egy magasságban voltunk. Rám mosolygott, miközben fürkészte az arcomat. Adott néha egy puszit az orromra, a homlokomra, majd a számra. Ott már nem bírta visszafogni magát és újra megcsókolt. Végül felkapott és az ágyra fektetett, majd ő is befeküdt mellém. Közel húzott magához. Semmi mást nem csináltunk aznap éjjel, csak csókolóztunk és elvesztünk egymás tekintetében. Mégis csodálatos volt ez az este. Egy szemhunyásnyit sem aludtam.

Yugyeom

A kedd után nem igazán tudtam hogyan közeledhetnék felé. Tudtam, hogy át kell lépnem a határt, mert különben nem fog érezni irántam semmit. Csütörtökön nagyon csinosan ment el, féltem, hogy randizni ment. Megijedtem ettől a gondolattól. Végül ma bulizni megyünk és talán megközelíthetem. A barátnője aranyos, de mégis rá vágytam. Gyönyörűen nézett ki, mikor kijöttek elkészülve. Megmozdult a férfiasságom, ahogy rá néztem, de lenyugtattam magam, mire elindultunk. Néztem hátulról, ahogy sétáltunk a hely felé. Teljesen elvarázsolt a járása is. Egyszerűen egybe akartam vele olvadni. Annyira vágytam rá. Jimin a szórakozóhelyen volt, hiszen félig az övé a hely. Üdvözöltük mindannyian, de ekkor a lányok felé fordult. Kezet csókolt Ri Seul-nak. Ebben a pillanatban átjárt egy kellemetlen érzés. Nem akartam, hogy bárki is hozzáérjen. Még egymás szemébe is néztek. Ekkor jöttem rá, hogy muszáj lesz cselekednem. Mikor leültünk, nem tudtam levenni a tekintetemet róla. A barátnője úgy láttam Jackson-nal volt elfoglalva, vagyis Jackson lekötötte. Ő bezzeg nem fogta vissza magát. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy nekem is így kéne csinálnom. Egyszerűen csak üljek mellé és beszélgessek vele. De még így is eléggé zavarban voltam mellette. Ekkor felállt. Kicsit később én is abba az irányba mentem, amerre ő is. Aztán ahogy kifordultam megláttam Jimin-t. Lehet, hogy rá vár? Úgy döntöttem ott maradok és megnézem mi történik. Ri Seul kijött a mosdóból. Jimin a falhoz szorította. Meg tudtam volna ölni abban a pillanatban. Mi a faszt csinál? De ekkor meghallottam, miről beszélnek.

- Hiányoztál. Újra érezni akarlak. – ki tudtam volna szaladni a világból ettől a mondattól.

Valami történt volna köztük? De hogyan? Le is feküdtek? Nem akartam elhinni.

- Nézd. Ne haragudj. Nekem ez csak egy éjszakára szólt. Jól éreztem magam, de nem akarom megismételni. – ez egy kicsit megnyugtatott.

Még ha történt is valami, legalább nem járnak. Önkéntelenül is könnyek szöktek a szemembe. Mérges voltam, hogy nem cselekedtem előbb.

- Nem élvezted a tegnap estét? – éreztem a döbbenetet ebben a hangsúlyban.

- De, nagyonis. Csak nem szeretném a folytatást. Ugye megérted? – és lerázta.

Hallottam, hogy elindul. Itt az idő. Most kell cselekednem. Már közel járt. Ekkor elkaptam és megcsókoltam. Időm se volt végig gondolni a tettemet. Nem is akartam, csak tettem, ami jól esik. Végre érezhettem a puha ajkait. Visszacsókolt. Mennyei érzés volt, ahogy a nyelveink táncot jártak egymás szájában. Akartam őt. Megfogtam a derekát, az arcát simogattam. Olyan selymes volt a bőre. Egyre hevesebb voltam és már mindkét kezemmel markolásztam a derekát. Szinte kapaszkodtam a bőrébe. Annyira kívántam. A férfiasságom már igencsak állt. Nem akartam visszafogni magamat, most, hogy végre az enyém lehet. Ekkor gyengéden megfogta a karomat és eltolt kicsit magától. Belenéztünk egymás szemébe. Néhány pillanatig így voltunk, majd a mellkasomhoz öleltem. Éreztem, hogy milyen gyorsan ver a szíve. Az enyém ekkorra már majd kiugrott a helyéről. Reméltem, hogy olyan érzéseket váltottam ki belőle, amit még nem tapasztalt. Azt akartam, hogy valamiben én legyek az egyetlen a számára. Engedni készült, majd elindult. Csendben követtem. Bíztam benne, és leginkább abban, hogy hazafelé megyünk. De igazából mindegy volt hol is kötünk ki, csak vele lehessek. Tartottam egy kis távolságot. Láttam, hogy elővette a telefonját, majd eszembe jutott, hogy nekem is írni kéne JB-nek, hogy eljövök. Csak követtem. A világ végére is elmentem volna vele. Az irányból rájöttem, hogy hazamegyünk. Csak mi ketten leszünk ott. Ettől a gondolattól majd kiugrottam örömömben. Beszállt a liftbe. Nem akartam beszállni vele, mert akkor biztosan nekiestem volna. Nem akartam lerohanni. Minden egyes pillanatot ki akartam élvezni. Főleg azt, ahogyan eljutunk odáig. Hiszen még nem voltam úgy senkivel. Azt hiszem csak rá vártam. Ettől a gondolattól ismét megmozdult a kicsi én. Végül mikor felértem, ő a bejáratnál várt. Muszáj volt elmondanom neki.

- Tudod milyen régen vágytam erre?

Nem volt ideje válaszolni, mert ekkor felé siettem és felkaptam, majd megcsókoltam. A karjait a nyakamba fonta. Olyan jó volt ölelni ezt a lányt. Lassan bevittem a szobámba és felraktam az ágyra. Állt velem szemben, mégis így is csak majdnem akkora volt, mint én. Simogatta az arcomat és a tarkómat, én meg puszikat nyomtam az orrára, homlokára és a szájára. De ahogy megéreztem az ajkait, újra megcsókoltam. Felkaptam az ágyról és befeküdtünk egymással szembe. Az egyik lábát a csípőmre helyezte. Én pedig közel húztam magamhoz, hogy érezzem őt. Olyan közel volt most. Nem akartam, hogy véget érjen. Egész este csókolóztunk. Vágytam rá mindenhogyan, de azt akartam az a pillanat tökéletes kell, hogy legyen. Így rábíztam a vezetést. Ő pedig nem akart többet aznap este.