Blue Side-Yugyeom

63.Fejezet-Újra együtt

Ahogy benyitott, gyorsan felálltam, hogy úgy fogadjam. Tördeltem a kezeimet.

- Rád vártam. – mondtam neki úgy, hogy érezze, mit szeretnék majd mondani neki.

Láttam, hogy sírt. Gyorsan letörölte könnyeit, majd elfordult.

- Tudom, mit akarsz. – itt szünetet tartott. – Idővel talán el tudom fogadni, de most...

Ekkor rám nézett és újra megteltek a szemei könnyel. Sajnáltam, hogy ezen kellett keresztülmennie.

- Ne haragudj, de nem tudom elfogadni, hogy vele vagy. Hihetetlen kín titeket együtt látni. – mondta már szinte zokogva.

- Yugyeom.

- Ne! Hagyj, csak menj el!

- Yugyeom. – ekkor közeledtem felé.

Észrevette és lefagyott, mikor megérintettem az arcát és letöröltem a könnyeit.

- Yugyeom. Én nem vagyok együtt Jinyoung-gal. Soha nem is voltam.

Elkerekedtek a szemei és kérdőn nézett rám. Láttam, hogy egy szót sem tudna kinyögni, ezért folytattam.

- Jinyoung segített átvészelni az időszakot nélküled. Semmilyen hátsó szándéka nem volt vele.

- Miért hagytál el akkor?

- Mert nem tudtalak meggyőzni, várj. Nem hagyhattam, hogy feladj mindent miattam. Nem akartam ebben társ lenni, így inkább kiléptem. Reméltem, a szerelmünk kibírja majd az időt egymás nélkül és majd idővel újra együtt lehetünk.

Kezdett megnyugodni.

- És mikor Jinyoung-gal kijöttetek az ügynökségtől? Az mi volt? Hiszen boldogan egymás kezét fogtátok.

- Éppen JYP-nál voltunk. Akkor kértem meg, adjon engedélyt, hogy veled együtt legyek szabadon és ha kitudódna a dolog, akkor sem tagadjuk a nyilvánosság előtt sem. Letérdeltem előtte és könyörögtem, miattad Yugyeom. Mert téged akartalak.

- Mi?

- Megengedte. – mosolyogtam felé. – De volt egy feltétele. Akkor nem tudhattál a dologról. Ezért vagyok most itt. Beváltom a nyereményem.

Ekkor megragadta a kezem és magához húzott. Megcsókolt. Éreztem, ahogy könnyei legördülnek az arcán. Elszakadt az ajkaimtól és csak ölelt továbbra is. Az egész teste remegett, de az öleléstől kezdett megnyugodni. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és JB egy pezsgőt durrantott el, majd mindannyian bejöttek és ujjongtak. Jinyoung mosolyogva lépett Yugyeom elé. Mintha az összes rossz érzésük elszállt volna, amit az elmúlt időben egymás iránt éreztek. Megölelték egymást. Nevettek és sírtak egyszerre. Yugyeom megköszönte Jinyoung-nak, hogy vigyázott rám. Majd megfogta a kezem és a többiek felé fordult.

- Ne haragudjatok. 4 és fél évet kell bepótolnunk. Én most csak vele szeretnék lenni.

- Megértjük. – mondta JB és megveregette a vállát.

Ekkor Yugyeom elkezdett velem rohanni. Nem szólt egy szót sem, csak futottunk kifelé a stadionból. Beültetett a kocsijába. Már úton voltunk, mikor felém fordult egy pillanatra és megszólalt.

- Hihetetlenül szeretlek.

Éreztem, hogy lelassít a kocsival, majd lefordult az útról és megállt. Újra a szemembe nézett. Megsimogatta az arcom és megcsókolt. Éreztem a megkönnyebbülést rajta, éreztem az igazi, tiszta szerelmét. Végre most szabadon, korlátok nélkül együtt lehettünk.