Blue Side-Yugyeom

42.Fejezet-A nyaraló

Másnap korán keltünk. Még este becsomagoltam, hiszen indultunk Mark nyaralójába. Nem tudom Yugyeom hogyan fog magához térni. Gondoltam felkeltem. Bekopogtam hozzá, majd benyitottam. Már nem volt az ágyában, hallottam, hogy nyílik a zuhanyzó ajtaja. Kilépett rajta egy szál törölközőben. Azonnal elfordítottam a fejem és mentem volna ki, de nagyon gyorsan mögöttem termett és az ajtónak nyomott.

- Tudom, hogy tetszik, amit láttál.

Háttal voltam neki, de így is éreztem, hogy elmosolyodott. Meglepett ezzel a viselkedésével. Fogalmam sem volt mit reagálhatnék. Majd folytatta.

- Nehogy azt hidd, hagyni fogom Jimin-nek, hogy ellopjon téged. Az enyém leszel, ha tetszik, ha nem.

Ezzel kinyitotta az ajtót és kitolt rajta. Szóhoz sem jutottam. Mégis mi volt ez? Tényleg Yugyeom az? Elindultam a szobám felé és kitoltam a bőröndömet. A többiek javarészt már kint voltak. Még Yugyeom-ra és Bambam-re vártunk. A két maknae. Jellemző. Kis idő múlva mindketten megjelentek, majd JB elmondta az instrukciókat. Kisbusszal mentünk, így mindenki befért. Yugyeom erőszakosan kivívta magának a mellettem lévő helyet. Pedig most legkevésbé sem akartam mellette ülni, zavarba hozott. Zenét kapcsoltam magamnak, így elkerülve az esetleges beszélgetést. Azonban Yugyeom kikapta az egyik felét a fülemből és bedugta a sajátjába. Naná, hogy éppen Jimin-től ment a Filter. Erre egy gúnyos mosolyt ejtett és hirtelen méreg öntötte el a testét, megremegett. Éreztem a feszültségét, majd a kezemet a kezére tettem. Elcsendesült a remegése és meglepetten nézett rám.

- Ez csak egy szám, Yugyeom. – mondtam neki.

Nem akartam feszültséget kettőnk között. Mégis egy teljes hétig össze leszünk zárva. Az út nagy részében csak zenét hallgattunk és egy szót sem szóltunk egymáshoz. A kezével felülkerekedett az enyémen és végig gyengéden simogatta azt. JB közben benyomta a You are-t és carpool karaoke-ba kezdett. A többiekkel jót nevettünk, aztán Bambam felém fordult.

- Most te jössz!

- Micsoda? Szerintem nem vagytok kíváncsiak a borzasztó hangomra. – mondtam nekik.

- Na gyerünk, én is mindig hülyét csinálok magamból. – mondta nekem Bambam.

Elkezdtem énekelni, erre mindenki befogta a fülét.

- Én szóltam előre. – mondtam nevetve.

Szójátékot játszottunk még. A csapat hangulata miatt szerettem meg őket, hogy olyanok voltunk, mint egy család. Jól éreztem velük magamat. Nemsokára megérkeztünk. Mark elmondta, hogy csak 4 szoba van, ezért mindenki valakivel kell, hogy aludjon.

- És te Gabi Yugyeom-mal fogsz aludni. – láttam, hogy Yugyeom felé kacsint.

Mi van?

- Nem aludhatnék egyedül? – kérdeztem Mark-ot.

- Nem hiszem, hogy válogathatsz, ez mégiscsak az én házam. – vonta meg a vállát.

Yugyeom ekkor odaállt mellém.

- Lemehetek aludni a nappaliba, de hidd el, hiányoznék neked! – kacsintott rám és kaján mosolyra húzta a száját.

Hát ez remek. Jobb lett volna egyedül lenni. Maximum én megyek le a nappaliba aludni.

- Ja és meg se forduljon a fejedben, hogy a nappaliban alszol. Nincs riasztó és bejárnak az állatok a házba is. – kiáltott utánam Mark.

Tehát ez a tervem is megbukott. Yugyeom-ot követve behúztam a bőröndömet a szobánkba. Majd ránéztem.

- Ne is álmodj semmiről.

- Megígérem nem fog olyasmi történni, amit nem akarsz. De tudom, hogy akarni fogod. – húzta félre a száját megint, majd kiment a szobából.

Mi ütött ebbe a gyerekbe? Nem ismerek rá. Annyira magabiztos és kacérkodó. Most először megijedtem, hogy ennyi ideig együtt kell majd aludnunk és ez még csak az első nap. Kicsomagoltam aztán lementem én is a többiekhez. A ház a tengerparton volt, egy erdős rész szélén. Barátságos hangulatot árasztott. A fiúk a tengerparton éppen tüzet raktak és sütögetéshez készülődtek. Ahogy végig néztem rajtuk, rájöttem, hogy hiányozni fognak. JB próbálta letakarítani Jinyoung-gal a grillrácsot, Jackson meg kergette Youngjae-t, amit Bambam és Mark nevetett. Ez az utolsó hetem velük és ez kicsit szomorúvá tett. Ekkor hirtelen hátulról valaki átkarolt.

- Ugye milyen boldogok? Nem kell erről lemondanod. Ők is biztos megkedveltek, szóval tuti, hogy leszünk még így együtt. – nyugtatott meg Yugyeom.

- Örülnék neki, de az mégsem lesz ugyanaz.

- Lehet. Annál sokkal jobb lesz. – mondta nevetve.

Ekkor kapcsoltam, hogy ölel engem és hirtelen kimozdultam a karjai közül.

- Mi van veled? Annyira más vagy most. – néztem rá kíváncsian.

- Te hozod ki belőlem. Azzal, hogy mással töltöd az idődet. Csak azt tudom, hogy akarlak. Bármi áron. Már nem fogom vissza magam a kedvedért. Csak azt teszem, ami jól esik. – nézett rám kicsit mérgesen.

Ezután a többiekhez sietett, ott hagyva engem. Nem sokra rá követtem én is. Becsatlakoztam JB-ékhez, mivel a többiek csak játszottak a tűznél. Mire elkészült az étel JB, Jinyoung és az én jóvoltomból, már mindenki nagyon éhes volt. Leültünk az asztalhoz és jóízűen megvacsoráztunk, majd a tűz köré ültünk és iszogattunk. Be is sötétedett időközben. Még jól éreztük magunkat, aztán JB jól beivott, ezért Jinyoung segített neki bemenni a szobába. Bambam és Youngjae gondolták játszanak bent egy menetet Xbox-on. Jackson és Mark összenéztek, majd Yugyeom-ra. Bólintottak egymásnak, majd ők is elhagyták a partot. Yugyeom velem szemben ült a tűz túloldalán és sört iszogatott, miközben mereven nézett engem. Felálltam, majd elindultam a ház felé. De Yugyeom megállított és lefogott.

- Nem veszíthetlek el. Főleg nem Jimin miatt. Te az enyém vagy. – súgta a fülembe határozottan.

- Yugyeom. – kezdtem volna mondandómat.

- Nem mondhatod, hogy nem érzel irántam semmit. Az én fülbevalómat hordod. Tudom Bam-től, hogy én vagyok a biasod. Én egy valóra vált álom lehetek neked. De csak akkor, ha te is akarod.

Maga felé fordított. Éreztem az izgatottságot a teste remegéséből.

- Mégsem vagyok álom. Érted? Én valóságos vagyok. – már szinte kiabálta ezeket a szavakat. – Hát nem fogod fel?

Kérdőn néztem rá.

- Szerelmes vagyok beléd. Már tudom. Nem hagyhatom, hogy elmenj. Nélküled nem vagyok boldog. Ha arra gondolok, hogy mással vagy egyszerűen szét tudnék robbanni.

Csak egy nyögést tudtam kipréselni az ajkaim között. Yugyeom aztán birtokba vette őket. Rögtön éreztem a különbséget közte és Jimin között. Yugyeom csókja mindent feledtetett velem. Az egész testem a fellegekben volt tőle. Mintha lebegnénk. Szárnyakat adott nekem közben. Ekkor megértettem végre. Ő az, akit szeretek. Nem volt többé kétségem. A nyelve olyan puha volt és táncolt a számban, az én ütememre. Közben szorosan magához húzott. Most először éreztem erősödő férfiasságát. Ebben a pillanatban vált emberivé számomra. Csók közben elejtett pár halk nyögést. Ekkor meghaltam és újjá születtem. Sosem éreztem még ezt mással. Annyira vágytam rá, a kezeim önmaguktól mozdultak és a derekán landoltak. Annyira akartam őt abban a pillanatban. Éreztem ez kölcsönös. Eltoltam magamtól kissé, mire ő felkapott, bevitt a szobánkba és letett az ágyra. Nem feküdt le mellém még. Várt egy picit, addig néztük egymást.

- Én még nem voltam senkivel úgy. – nyögte ki végül.