Blue Side-Yugyeom

68.Fejezet -Vége

A vasárnapot még együtt töltöttük Yugyeom-mal és a bandával. Persze a barátnőm, Feng is jött. Jackson meg ő konkrétan egész idő alatt egymás szájában voltak. Alig lehetett őket szétválasztani. Persze örültem az ő boldogságuknak is. Mégis most jó volt újra, együtt a bandával. Egy kis grill partit hoztunk össze Mark lakásán. Ő ugyanis egy épület tetején lakott, így volt egy elég tekintélyes terasza. Visszaemlékeztem, amikor Mark nyaralójában voltunk. Yugyeom akkor azt mondta, nem kell lemondanom erről. Igaza volt, mégis hiába álltak mellettem a srácok éveken keresztül, azóta most először voltunk újra, így együtt. Végignéztem a társaságon. Szokásosan JB és Jinyoung csinálták a vacsora nagy részét. Jó volt nézni őket. JB igazi szakács volt, ügyes volt és igazán gondoskodó. Mindig szem előtt tartotta az érdekeimet és támogatott a döntéseimben. Yugyeom-ot is abba az irányba terelte, ami jó neki. Jinyoung pedig, örökké hálás leszek neki, hiszen nélküle sosem éltem volna túl azt az időszakot. Boldog voltam, hogy egy életre szóló barátságot kötöttünk. Mark is segített a két szakácsnak, szeletelte a zöldségeket. Észrevette, hogy éppen őt nézem és elmosolyodott, majd rám kacsintott. Elnevettem magam. Tudtam, hogy rá is bármikor számíthatok. A suliban végig segített, persze Jinyoung volt, aki a legtöbbet tette értem, de mégis Mark nélkül tuti nem járom végig az iskolát. Segített a szakszövegek fordításában is. Mindig átküldte az anyagokat. Jackson még mindig Feng szájában volt, már Youngjae is ütögette őket, hogy hagyják abba. Persze végig teli szájjal nevetett, mert Bam meg csiklandozta őt. Igazán nevetséges volt ez a helyzet. Ha szomorú voltam Youngjae mosolya és nevetése mindig jobb kedvre derített. Bambam-re tévedt a tekintetem. Ő volt az első, aki a barátom lett és a mai napig szoros kapcsolatot ápolunk. Mikor szakítottam Yugyeom-mal és kiderült, miért történt ez, rengetegszer eljött hozzám és sírhattam a vállán. Jinyoung igazán sokat mesélt Yugyeom-ról, de Bambam is sok dolgot elárult róla, hogy éppen miket tervez. Már a kapcsolatunk igazi barátsággá vált és sokat jött ő is hozzám a kisebb-nagyobb gondjaival. Igyekeztünk egymásnak annyit segíteni, amennyi az erőnkből tellett. Végül ránéztem Yugyeom-ra. Éppen az ölében ültem. Ekkor közelebb húzott magához és megcsókolt. Éreztem a bizsergést, amit kiváltott a csókja. Az egész testem megremegett tőle és éreztem ő is ezt érzi. Odahajolt a fülemhez és belesuttogta.

- Boldog vagy?

Bólintottam, majd adtam egy hosszabb puszit az ajkaira. Jó hangulatban megvacsoráztunk, aztán mindenki hazament. Én aznap Jinyoung-nál aludtam, mivel másnap dolgoznom kellett.

Bementem dolgozni hétfőn és az egész délelőttöt a laborban töltöttem. Ki se dugtam az orromat. Éppen egy izgalmas projekt közepén jártam és muszáj volt erre koncentrálnom. Csak ebédkor jöttem ki és elkezdtem a netet böngészni. Azonnal a szemem ügyébe került egy cikk. Akkorát ugrott a szívem a helyén és elöntött a színtiszta rettegés. Pár fényképen én és Yugyeom voltunk, amint megölel és megcsókol. Legörgettem és elolvastam a cikket. Ott volt a nevem, az, hogy hol dolgozok, mennyi idős vagyok, ki vagyok egyáltalán. Minden ott volt. Ekkor vettem észre, hogy az ebédlőben mindenki engem figyel és mutogatnak rám. Azonnal kivittem a kajámat és kerestem egy üres mosdót. Megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Ez nem lehet. Kiderült minden. Yugyeom vajon látta már? Biztos voltam benne, hogy igen, mégsem jött tőle üzenet. Visszalép? Tagadni fogja a kapcsolatunkat? Hiszen nem így terveztük, hogy nyilvánosságra hozzuk és nem is most. A legrosszabbkor jött ez a dolog. Ekkor kaptam egy üzenetet a főnökömtől.

- Azonnal várom az irodámban. Jelenjen meg 10 percen belül!

Félelem járta át az egész testem. Most ki fognak rúgni. Mindent elveszítek, amit eddig felépítettem. Elindultam az igazgatóságra, majd bekopogtam az ajtón. Ahogy benyitottam a főnökömön kívül egy másik embert is észrevettem. Jinyoung volt az. A főnököm pedig kedvesen felém fordult.

- Az itt ülő fiatalember vázolta nekem a jelen helyzetet. Ezt figyelembe véve nem hagyhatom, hogy magának bántódása essen, ezért arra kérném, menjen most haza. Az úriember elkíséri. Sajnos fontos az óvatosság, hiszen a sajtó ellepte az épületet, valamint a rajongók egy része is itt van. De miért nem mondta kedvesem, hogy kivel van együtt? Akkor talán megakadályozhattunk volna ezt az egészet.

Most választ vár erre? Teljesen ledöbbentem a reakcióján. Erre egyáltalán nem számítottam.

- Arra kérem, 1 hétig most ne jöjjön be, hátha addig csitulnak a kedélyek. Ezentúl pedig jobban odafigyelünk magára. – biccentett ekkor Jinyoung felé, ő meg mosolyogva viszonozta. – Most menjen! A többit én elrendezem.

Ezzel Jinyoung megfogta a karomat és elvitt egy olyan folyosón, ahol egyetlen ember sem volt. Egy szót sem szólt. Annyi kérdésem lett volna hozzá, de gondoltam, majd a kocsiban. A parkolót lezárták, így itt senkivel nem találkoztunk. Mikor beültünk az autójába azonnal nekiestem.

- Yugyeom? Mi van vele? Jól van? Látta? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Nyugi. Minden kérdésedre választ kapsz. De most kapcsold be az öved. Szeretnék minél hamarabb elindulni. – fordult felém.

Igyekeztem lenyugtatni magam, de végig a torkomban dobogott a szívem. Jinyoung az ügynökséghez vitt és bevezetett egy irodába. Ott volt ő is. Nem tudtam, hogyan reagált erre az egészre, így lassan, bizonytalanul kezdtem felé sétálni. Az ablakban állt, háttal nekem és a környező épületeket nézte. Amint elég közel értem hozzá megfordult és mosolygott rám, majd széttárta a kezeit. Abban a pillanatban eleredtek a könnyeim. Magához szorított.

- Mi a baj kicsim? – kérdezte meglepődve.

- Azt hittem...Azt hittem, hogy... - de ennél többet nem tudtam kinyögni.

- Azt hitted, hogy nem vállalom? – itt kicsit elnevette magát. – Ugyan, hogy gondolhattad ezt? Csak rád vártam, mert kérdezni akartam valamit a sajtótájékoztató előtt.

Eltolt kicsit magától, lehajolt hozzám megfogva a vállaimat, majd letörölte a könnyeimet.

- Nyugodj meg, mert amit kérni akarok tőled az fel fog zaklatni.

Mi jöhet még? Úgy éreztem a sok szép pillanat után, valami rossz dolog következik. Sokára nyugodtam meg teljesen. Végig szorosan magához ölelt, végül sikerült. Ekkor eltolt magától, rám nézett és letérdelt. Ezt nem hiszem el. Mire készül?

- Gabi. Azt akartam kérni, hogy Légy a feleségem! Nem akarok egy pillanatot sem nélküled eltölteni ezután. Boldoggá teszel és tudom, hogy mindig szeretni foglak. Úgy akarok a sajtó elé állni, hogy menyasszonyomként mutatlak be. Hátralévő életemet arra teszem fel, hogy soha ne szenvedj semmiben sem hiányt és boldoggá akarlak tenni. Kérlek ne vond meg tőlem ezt az örömet és legyél a feleségem!

Lehajtotta a fejét, miközben egy gyűrűt tartott a kezében. Majdnem összerogytam abban a pillanatban. Boldog voltam. Megvártam míg félve rám nézett és bólintottam neki. Ekkor elkezdett örömében sírni, miközben nevetett. Végül felkapott és körbeforgatott, ahogy a nyakába kapaszkodtam. Hihetetlen érzés volt, le sem lehet írni.

Olyan erőt éreztem magunkban, ami minden nehézségen átvezet és ez alól a sajtó sem kivétel. Végig a kezemet fogva nyilatkozta, hogy eljegyzett és arra kérte a rajongókat, hogy ne álljanak a boldogságunk útjába. Tiszteltem és szerettem őt. Bíztam benne, hiszen a kék álmomat valóra váltotta.