Kaptam egy üzenetet Jinyoung-tól.
- Hogy tehetted ezt vele? Hisz ő őszintén szeretett. Nem értem, miért voltál ilyen kegyetlen. Az egész életét megosztotta volna, te meg így elbántál vele. Eldobtad őt, mint egy darab rongyot. Ezek után ne számíts rám.
- Találkozzunk személyesen. 19-kor várlak nálunk a parkban. – írtam vissza neki.
Magam sem tudtam, jó ötlet-e. Talán megkönnyebbülök, ha szemtől szemben hordhat le. Nem sok időm volt, lassan elindultam a parkba. Már sötét volt és igen csípős volt a levegő. Érződött az ősz a város hangulatán. Leültem a legkönnyebben látható padra és vártam. Nemsokára ő is megérkezett. Mérgesen haladt felém.
- Csak egy dolgot akarok tudni. Miért hazudtál neki? Nem hiszem, hogy szertetted valaha is. Csak kihasználtad a gyengeségét. Hogy gondolhattad ezt? Így mindannyiunk haragjával szembe kell nézned. Miattad kórházban van, mert összeesett. Mondtam, hogy érzékeny, te meg valamilyen beteg oknál fogva látni akartad, hogyan törik össze. Nem is tudok rád nézni. – folytatni akarta, de ekkor hirtelen önkéntelen zokogásban törtem ki.
Kórházban van? Nem ezt akartam. Nem akartam bántani őt. Borzasztóan sírtam, majd meghaltam a fájdalomtól. Jinyoung ledöbbent és elkezdett vígasztalóan beszélni hozzám.
- Jól van na. Ne sírj már. Végül is, nem lett nagyobb baj. – mikor látta, hogy kicsit megnyugszom, újra megkérdezte. – Miért? Tudni akarom.
Komolyan tekintett rám. Úgy éreztem el kell mondanom valakinek, különben elesek a döntésem terhe alatt.
- Mindent fel akart adni. – kezdtem bele nagyon lassan. – Miattam, ott akart hagyni titeket. Bement volna JYP-hoz és szerződést bont, ha nem szakítok vele. Egy cseppnyi kétséget nem hagyhattam benne. Nem akartam, hogy visszanézzen, különben megteszi. Nem hagyott más választást.
Az utolsó mondatomat már újra sírva mondtam ki.
- Mit tehetnék, hogy jobb legyen? Mit tehettem volna? Jobb, ha azt hiszi, már nem szeretem. Különben hajthatatlan lenne. Nem hagyhattam, hogy feladja az életét, a karrierjét. Őszintén sajnálom, de mindkettőnknek így lesz a legjobb. Bízok benne, hogy tovább tud majd lépni. – mondtam szomorúan.
Ekkor felém fordult és megölelt. Elkezdte a hátamat ütögetni, hátha attól megnyugszom. Aztán kicsit elhúzódott tőlem és a szemembe nézett.
- Bárhogy is, nem kell ezen egyedül keresztül menned. Én itt leszek neked. Ha kell, mindent elmondok róla, hogy tudd mi van vele. Igazán önzetlen, amit tettél. Megértelek. Van egy lakásom, kihasználatlanul. Feng-gel odaköltözhettek, hogy elbújj előle. Gondolom tudod, hogy keresni fog. Holnap segítek délután áthurcolkodni. Ígérem, erről csak mi ketten fogunk tudni, nem mondom el senkinek.
Hálás voltam neki. Habár Feng-gel meg fogom osztani a dolgokat, jobb, ha egyedül megyek. Jackson miatt igazán kellemetlen lett volna. Reméltem elég lesz, ha Jinyoung-ra támaszkodhatok. Ebben a pillanatban úgy éreztem teljesen összeomlok. Nehéz volt a jövőre gondolnom és arra, hogy nélküle kell végig csinálnom. Rettentően fájt a szívem. Olyan volt, mintha egy kést megforgattak volna benne. De az volt a legrosszabb, hogy ennek a fájdalomnak én voltam az oka. Haragudni sem tudtam másra csak önmagamra. Jinyoung akkor este hazakísért, másnap pedig értem jött és segített átpakolni. Talán egy új helyen könnyebb lesz új életet kezdeni. Minden adott volt. Mégis hatalmas súlyt kellett cipelnem, ami nem fog könnyen eltűnni. Tudtam, hogy igazán nehéz időszak áll előttem, de meg kellett valahogy birkóznom vele.
YOU ARE READING
Blue Side-Yugyeom
FanfictionA történet, egy olyan oldalt mutat be, ahol bármi megtörténhet. Azokkal találkozunk, akikkel szeretnénk és olyan dolgok történnek meg, amiket csak álmainkban gondolunk. Egy magyar lány kiutazik Koreába tanulni. A Blue Side az ő kék oldalát mutatja...