Blue Side-Yugyeom

5.Fejezet-A próba

Magamon is meglepődtem, amikor 11-kor keltem fel. Rájöttem, hogy nem sok időm van készülődni, mert a terembe 1 órába telik odaérnem. Szóval gyorsan megreggeliztem, összepakoltam a cuccom, majd elmentem lezuhanyozni. Barátnőm már régen elment, ő egy közeli kis teázóban dolgozott, már 9-re bent kellett lennie. Írt egy üzenetet, hogy összepakol, mire hazaérek a táncolásból és akkor hamarabb el tudok készülni a koncertre. Hálás voltam neki, hogy ilyesmire is gondolt. Gyorsan firkantottam neki egy rövidke választ, majd elindultam otthonról. Nem akartam késni, mivel a koreaiak betegesen pontosak. Igyekeztem felvenni az ő ritmusukat. Persze bőven jól álltam az idővel, úgy fél órával előbb érkeztem a teremhez. Gondoltam majd bemelegítek mire Hao megérkezik, azonban a pénztáros, és mint megtudtam tulajdonos is, rögtön megfogta a karom és mosolyogva az egyik nagyobb teremhez vezetett. Ahogy beléptünk megláttam őt. Meglepettség tükröződött az arcán. Meg is jegyezte:

- Tudom, hogy azt írtam „Ne késs!", de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ideérsz. – majd elejtett egy kedves mosolyt is mellé. – De ha már itt vagy, együtt is bemelegíthetünk.

Beleegyezően bólintottam és elkezdtünk nyújtani. Távolinak tűnt, mégis olyan bensőséges volt, ahogy egymás kezét fogva nyújtottuk le magunkat. Ezután bekapcsolva a zenét azt mondta kezdjek el táncolni, ő meg majd követ és becsatlakozik. A zene, amire táncolnom kellett, inkább alapnak tűnt. Nem volt szövege, csak a zene. Kellett egy kis idő, mert nem tudtam elengedni magam. Persze bíztatott, hogy ne izguljak, tegyek úgy mintha itt se lenne. A sokadik próbálkozásra aztán kikapcsolta a zenét és megkérdezte mi a baj. Őszintén bevallottam, hogy nem szeretek mások előtt táncolni. Ekkor megfogta a vállamat mindkét kezével és maga felé fordított. Belenézett mélyen a szemembe és azt mondta csukjam be azt. Várt egy kicsit, a kezét tovább tartva a vállaimon. Ekkor egy ismerős dal szólalt meg a mixből. J-Hope egyik dala, a Blue side. Amint ez elindult, mindkét kezét gyengéden végig simította a karomon, amitől kicsit megremegtem. A csuklómnál megragadott és felemelte a kezeimet, majd nem is tudom miért és hogyan, de elkezdtünk mozogni a zene ütemére. Közben végig csukva volt a szemem, de biztonságban éreztem magam mert ahogy hajoltam éreztem ahogy hozzám ér és irányít, követ. Nem féltem, megbíztam benne abban a pillanatban. Úgy éreztem egyek vagyunk. Hihetetlen élmény volt. Persze hamar véget ért a dal és abban a pillanatban kipattantak a szemeim. Alig voltunk ott 1 órája, mégis azt mondta elfordulva tőlem, elég lesz ez mára. Erre nem számítottam, teljesen meglepődtem, hiszen azt éreztem valami csodálatos dolgot éltünk át együtt, ő mégis le akar rázni. Beletörődve a kijelentésébe, kissé csalódottan elkezdtem pakolni a cuccom, miközben elmormogtam egy „Rendben" szócskát. Közben nem mondott semmit, csendben elkezdett pakolni ő is. Hirtelen olyan személytelenné vált. Majd elköszöntem és elindultam a kijárat felé. Ekkor valami hihetetlen édes hangon megszólalt:

- Nem gondolod, hogy elfelejtettél valamit? - egy cseppnyi csalódottság is érződött a hangjából.

Nem értettem mire gondol, gyorsan végigjárattam a szemem a termen, nem hagytam-e ott valamit. Nem vettem észre mire gondol. Erre ismét megszólalt:

- Gyere ide!

Engedelmesen kezdtem el lépkedni felé és mikor odaértem megragadta mindkét csuklómat és lassan elkezdett közelíteni az arcomhoz, miközben közelebb húzott magához. Mikor már alig volt köztünk távolság elmosolyodva azt mondta - Szeretnék egy csókot. – majd olyan gyengéden és érzelmesen, ahogy nemrég még táncoltunk, egyszerűen megcsókolt. Én pedig nemes egyszerűséggel visszacsókoltam. Fogalmam sem volt mi fog történni, vagy mi fog kisülni ebből. Csak követtem az irányt, amit a sors kiosztott nekem. Mégis hogyan ellenkezhettem volna vele? Ő egy idol volt. És abban a pillanatban, ahogy a táncunk közben is, egynek éreztem magunkat. Nem tartott sokáig, de éppen elég volt arra, hogy teljesen elvarázsoljon. Végül ő törte meg a csendet:

- Most menj! Tudom, hogy izgatott vagy a koncert miatt. – mosolyodott el, majd azzal a lendülettel elkezdett kituszkolni az ajtón.

Persze, hiszen a kávézóban elmondtam neki a koncertet is. Tehát odafigyelt arra, amit mondtam neki. Ez is megmelengette a szívemet. Erőt véve magamon elindultam hazafelé. Csak nagyon lassan sikerült egyik lábamat a másik elé tennem. Minden egyes lépés megerőltető volt. Kavarogtak bennem a gondolatok és az érzések. Féltem, hogy ez nem a valóság és nemsokára felébredek. Vagy ami még rosszabb, hogy nem fog működni. Újabb és újabb kérdések tömkelege zúdult rám olyan erővel, mintha egy szikla nehezedne a vállamra. Mire hazaértem borzasztó fáradtnak éreztem magam. A barátnőm még nem ért haza a munkából. Olyan lendülettel estem be az ágyba, mint aki elájult. Hamar el is aludtam.