Blue Side-Yugyeom

55.Fejezet-Yugyeom hiánya

Eltelt egy hét. Úgy éreztem, mintha nem is élnék, csak mentem egyik helyről a másikra. Suli és haza. Támaszkodhattam volna a barátaimra, de képtelen voltam beszélni róla. Nem vágytam semmi másra, csak hogy egyedül legyek. Jinyoung sokszor volt velem, de sose szólt egy szót sem. Honnan tudja, mire van szükségem? Hihetetlen erőt adott, a jelenléte megvígasztalt és megnyugtatott. Ő volt az egyetlen, akit el tudtam viselni jelen állapotomban. Irdatlanul hiányzott Yugyeom. A bőre illata, az érintése, a hangja. Fájdalom volt rá gondolni. Talán idővel ez is enyhülni fog. Talán el tudom felejteni. Bíztam benne, hogy minden rendben lesz, mégis olyan nehéz volt egyik napról a másikra átverekedni magam. Keveset ettem, csak amennyit muszáj volt. Igyekeztem a legtöbbet aludni és ha ébren voltam, inkább a tanulásra koncentráltam. Nem akartam ebbe a kegyetlen érzésbe elmerülni, különben meghalok. Jinyoung bármit megtett, amit kértem. Bevásárolt, főzött, takarított is, ha megkértem rá. Habár azt szerettem csinálni, mert rendezte a gondolataimat. Azt ígérte minden koncertre ad jegyet, csak hogy láthassam őt. Persze csak távoli helyekre, nehogy Yugyeom észrevegyen. Nem értettem miért akarja táplálni ezt a szerelmet, ami már amúgy is halálra volt ítélve. Nyilván örültem a kedvességének, még mindig eldönthetem akkor, hogy elmegyek-e vagy sem.

Szombaton, mikor átjött, úgy éreztem kérdeznem kell felőle. Jinyoung-gal összenéztünk, látta rajtam szándékomat, leült mellém és mielőtt kérdezhettem volna már válaszolt is.

- Szenved. – itt megállt kicsit és maga elé nézett. – Próbál kitörni ebből a helyzetből, ezért folyton szabotálja a gyakorlatokat és a munkát. Tudom, hogy rengetegszer elmegy táncolni. Gondolom ezzel próbálja feldolgozni. – aztán rám nézett. – Hidd el jobban lesz idővel. Azt nem tudom, hogy sikerül-e neki elfelejtenie téged.

Erre a gondolatra megriadtam. Még annyira távolinak tűnt, hogy elképzeljem nélküle. Megteltek a szemeim könnyekkel. Nem gondolhattam rá. Még mindig annyira fáj ez az egész. Jinyoung felé fordultam.

- Mit kéne tennem, hogy könnyebb legyen elfelejtenem őt? Hogyan tehetném jobbá ezt a helyzetet?

- Ne felejtsd el! Tudom, hülyén hangzik, de ti egymásnak vagytok teremtve. Egyszerűen csak rosszkor találkoztatok. Ő még fiatal és heves. Nem tudja irányítani az érzéseit, elhamarkodott döntéseket hoz, ráadásul tapasztalatlan. Nézd el ezt neki. – ekkor vett egy mély lélegzetet. – Látom, hogy szereted. Annyira, hogy feláldoztad a boldogságodat miatta. Azt is látom, hogy ő is szeret téged. Csak ki kell bírnotok ezt az időszakot. Addig lesz időd átgondolni, hogyan is harcolj érte.

Úgy estek rám ezek a szavak, mintha kőből lettek volna. Tudtam, hogy várnom kell rá. Mégis annyira nehéznek tűnt ez. Türelmetlennek éreztem magam. Vajon ő is várni fog rám? Annak ellenére is, hogy fájdalmat okoztam neki? Úgy is át tudjuk vészelni ezt, hogy távol vagyunk egymástól? Tudtam, olyan évek következnek, amiket egyedül kell átélnünk. Próbáltam arra gondolni, hogy majd egyszer tényleg együtt lehetünk. A kék oldalon, a kék álomban. Egy olyan képet festettem magamnak a jövőről, ami talán csak az álmaimban létezik. Mégis a hit ebben a világban, a kék álomban, az segített továbblépni.