Blue Side-Yugyeom

40.Fejezet-Kedvelem

Nem tudtam aludni. Hajnalban kikászálódtam az ágyamból és felhívtam az első embert, aki eszembe jutott. Felvett a kocsijával az épület előtt és elmentünk egy csendes helyre. Ugyanoda, ahová az első alkalommal is vitt. Még csendes volt ilyenkor a város, de így is gyönyörű kilátás nyílt rá a parkból. Ming Hao kivett egy takarót és rám terítette. Majd felém fordult.

- Mi a baj?

Elmosolyodtam, mert rájöttem, neki sikerült valamelyest kiismernie, így nem bántam, hogy ő volt, akit felhívtam.

- Félek.

- Mitől?

- A döntéseim súlyától, és attól, hogy rosszul döntök.

- Pontosabban?

- Lehetséges két embert kedvelni egyszerre? – itt elgondolkodott egy pillanatra.

- Lehetséges, hogy két embert kedvelsz egyszerre. De csak egyet szerethetsz igazán. Csak még adj időt magadnak. Hidd el, le fognak tisztázódni az érzelmeid.

- Mi van, ha megbántok valakit közben?

- Valószínűleg ezt nem kerülheted el úgysem.

Bármennyire is elkeserítő volt ezt hallani, mégis megnyugtatott. Talán tényleg csak idő kell és tisztán látok majd mindent. Mit érzek? Még magam sem tudom. Azt hittem felismerem az igaz szerelmet, és azt hittem ezt Yugyeom iránt érzem. Mégis a fejembe és a szívembe furakodott még valaki. Jimin. Nem tudtam őt figyelmen kívül hagyni. Féltem, hogy valamelyikőjüket megbántom. De ahogy Hao mondta, ez elkerülhetetlen lesz.

Ekkor átölelt. Jól esett a melegsége ebben a csípős hidegben. Tudtam, hogy ez baráti ölelés. Már kettőnk között régen megszakadt az a fajta kötelék. Mégis átalakultak az érzelmeink egymás iránt. Bíztam benne, hogy ez mással is így alakulhat majd. Még jó ideig így voltunk. Jó volt csendben lenni és látni, ahogy felébred a város. Beültünk a kocsijába és hazavitt.

Ahogy beléptem az ajtón, minden szem rám szegeződött. Észre sem vették, hogy elmentem reggel, azt hitték még az ágyamban alszok.

- Te meg hol a francban voltál? – kérdezte JB.

- Én...én csak...Adj már egy palacsintát, mert éhen halok. – mosolyogtam rá.

Erre megenyhült és elém tolta az általa készített reggelit. Yugyeom nem szólalt meg, de végig éreztem, hogy engem néz. Mikor befejeztem gyorsan a szobámba mentem és tánchoz öltöztem. Lementem a terembe és táncolni kezdtem. Közben járt az agyam. Nem is értem miért gondolom át újra és újra a dolgokat, hiszen tenni úgysem tudok semmit. Csak hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Mégis annyi mindent érzek egyszerre. Nemrég még az volt a bajom, hogy semmi sem történik. Most meg rengeteg élménnyel vagyok gazdagabb. Jó volt megint kínozni magam. Nem aludtam semmit és most itt erőltetem a testem is. Talán úgy éreztem ez a büntetésem amiatt, hogy valakit meg kell majd bántanom. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Ekkor észrevettem a tükörből valakit, aki az ajtófélfának támaszkodik és mosolyog rám.

- Olyan gyönyörű vagy, amikor táncolsz. Ilyenkor igazán nehéz ellenállni neked.