Blue Side-Yugyeom

60.Fejezet-Út az álom felé

Amint Jinyoung hazaért, teljesen kétségbeesetten fordult hozzám.

- Nem jöhetsz többet koncertre. Meglátott, ahogy Ming Hao kocsijába beszálltál. Nem fog leszakadni erről. Kérlek, ne gyere többet.

- Meglátott? De hogyan?

- Ahogy bejött az öltözőbe, mesélte. Még szerencse, hogy bennünk megbízik. Muszáj távolságot tartanod. Többé nem bízhatjuk a szerencsére.

- Rendben. – nyugtáztam le.

Én is nagyon megijedtem. Alig 2 hónap volt a vizsgámig. Ki kellett bírnom még egy kis ideig.

1 hónap múlva

Itt álltunk az ügynökség előtt Jinyoung-gal. Szembe állt velem és mindkét kezemet fogta. Eljött ez a pillanat is. Féltem, hogy most minden tervem dugába dől. Mégis Jinyoung nyugodtsága hihetetlen erővel ruházott fel. A félelmem ellenére mégis elindultunk JYP irodája felé. Már 2 hete egyeztettünk vele időpontot. Jinyoung meg folyamatosan skandálta.

- Minden rendben lesz. Park Jinyoung rendes ember, meg fogja érteni. Hidd el nem lesz semmi baj.

Megmosolyogtam. Látszott, hogy ő is fél és ezeket a szavakat inkább magának mondja, mint nekem. Megérkeztünk, még egy utolsó bátorító pillantást vetettünk egymásra és vettünk mindketten egy mély lélegzetet. Bekopogtunk és beinvitáltak. Udvariasan köszöntünk, majd leültetett a kanapékhoz minket. Ő szembe helyezkedett el velünk. Éreztem, hogy annak ellenére ahogy kinéz, igenis szigorú ember. Vigyáznom kell vele. Nem szabad, hogy lássa a bizonytalanságomat. Ekkor a két Jinyoung kezdett el beszélni. Néhány udvarias kérdéssel kezdték: Hogy vagy? Hogy halad a munka? Ekkor JYP rám nézett.

- Rendben. Na de mégis miért jöttél és miért hoztad magaddal ezt a lányt?

Hirtelen felbátorodva, még mielőtt Jinyoung bármit is mondhatott volna, egyszerűen és lényegre törően kijelentettem.

- Yugyeom-ot akarom. – itt tartottam egy kis hatásszünetet, majd folytattam a reakció hiánya miatt és mert féltem, később nem merném kimondani, ami most következik. – Már évek óta szeretem őt és igazán nagyon sokáig vártam rá, ahogy ő is rám. Hagytam, hogy letöltse a katonai szolgálatát és szakítottam vele, mert a karrierjét fontosabbnak véltem magamnál. Igen, itt hagyta volna a céget miattam, még évekkel ezelőtt. Igényt tartok rá mostantól. Az engedélyét kérem, hogy együtt lehessünk és ha kiderül vállaljuk a kapcsolatunkat a nyilvánosság előtt.

Mindkét Jinyoung megrökönyödve nézett rám. Ekkor JYP szólalt meg.

- Mégis, hogy gondoltad ezt?

Nem hagytam, hogy folytassa. Ekkor letérdeltem és mélyen meghajoltam előtte. Megalázkodtam, hogy ne álljon a boldogságunk útjába. Nem láttam a reakcióját. Mégis elkezdtem könyörögni neki.

- Kérem, inkább könyörgöm, engedélyezze, hogy együtt lehessünk!

Az egész testem remegett, de azt hiszem elértem a kívánt hatást. Ekkor Jinyoung hangját hallottam.

- Láthatja, hogy igazán szereti és tanúsíthatom, hogy Yugyeom is ugyanígy érez iránta. Ez a két ember, egymásnak van teremtve.

Hallottam, ahogy JYP felállt és odajött hozzám. Megfogta a karomat és felállított, majd a szemembe nézett. Félelmetes volt és megszeppentem a tekintetétől, de tartottam a szemkontaktust.

- Erre semmi szükség. – mondta.

- Kérem! – már a szemébe könyörögtem.

- Ülj le kedvesem! – utasított.

Láttam, hogy elgondolkodik, majd ismét megszólalt, miután a kanapéra ültetett Jinyoung mellé.

- Tudok a dologról. – ledöbbentem a hallottakon. – Yugyeom ugyanis már vagy ezerszer járt nálam. Könyörgött, hogy segítsek téged megkeresni. Mit ad Isten, itt voltál az orra előtt, csak nem látott a szemétől. – erre elnevette magát. – Sejtettem, hogy egyszer majd megjelensz nálam és tessék, igazam is volt. – mosolygott.

Melegség árasztotta el a testemet, hogy hallottam, Yugyeom nem adta fel és még mindig igazán szeret. Ekkor komolyra fordult az arca.

- Egyetlen dolgot kérek. – fordult felém. – Még egy kicsit várjunk, mielőtt Yugyeom-nak szólnál. Benne van éppen valamiben, amit szeretnék, ha végig csinálna. Nem baj, ha lát, de ne tudjon erről az egészről még.

Most komolyan beleegyezett? Jól értettem ezeket a szavakat? Ránéztem Jinyoung-ra és ő is mosolygott. Hirtelen visszanéztem JYP-re.

- Tényleg...komolyan, most komolyan...?

- Igen, engedélyt adok rá. – nevetett rám. – Mégis, hogy állhatnék az igaz szerelem útjába?

Könnyekben törtem ki ekkor. Már csak egy kis ideig kell kibírnom. Jinyoung ekkor jelezte, hogy mennünk kéne és a karjaiba fogott, tudta, hogy nem tudnék egyedül elindulni. Még visszanéztem és mélyen meghajtottam a fejemet JYP előtt.

- Köszönöm.

Bólintott és már kint is voltunk az irodájából. Ahogy kiléptünk Jinyoung egy darabig ölelt az ajtó előtt. Mikor megnyugodott a testem, eltolt kissé magától és egymásra nevettünk. Olyan őszinte volt mindkettőnk öröme, boldog voltam, hogy valakivel megoszthatom ezt a pillanatot. Ekkor megfogta a kezemet és úgy indultunk el kifelé. Már a folyosó végénél tartottunk, amikor valaki szembe jött. Yugyeom volt az és ahogy meglátta, hogy egymás kezét fogjuk elfintorodott. Kapkodta a levegőt és mérges volt. Amint közelebb ért, megragadta a szabad kezem. Majd Jinyoung felé fordult.

- Hogy tehetted ezt? Én bíztam benned. Közben meg együtt vagytok? Milyen barát vagy? – sírva mondta neki ezeket a szavakat.

Sajnáltam, de csak magam elé néztem. Jobb, ha azt hiszi ez az igazság. Nem mondhatjuk el neki. Ekkor Jinyoung beszélt hozzá.

- Hagyd őt békén! – ezzel kirántotta kezemet Yugyeom fogásából.