Blue Side-Yugyeom

Prológus

Kikerültem Koreába. Magam sem tudom hogyan, de itt vagyok és ez a lényeg.

Nagyon sokat dolgoztam ezért és tudom, hogy közel sincs vége a munkának, de úgy érzem boldog vagyok. Amit érdemes tudni rólam, hogy hatalmas GOT7 rajongó vagyok, más bandákat is szeretek, hallgatok, de ők a kedvenceim. Persze igyekszem majd a munkára koncentrálni, hiszen ezért is vagyok itt. Ösztöndíjat kaptam, 5 évem van, amíg itt maradhatok. Az első év reményeim szerint nem lesz nehéz, csak a nyelvtanulásra kell összpontosítani. De ahogy elkezdődik az egyetem, már jóval nehezebb lesz minden. Igyekszem derűlátó maradni.

Van még egy hatalmas vágyam. Magaménak tudni egy olyan férfit, aki talán sohasem lesz az enyém. Tisztában vagyok vele mennyire irreális vágyam ez. Úgy érzem jobb, ha nem írom le a nevét. Habár azt mondják: „A szó elszáll, az írás megmarad.". Mégis olyan megmásíthatatlannak érezném, ha leírnám. Mélységes fájdalommal töltene el, ha mégsem sikerülne megismernem őt.

Nagyon szeretek táncolni, csak úgy magamnak. Nincs semmilyen célom vele, kikapcsol és el tudok gondolkodni, kiadni a fájdalmamat közben. Itt Szöulban rengeteg lehetőség van arra, hogy az ember elmehessen táncolni. Sok klub és táncterem van, még a környéken is, ahol lakom. Találtam is egy jó termet, ahová egyedül is bemehetek és nem olyan drága. Már többször is voltam ott, pedig még csak 3 hete vagyok kint.

Sokat járkálok a városban, hogy megismerjem a környéket és hozzászokjak az itteni dolgokhoz. Kicsit tudok koreaiul, így az emberekkel könnyebben megértetem magam. Persze mindenki érdeklődve és meglepődve néz rám, hogy európai létemre ismerem az ő nyelvüket. Azért mindenki kedves és készséges.

Az iskola a jövő hónapban kezdődik és minden hétköznap be kell járni, napi 4 órát. Emellett igazán marad időm másra is. Arra gondoltam állást keresek, mivel a félretett pénzem nem lesz elég teljesen az itt töltött időre.

Még nem igazán tudom mi vár rám, de remélem eseménydús lesz az életem, tele kalandokkal és az álmaim beteljesülésével.