Blue Side-Yugyeom

18.Fejezet-A nagy terv

GOT7 szemszög

JB

Vártam már, hogy túlessünk a fanmeetingen. Utána lesz egy kis pihenés, nem kell agyon hajtanunk magunkat. Hátha mindenki ki tud majd kapcsolódni, főleg Youngjae és Yugyeom. Az elmúlt időszakot végig dolgoztuk. Tényleg mindenkire ráfér ez. Na nyomás a színpadra.

Ahogy felléptem végigjárattam a szemem a közönségen. Olyan hálás vagyok nekik, hogy támogatnak. De nem, ez nem lehet. Itt van. Az a lány a koncertről. Tuti, hogy a többiek is kiszúrták, de mindenki profin viselkedik, nem lehet látni, hogy kitűntetjük a figyelmünkkel. Remélem senki nem veszi észre, még ő sem. Gyorsan elhadartam mondandómat és adtam át a szót a többieknek. Néha felé néztem, láttam, hogy mosolyog. Ezek szerint tetszik neki a műsor. Alig várom, hogy elém álljon. Vajon mit fog mondani? Tud koreaiul? Vagy basszus angolul fog beszélni, amit nem igazán értek? Aish. Az nem lenne jó. Aztán mi lesz? Elmegy és ennyi? Akkor elkezdtem gondolkodni, hogy mit kéne tenni. Hogyan kérhetném el a számát vagy tudhatnám meg ki ő? Abban biztos voltam, szeretném még látni.

Elindult a sor. De láttam, hogy nem állt be. Nem is akar kezet fogni? Mi van már? Gyerünk állj be a sorba! Egyik rajongó követte a másikat. Még mindig csak ül. Gyerünk! Kezdtek fogyni az emberek, nem sokat voltunk már, de ahogy felállt rögtön észrevettem és magamba fojtottam a mosolyomat. Én voltam az első a sorban. Fogalmam sem volt hogyan fogadjam, végül egy buta, zavarba ejtő vigyort erőltettem magamra. Mekkora hülye vagyok. Ő köszönt előre, koreaiul. Így is beszélgettünk végig. Nyilván nem volt teljesen helyes, de lenyűgözött a tudásával. Anyám micsoda lány. Mielőtt Jackson-hoz lépett volna felém nyújtott valamit. Ne már, ajándékot is hozott? Egy névre szóló kulcstartó, kövekkel kirakva. Neee. Kezet fogtam vele, micsoda puha bőre volt és apró kezei az enyémhez képest. Nem mondom tetszett a dolog. Láttam, hogy Hee nyúl érte, de nem adtam neki oda. Ez az enyém. Zsebre tettem. Aztán jött is a következő fan.

Már mikor elment előlem csak azon járt az agyam, hogyan kerülhetnék közel hozzá. Bam észrevehette vívódásomat, majd kérdőn nézve rám félrehívott. Nem értettem mit akar. Azzal jött oda hozzám, hogy kitalált valamit.

- Ezt hogy érted? – kérdeztem.

- Kitaláltam hogyan ismerjük meg ezt a csajt. – felelte vidáman.

Majd elkezdte magyarázni tervét. Egy fantázia nyereményjátékról beszélt, amit ő nyerne meg.

- Na jó, de mi lenne a nyeremény? Egy randi? Mégis kivel? – vontam kérdőre.

- Annál sokkal jobb. – vigyorgott. – Mondjuk egy hétig velünk lakna.

- Mi van? De hogy gondoltad ezt mégis? – totál ledöbbentem, hogy Bam ilyet is ki tud találni.

- Beköltözünk a dormba, mindannyian, és szépen magunkhoz édesgetjük. – láttam ahogy gondolatban már öleli is a lányt.

Nem tetszett, hogy kedveli, de az ötlet annál inkább. Így bárkinek lehet esélye és majd kialakulnak a szerepek. Tudtam, hogy mindenki kedvelné a lányt. Egyedül Yugyeom véleményét nem ismertem, mert a koncert óta nem is igazán beszéltünk. Ahogy elnéztem most is kicsit kedvetlen volt. Na de rábólintottam végül Bam ötletére, egyetlen változtatást javasolva.

- Ne egy hét legyen, hanem egy hónap.

Magam sem tudtam, hogy fogjuk összeegyeztetni, de bíztam benne, hogy rá fog érni mindenki. Persze még azt is ki kellett találni, hogy ezt a lánnyal, hogyan közöljük. De Bam mindenre gondolt. Kérte, hogy nyúljak bele a zsebébe. Mintha egy telefon lett volna. Kérdőn néztem rá: