Blue Side-Yugyeom

34.Fejezet-A kirándulás

Yugyeom nem válaszolt a kérésemre. Akkor csendben kisétált a szobámból és azóta sem beszéltünk. Vasárnap van és éppen bepakoltam a kirándulásra a fiúkkal. Lassan indulunk is, aztán Hao-val kell találkoznom. Ez a nap is igazán sűrű lesz. Kimentem a nappaliba, már csak Bambam-re és Youngjae-re vártunk. Yugyeom szinte rám sem nézett. Nem értem. Miért baj, ha egy kis időt kérek. Hao megértette és nem erőltet semmit.

Végre készen lett Bambam is, ő volt az utolsó. Átvetette a karját a vállamon, majd így indultunk el. Kocsival mentünk. Bambam velem akart menni, úgyhogy ketten voltunk. A többiek ki-ki a maga kocsijával. Ahogy beültünk a kocsiba rögtön elkezdte a faggatózást.

- Mi van köztetek Yugyeom-mal?

- Hát most épp magam sem tudom.

- Miért? Valami rosszat csinált? Mi történt?

- Igazából semmi. Tudod, tegnapelőtt nála aludtam. Nem történt semmi komoly, csak csókolóztunk. De aztán bejött a szobámba és megijedtem ettől az egésztől. Mi van, ha csak amiatt érdekel? Vagy amiatt érdeklem? Nem is ismerem igazából. Arra kértem, hogy adjon időt erre, meg hogy az érzéseimet tisztázzam. Azóta hozzám sem szólt. – mondtam neki szomorúan.

- Tudod, ő nagyon érzékeny és elhiheted nekem, még nem jutott senkivel sem ilyen közel. Ha téged beengedett a szobájába és kikezdett veled, az jelent valamit.

Megdöbbentettek a szavai. Lehet, hogy ő még nem volt senkivel? És miért engem választott? Hiszen még a nevemet sem tudja. Alig beszélgettünk.

- Téged is meg tudlak érteni. Hiszen annyi más dolog is van az életedben. De hidd el, ő nem játszik. Talán tényleg jobb, ha megismerkedtek mielőtt beleugranátok.

Igaza volt és bólogattam is rá. Ahogy kiszálltunk a kocsiból átölelt. Lopva odapillantottam Yugyeom-ra és összetalálkozott a tekintetünk. Éreztem a feszültséget, amit Bambam váltott ki, de jól esett, hogy ő mellettem van. Egy tisztáson szálltunk ki mindannyian, majd elindultunk gyalog a hegy felé. Egy kilátóhoz akartak vinni a fiúk. Állítólag onnan gyönyörű a város panorámája. Kis termetem és apró lábaim akadályoztak abban, hogy tartsam a tempót a többiekkel, de Mark aranyosan velem tartott és nem hagyta, hogy elvesszek. Ő mindig olyan kedves volt velem. Elkezdtünk beszélgetni.

- Neked a Ri Seul az igazi neved? – kérdezte.

- Nem. Magyar nevem van.

- És elárulod nekem? – nézett rám mosolyogva, nem tudtam neki ellenállni, annyira aranyos volt.

- Gabi az igazi nevem.

Úgy megörült ennek és néhányszor még el is ismételte hangosan. Aztán komolyan felém fordult.

- Yugyeom és közted van valami?

Jó lett volna kicsit elfelejteni őt. Valahol haragudtam rá, hogy így viselkedik velem.

- Nem tudom. – feleltem neki őszintén.

- Akkor nem jártok vagy nem vagytok együtt?

- Nem. – mondtam ki ezt a szót teljes bizonyossággal.

- Szeretnél róla beszélni? – kissé bizonytalanul kérdezte ezt.

Muszáj volt megállnom kicsit. Habár már közel jártunk a kilátóhoz, mégis azt akartam, hogy csak ő hallja, amit mondani akarok.

- Tudod, nem mondanám, hogy semmi nem történt köztünk. Viszont úgy éreztem túl gyorsan történik minden, ezért arra kértem lassítsunk és kezdjük elölről.

- És beleegyezett? – kérdezte megrökönyödve Mark.

- Fogalmam sincs. – tártam szét mindkét kezem, amivel egyidőben legördült pár könnycsepp az arcomon. – Ne haragudj. – mondtam bocsánat kérően.

- Ugyan, semmi baj. – magához húzott és megölelt.

A karjaiban megnyugodtam, majd elengedtem és megköszöntem neki.

- Semmiség. Ha esetleg nem jönne össze vele én itt leszek neked. – mondta mosolyogva. – Tudod, nagyon tetszettél már az első naptól fogva. – nevetett fel.

Teljesen meglepődtem ezen. Látszott, hogy kicsit zavarba jött, de aztán elindultunk és tolt felfelé, hogy végre a kilátóba érjünk.