Blue Side-Yugyeom

37.Fejezet-Meglepő reakciók

Mindenki megrökönyödve nézett ránk. Yoongi csak mosolygott, majd átölelt. Magam sem számítottam efféle fogadtatásra. Nem váltunk el szitkozódva, de mégis rossz érzés maradt utána. Nem akartam Jimin-re nézni. Ebben a pillanatban talán nem is érdekelt. Ekkor Ming Hao telefonja megcsörrent, majd kiszaladt a teremből. Én meg ott maradtam egyedül a fiúkkal. Habár Yoongi még mindig szorított. Kicsit eltoltam magamat tőle, aztán rám nézett és megkérdezte:

- Tudunk egy kicsit négyszemközt beszélni? – bökött a fejével a fiúkra, akik továbbra is szó nélkül, tátott szájjal bámultak.

- Persze.

Ekkor megfogta a kezemet és kivezetett a teremből egy csendesebb és kisebb terembe.

- Mikor jöttél? – kérdezte szinte azonnal, ahogy az ajtó becsukódott.

- Augusztus elején.

- Már olyan rég? Miért nem kerestél? – kérdezte.

Ettől féltem. Mégis mi lehet erre a kérdésre a jó válasz?

- Annyi minden történt és nem tudtam, hogy jó néven vennéd-e.

- Pedig én nem haragudtam rád, tudod jól. Nyilván másképp alakulnak a dolgaink, ha akkor itt maradsz, de barátként mindig számíthatsz rám. – mondta higgadtan.

Melegséggel töltöttek el a szavai. Jól esett, hogy van még valaki ebben a világban, akire számíthatok. Örültem, hogy ő is így gondolja. Mielőtt bármit mondhattam volna kinyílt az ajtó és Jimin nézett be rajta, majd felém fordult.

- Ming Hao keres. - jelentette ki hűvösen.

- Rendben, megyünk. – mondta neki Yoongi.

Megfogta ismét a kezemet és Jimin-t követve visszatértünk a táncterembe. Hao odajött hozzám és mondta, hogy azonnal indulnia kell, nem baj-e, ha hazamegyek egyedül. Útjára bocsájtottam, majd Yoongi felé fordultam és búcsúzni akartam. Ő pedig elvette a telefonomat és beírta a számát. Mondta, hogy bármikor kereshetem, majd megölelt és már indultam is haza. Már a BigHit bejáratánál voltam, amikor valaki elkapott hátulról.

- Gyere hazaviszlek. – mondta hűvösen ezt is Jimin.

Nem igazán volt más választásom, mert lekapta a vállamról a táskát, amiben minden iratom, a tárcám és a telefonom is benne volt. Így engedelmesen követtem. A parkolóban udvariasan kinyitotta az ajtót. Annyira más volt ez a Jimin, mint akit először megismertem. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Kicsit feszélyezve éreztem magam mellette, de egész út alatt meg sem szólalt. Így elkerültük a további kellemetlenségeket. Aztán mikor megérkeztünk, leállította a kocsi motorját, majd felém fordult és a szemembe nézett.

- Érdekes lány vagy te. – húzta szűkebbre szemeit. – Meg akarlak ismerni, úgyhogy számíts rá, hogy keresni foglak. – kacsintott rám.

Ezzel elbúcsúzott és azon kaptam magam, hogy már a liftben állok. Meglepett a kijelentésével. Egyrészt, mert nem ilyennek ismertem meg. Másrészt, mert olyan hirtelen történt.

Ahogy beléptem az ajtón Yugyeom szúrós tekintete fogadott.

Te meg hol voltál?