Blue Side-Yugyeom

23.Fejezet-Bias

Egy szál törölközőbe vagyok, Bambam meg itt fekszik az ágyamban. Mi a..?

- Előbb felöltöznék. – mondtam neki zavaromban.

Látszott, hogy most vette észre magát, majd végignézett rajtam és dadogva azt mondta:

- P-persze.

Kiment, majd gyorsan felöltöztem és beinvitáltam. Már kezdte is:

- Szóval?

- Mire gondolsz?

- Tudod! Bias! Tudom, hogy nem Jackson az. Szeretném tudni.

- De Bambam. – láttam, hogy nem akar tágítani. – Ígérem, majd elárulom, ha már jobban megbízok benned. Csak még adj időt kérlek!

Erre megenyhült kicsit és abbahagyta a kérdezősködést. Ezután elköszöntünk és befeküdtem az ágyba. Írtam a barátnőmnek egy üzenetet és tőle is elbúcsúztam. Egy napja vagyok itt és túl sok dolog történt. Nem tudom jó-e ez így. Nem tudom megemészteni a dolgokat és sosem leszek egyedül. Nem is igazán van kivel megbeszélnem. Amíg a barátnőmmel laktam együtt ő tudta, hogy mikor zavarhat. De ezek a srácok folyton itt lesznek, és amint lerázok egyet, jön egy másik. Rájöttem, hogy nem lesz olyan könnyű a dolgom, hiszen 7 különböző személyhez kell igazodnom és ez nagyon nehéz volt számomra.

Eljött a péntek. Mark és Jinyoung minden nap leültek velem tanulni. Most is együtt voltunk. Mark éppen megdicsért és megölelt, erre Jinyoung elrángatta a kezét rólam, hogy mit képzel, ne érjen hozzám. Csak mosolyogni tudtam rajtuk. Mindig szórakoztatóak voltak. JB volt a korán kelő, mire felkeltem ő már ébren volt és minden reggel csinált nekem reggelit, valamint a teámat is elkészítette. Sokat beszélgettem ilyenkor vele. Hálás voltam neki, hogy ezt a terhet leveszi a vállamról, így könnyebb volt a készülés. Elmesélte, hogy milyen nehéz vezetni a bandát. Hiába úgy tűnik, hogy minden rendben van, azért vannak itt is konfliktusok. De örül, hogy még együtt vannak. Sokat beszélgettünk a tanulásról is. Igazán komolynak tartottam. Jackson folyton kedveskedett nekem valamivel. Behozta a vacsorámat a szobámba, volt, hogy vele és Youngjae-vel játszottunk, ezeket a pillanatokat is szerettem. Habár Youngjae-vel és vele nem igazán beszélgettem komolyabb dolgokról, inkább csak hülyéskedtünk, de azért kijöttünk egymással. Bambam nagyon közvetlen volt velem. Több este is előfordult, hogy csak ketten filmet néztünk az ágyamban. Vele jó volt, mert angolul néztük és azt könnyebben megértettem. Persze volt, hogy Jackson is csatlakozott, de ő mindig elaludt. Yugyeom elég zárkózott volt. Nehéz volt hozzá közel férkőzni, de ha egyedül voltunk, akkor kedvesebb volt. Egyszer együtt mentünk a boltba és akkor végig pofázta az utat. Máskor viszont hallgatag volt. Nehéz kiigazodni rajta. Este Bambam-mel színházba megyünk. Most, hogy megírtuk a leckét be akartam vonulni a szobámba készülődni. De Jinyoung megállított.

- Hová mész? Nem maradsz itt velünk?

- Tudod, Bambam elhívott valahová és muszáj elkészülnöm. – mosolyogtam rá.

- Velem is eljöhetnél egyszer, mondjuk egy moziba? - vakarta meg a tarkóját, miközben mosolygott. Annyira aranyos, mikor zavarban van.

- Rendben. – válaszoltam neki, majd utamra engedett.

Hamar elkészültem és már akartam indulni, mikor bekopogtak hozzám. Bambam volt az. Végignézett rajtam és ámuldozva azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Zavarba jöttem kicsit, de aztán karon fogtam és elindultunk a színházba. Az előtérben volt mindenki. Ők is tátott szájjal bámultak minket.

- Szép pár vagyunk mi? – kuncogtam a többiek felé.

Bambam-re barátként tekintettem és úgy éreztem megnyílhatok neki. Rövid idő alatt nagyon jóba lettünk.

Már a színházban ültünk és vártuk a darabot, közben beszélgettünk és nevetgéltünk. Elfogott egy érzés. Most kell elmondanom neki. A karjánál fogva közelebb húztam magamhoz és a fülébe suttogtam:

- Yugyeom az.

Ebben a pillanatban elsötétült a terem és elkezdődött a darab.