Blue Side-Yugyeom

53.Fejezet-Döntések

- A többiek? Mi lesz velük? Aztán mit fogsz csinálni? Mégis hogyan kérheted ezt tőlem, amikor semmi terved sincs? Nem hagyhatod őket cserben. – buktak ki belőlem a gondolataim.

- Nem érdekel. Senki más, csak te.

Nem hittem el, amit mond. Hogyan lehet ennyire önző. Nem értem, miért akar ilyen meggondolatlanul belevágni ebbe. Ráadásul nemrég kezdtünk járni. Mit vár? Mi van, ha nem is működik? Ezt nem hiszem el. Ekkor ő szólalt meg és ezzel le is zárta a dolgot.

- Amikor mondtad, hogyan oldhatnánk meg a találkozást ilyen időbeosztás mellett, rájöttem, hogy sehogy. Nélküled nem tudok létezni. Eldöntöttem és erről nem nyitok vitát. Nem fogom megváltoztatni a döntésem.

Válaszolni sem tudtam. Nem ártott volna, ha a tagokkal átbeszéli és velem is, hogy egy ilyen súlyú döntést közösen hozzunk meg és találjunk valamiféle megoldást. Nem hiszem, hogy ez az egyetlen módja az együttlétünknek. Miután elmondta, becsukta a szemét és hamar elaludt. Nekem nem jött álom a szememre. Nem tudtam, hogyan tudnám meggyőzni. Ezen járt az agyam egész éjjel. Reggel korán megébredt, elment megmosakodni, adott egy csókot és elment. Elkezdtem készülődni a suliba. Nem akartam erre az egészre gondolni. Annyira feldühített. Hiszen ez volt eddig az élete. Hogy adhatná fel csak így? Napközben írtam még neki, próbáltam jobb útra téríteni, de ugyanúgy lepattintott azzal, hogy ezt már eldöntötte és ne szóljak bele. Valamit csak lépnem kell. Mit tehetek? Ekkor kezdett körvonalazódni bennem valami. Viszont tudatában voltam annak, hogy egy olyasfajta döntés mindannyiunk életére kihat. Féltem ettől, féltem kimondani, féltem a következményektől. Mégis egyszerűen nem hagyott más választást.

Yugyeom

Meghoztam ezt a döntést. Úgy éreztem felnőtt vagyok, hiszen elköteleztem magam mellette. Azzal, hogy Jimin-t elutasította, bebizonyította számomra szerelmét. Már az első pillanattól fogva tudtam, hogy ő az igazi és semmi nem állhat közénk. A karrierem sem. Biztos voltam benne, hogy lesz más pénzkereseti lehetőség. Viszont kicsit aggasztottak a fiúk. Addig nem akartam nekik beszélni, amíg nem voltam JYP-nél. Ez is egy döntés volt. Tudtam, hogy megpróbálnának lebeszélni róla. De már most világgá kürtölném, hogy szeretem. Szeretem ezt a lányt és levegőt is alig kapok, ha nincs velem. Nem veszíthetem el. Írtam neki, hogy találkozzunk. Alig bírtam ki nélküle a napokat és mielőtt még beindulna a nagy munka, ki akartam lépni ebből. Lassan telt az idő, amíg nem jött. Már alig vártam, hogy a karjaimban tartsam és megcsókoljam. Azt beszéltük meg, hogy a hozzájuk közel eső parkban találkozunk. Hamar odaértem és számoltam a perceket. Amint megláttam, gyorsabban kezdett verni a szívem és elmosolyodtam. Meg akartam csókolni, de valamiért eltolt magától. Kérdőn néztem rá.

- Yugyeom, szakítsunk. – mondta ki ezeket a szavakat.

- Hogy micsoda? Ezt nem gondoltad komolyan remélem. – nevettem fel.

- Teljesen komolyan gondoltam. – hidegen beszélt. – Nézd én nem tudok már veled lenni, úgy érzem már nem szeretlek. Nem tudom elfogadni az önzőséged, ezért vessünk véget neki.

- Már nem szeretsz? – komolyan ezt mondta?

Ahogy ez elhagyta a száját, el akart indulni. Megragadtam a karját.

- Ne menj! Nem hagyhatsz itt. – már potyogtak a könnyeim.

- Yugyeom hagyj. Minden jót!

Ezzel lefejtette ujjaimat a karjáról és távolodott. Utána akartam kapni, de nem volt erőm hozzá. Mikor már teljesen eltűnt a látóteremből összeestem. Akkor elájultam és csak a kórházban tértem magamhoz. Jinyoung ott volt az ágy szélénél és amint meglátta, hogy felébredek megkönnyebbült. Remélem ez csak egy rossz álom volt és Gabi nem szakított velem, de Jinyoung kiábrándított.

- Mikor hívták a testvéredet azt mondták egy parkban estél össze. Ő hívott fel engem. Mégis mi történt? Nem ettél eleget? – kérdezte.

- Gabi szakított velem. – erre újra megteltek a szemeim könnyekkel és sírva mondtam el a történteket.

Az arcára volt írva, hogy mérges. Ekkor kiment és csak később jött vissza. Nem tudtam abbahagyni a sírást, hiszen elvesztettem azt az embert, aki a legfontosabb volt a számomra. Fogalmam sem volt hogyan fogom ezt túlélni. Éreztem a hatalmas nyomást a mellkasomban, a gombócot a torkomban, ami folyamatos sírásra késztetett. Üresnek éreztem magam mégis telinek. Borzasztóan fájt.