Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

Prológus

Amióta megkaptam a levelet, azóta ha eszembe jut a szeptember görcsöl a hasam.

"Örömmel értesítjük, hogy Louis William Tomlinson sikeres felvételt nyert a gimnáziumba."

Blaa blaa blaa a többi nem fontos. Tudom, hogy álmaim iskolájába vettek fel, de azért akkor is minden ismeretlen lesz. Kivéve egy valamit. Vagyis valakit, a legjobb barátomat Niall Horant. Együtt jártunk suliba általánosba. Csak olyan hatodik fele lettünk jóba, viszont azóta elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Hála az égnek középiskolában is folytathatjuk egymás feje nézését. Nagyon örülök, hogy együtt vészeljük át ezt a pár évet, de azért mégis minden teljesen más lesz mint általánosban. Új iskola, új termek, új tanárok és a legfontosabb új osztálytársak. Na tõlük félek talán a legjobban. Nem tudom miért hiszen biztos jó lesz, és mindenki azt mondja ne parázzak. Niall barátom szerintem kevésbé fél, de majd meglátjuk, hogy hogy fog viselkedni az elsõ napon. Az angol-francia osztályba járunk. Emellett még van 4 másik osztály az évfolyamon. Úgy emlékszem, hogy van sport tagozatos osztály, mûvészeti, általános, és a rendkívül okosaknak valami emelt kémia-fizika vagy micsoda. Mivel mindig is az angol volt az életem, így nem volt kérdés, hogy melyik tagozatot jelölöm meg. Niall ezzel hasonlóan van, bár kicsit noszogatnom kellett. Úgy lett volna, hogy lesz fecsketáborunk, hogy megismerjük egymást, de ezt végül elhalasztották. Ma itt alszik nálam, hogy holnap még tudjunk együtt izgulni, hogy mi vár ránk. Viszont hétfõn már vár minket a pokol. Vagyis nagyon remélem, hogy nem az lesz. Nem szeretném, hogy ha majd visszagondolok a gimire akkor csak a rossz emlékek jussanak eszembe. Szeretném, ha viszonylag jó jegyekkel és emellett rengeteg örömben telnének el ezek az évek.

Niallnek ma este szeretnék valami nagyon fontosat elmondani, de félek mit fog reagálni. Nem akarom elrontani a barátságunk.

- Hahó figyelsz rám? - kérdezi, és meglegyezi elõttem a kézfejét.

- Igen bocsi csak.....gondolkodtam. - mondtam zavartan.

- Azt látom Tommo. Mi vonta el a figyelmed? Talán egy lány? - kérdezte játszott felháborodással. Az a baj, hogy ettõl én nem nevettem el magam, csak még idegesebb lettem.

- Te jó isten mi a baj? Eltaláltam? - kérdezte, viszont én egy nemet intettem a fejemmel.

- Akkor mi van már az istenit. A frászt hozod rám. - mondta aggódva. Nagy nehezen a szemébe néztem és kinyitottam a szám.

- Ni....el kell valamit mondanom. - mondtam, és a szívem egyre hevesebben vert.

- Nyugodtan. Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem. - mondta, és megnyugtatás képpen megsimította a vállam.

- Tudom, csak nem szeretném, ha ez után megutálnál. Viszont mégis úgy érzem, hogy muszáj elmondanom neked. Egyrészt mert a legjobb barátom vagy, és nem szeretném ha titkokkal kezdenénk neki a sulinak, másrészt pedig már nem bírom magamban tartani. Senkinek nem merem elmondani, és egyszerûen már nem megy. Félek, hogy mit szólnak. - mondtam, és egyre inkább az ellentettjét éreztem annak amit mondok. Nem akarom elmondani neki. Nem, jobb lesz ez így.

- Rendben hallgatlak. És mielõtt elmondanád tudd, hogy nincs az az ok amiért megutálnálak. Kivéve ha azt mondod, hogy összejöttél az anyámmal. Na azt már tényleg nehezen tudnám elnézni. - mondta komolyan, de én nem bírtam és elröhögtem magam, és Niall is követett.

- Na komolyra véve a szót. Mi a baj? - kérdezte aggódó szemekkel az én ír barátom.

- Az utóbbi idõben egyre jobban észrevettem magamon, hogy......nem a lányok felé pillangatok. Elõszõr még ezt nem tartottam furcsának, de miután Pancy megcsókolt a bálban valami mást éreztem. Nem azt amit eddig hanem, azt hogy nem érzem jól magam. Túl idegen volt a helyzet. Kétségbeestem, és napokig gondolkodtam mi baj lehet velem. Aztán elkezdtem észre venni magamon, hogy a fiúkon akad a tekintetem, és sokkal jobban vonzzanak mint a lányok. Gondolkodtam azon hogy talán biszexuális vagyok, de az nem lehet mert a lányok már egyáltalán nem keltik fel a figyelmemet. - mondtam végig halkan, és alig tudtam a szemébe nézni. Niall figyelmesen hallgatott. Nem tudtam kiolvasni a szemébõl semmit, emiatt félve még halkabban folytattam. - Szóval én azt hiszem meleg vagyok. - éreztem amint megtellik a szemem könnyekkel. - És megértem ha nem akarsz többé a barátodnak tudni. És azt is.... - mondtam de elsírtam magam, és ezzel egy idõben Niall szorosan megölelt.

- Shhh ne sírj. - suttogta a fülembe miközben ringatott. - Semmi baj, itt vagyok veled. - mondogatta, én meg nem értettem, hogy most mi is van. Nem utál? Hirtelen felkaptam a fejem és félve a szemébe néztem.

- Nem...nem utálsz? - kérdeztem remegve.

- Úristen dehogy Tommo. Soha nem utálnálak olyan miatt amirõl nem is te tehetsz. Plusz....gondoltam már rá. - mondta legnagyobb meglepetésemre.

- Honnan? - kérdeztem kíváncsian.

- Õszintén Lou. Mikor volt neked barátnõd? Oké, hogy egyszer kétszer összejöttél lányokkal, de csak pár napra. És az utóbbi idõben még annyi sem. Ja, és azt ne felejtsük el, hogy milyen feltünõen stírölted Jamest. - mondta Niall vigyorogva, mire meglöktem a vállát.

- Nem is igaz! Annyira nem volt feltünõ. - mondtam már én is nevetve.

- Plusz legalább kiderült, hogy tényleg nem anyámmal jöttél össze. - mondta mire megforgattam a szemem, de azért én is jót szórakoztam rajta.

- Köszönöm Ni. - mondtam hálásan.

- Nincs mit meg köszönnöd. Mindig itt vagyok neked... Most viszont, hogy ezt is megtárgyaltuk.....Nem eszünk valamit? Tudod stresszhelyzetben mindig megéhezek. - mondta míg a hasát nézegette.

- Egyrészt te mindig megéhezel, másrészt pedig mi az hogy stresszhelyzetben? Inkább én voltam abban már ne is haragudj. - dobtam neki egy párnát, mire kidugta a nyelvét.

- Jó mindegy, de menjünk enni. - mondta, majd lementünk a konyhába és míg én csak egy szendvicset ettem, hiszen este 10 volt, addig Niall vígan megette majdnem az egész hûtõnket.

- Baszki hallod mi mit fogunk enni? Éhen fogunk halni ha így folytatod. Soha többet nem ehetsz nálunk. - mondtam felháborodva, de õ is tudta hogy nem mondom komolyan. Niall teli szájjal vigyorgott és megvonta a vállát. Majd felmentünk, és a kedvenc sorozatunk következõ epizódja után mentünk is aludni. Holnap van az utolsó szabad napunk. Ki kell élveznünk!