A Korcsolya Romantikája

40.Fejezet. Összejötünk Az Első Csók 🤭

Nem sértésnek szánom. Én sem így gondolom de van aki igen valaki így gondolkozzik . Ne sértődjon meg rajta senki de a sajnos igaz vannak akik így gondolkodnak . MELEG ELENES TARTALOM csak is így olvasd.

Az előző rész óta konkrétan két nap telt el. Bell és én közelebb kerültünk de nem úgy. Tehát Péntek van és hát áttjőtek az onóka tesóim így hát egy elég rossz napra sikerült. Tehát szóba került a Meleg témakőr. És tudtam hogy mi a véleményük eről de az amit montak nagyon nagyon fájt.
-Na szóval mi a véleményed anya eről a Meleg dologról. Mert szerintem egyenesen nem normális. A bibliában is Ádám és Éva van nem Ádám és Ádám vagy Éva és Éva. - Tesóm
-Egyetértek nem tudom hogy lehet valaki ijen nem is tudom hogy fogalmazak. Na mindegy szerencsére egyikötők sem ijen hát, fura. Még csak az kéne a fejemre.- Még csak emberszámba se venne ha tudná hogy Meleg vagyok.
-De mit kéne tenni mert ugye Melegek léteznek. Mit kéne teni?
Erre olyat mondott amire jobb ha visza se gondolok. Hála Istennek be kellet jönnöm. Bementem és hát nem, hogy korcsolyázni de élni sem volt kedvem csak sírni akartam elkezdödőt az edzés és én nem vettem észre egyszer csak elkeztek záporozni a könyeim én pedig engedtem akkor azt a fájdalmat amit éreztem nem kívánom senkinek sem.

Bell szemszögéből
Amikor két napra rá felkeltem akkor még nem is sejtettem hogy a nap végére ősze jövök életem szerelmével aki mindig megvéd és mellettem van. Tehát akkor azt hittem elveszitem Melit nagyon megijesztet a roham és az amit mondot az apjával egyébként azóta nem keresete szerencsére de nem lennék a hejében. Bementem de akkor még semmit nem vettem észre Melin. Majd egyszer csak ott áltunk a kori páján és Meli nem jött. Ő aki a korinak él aki a napja 95%-át a kori páján tölti. Ő nem jött úgy hogy két lábra tud állni á nem itt valami baj van.
-Hol van Meli?
-Nem tudom.
-Bell menj utána. Hátha van valami baj.
-Rendben
Örülök hogy én menten nem akarom hogy rosszul éreze magát valami miatt. Amikor meglátam nagyon megijedtem az arca a tenyerébe temetve úgy támaszkodik a térdén és zokog de kegyetlenül. Láttam már sírni de így még soha életemben. Senkit. Remegett szegény és úgy sírt majd belerokant. Rögtön odamentem és megértem mondja el őszintén mi a baj? És hát olyan választ kaptam amire életemben nem számítottam de annál jobban örültem neki.

Meli szemszögből :
Az idő telt és én nem vettem észre. Csak újra és újra lejátszódot bennem az a végzetes jelenet. Amikor megtagadot a saját anyám. Majd egyszer csak Bell kezét éreztem a vállamon. Ő nem, á handjuk ő már rég látthat gyengének.
-Bell - Könyeimen keresztül alig láttam.
-Meli mond el végre mi a baj? Mert megijesztesz.
-Bell én... én.
-Mond el nyugodtan én itt vagyok és nem árulak el.
-De elfogadsz?
-Igen mond el miért sírsz ijen keservesen.
-Bell én... Meleg vagyok és ha ezt a családom megtudja biztosan egyedül maradok mert van egy elég határozott véleményük eről. De...de már majdnem beleörültem abba hogy nem is tudom végighalgatom hogy miért nem vagyok hogy szépen fogalmazak az életre méltó. És belle untam. - Zúdult minden rá és ezt így kimondva mégjobban elkeztek hulanni a könyeim. A következő pillanatban már arra lettem figyelmes hogy Bell magához ölel. Kicsit de nem nagyon a mellkasába bújva zokogtam. Fájt de mintha miatta egyhült volna a fájdalmam.
-Sss semmi baj nem maradsz egyedül. Én itt leszek. És eszedbe ne jusson hogy nem fogadlak el.
-Anyira de anyira köszönöm. És ezzel kapcsolatban is van egy kis vallomásom.
-Mi?
-Veronika az akiről akkor írtam..
-Szóval ezért. Meli nyugodj meg én itt vagyok. Sírj csak nyugodtan.
-Miért fáj egyire?
-Azért mert az anyukád akit tisztelsz. Ezért. Nyugi itt vagyok Sss semmi baj.
Most csak az én hangomra figyej Senki másra én itt vagyok. Sss.

Anyira megnyugtató a hangja nem tudom miért de soha nem akarok kiszálni az ő ölelő karjábol. Lassan de biztosan megnyugtatott azt hittem elveszitem de nem itt áll mellettem és nem ítél el. Remélem nem ijed el tőlem és nem tart undorítónak erre a gondolatra öszerezentem. Ahogy érezte hogy a pulzusom lassul és a lélegzetem normálisá válik elengedet karjábol. Ránéztem és nem undórt vagy kényelmetlenséget láttam a szemében hanem biztatást.
-Köszönöm Bell
-Nincs mit megköszöni
-Nem undórodsz tőlem nem... Nem is tudom hogy ez...
-Sss nem dehogy. És most hogyan tovább?
-Nem tudom.
-Tetszik valaki? - Elvörősödtem. - ezt igenek veszem. Apropó neked mi az az álom szerelem valás?
-Komolyan?
-Most miért?
-Rendben. A kinti korcsolya páján az edzés után naplementében. Ha elszántan hát elszántan ha nem hát nem mindegy és onnan tovább ahogy jön. Na és te?
-Pont ugyan ez csak lehetőség szerint csok. Őnző vagyok?
-Nem dehogy
-Szerintem menjünk vissza mert még elkapjuk a végét..
-Opá egy kicsit elszaladt az idő. Baj?
-Nem hiszem mert az utóbbi időben szinte bent élsz és állandóan gyakorolsz gondolom ezért.
-Rendben és nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire köszönöm. A te elfogadásod és támogatásod különösen jól esik és köszönöm.
-Nincs mit.
Bementünk magyarázkodtam egy sort persze az edző levágta hogy caming autoltam Bellnek. Lement én pedig lassan elszakadtam Belltől én ezúttal nem be hanem ki mentem mert van egy kinti korcsolya pája is lassan lement nap igazából lemenőben volt, én a kori pája szélére támaszkodva merengtem el a meszeségbe. És gondolkodtam mi lesz most? Mi fog történni? Egyszer csak életem legjobb napját okozó ember siklott mellém Bell.
-Szia - B
-Szia, gratulálok.
-Mihez?
-Áttörtél betörted a jeget tejesen megnyiltam és mindent tudsz rólam.
-O értem ennek örülök de..
-Mi de? - Néztem fel rá tejesen nyugodtan.
-Szeretnék mondani neked valamit de nem tudom hogy kezdjem el - Felemelkedtem már nem könyökőltem
-Nyugodtan mondd el.
-Meli én... Én... - A vállára tetem a kezem így hátha megnyugtatom. - Én szerelmes vagyok beléd igen már Alex óta biztos vagyok benne. De nem akartam jácani az érzelmeidel amíg nem vagyok benne tejesen biztos és mostmár az vagyok. - Azt hittem a szívem kiugrik azt a pillanatot életemben nem felejtem el. Erre az volt a válasz.
-Bell néz a szemembe. Én is téged már amióta meglátalak és azóta csak erősödött és erősödött. De nem tudtam hogy mondjam el mert féltem hogy te nem így érzel de mostmár nem félek.

És ekkor o atyám megcsokolt először meglepődtem de aztán visszaadtam a csókot hát olyan édes ízt én még nem éreztem. O tuti hogy soha nem fogom meguni lehetettlen. Egyik kezemmel átőleltem a másikkal a fejét tartottam. Majd mikor elvaltunk egymás ajkairól akkor a homlokunkat összeérintve néztünk egymás szemébe. El sem hiszem.
-Akkor mi most? Mármint remélem szóval szeretném - Bell
-Igen mi most együtt. Bella kékesi leszel a párom a jégen és azután is?
-Másra sem vágyom
Majd a kezünk öszefonva újra csókolóztunk.

"A jég kőt ösze az is válasszon szét "

LM

Homfobok menekvés mert innentől csőstől jön a Belli. Szóval fojtatsuk és végre összejötek szóval lehet izgulni addig is boldog karácsonyt és újévig még találkozunk ígérem. Helyes írási hibákért bocsi ⛸️❤️🥰😉🏳️‍🌈🥺