A Korcsolya Romantikája

18 Fejezet. Elmondom De Mégsem

Másnap az ébresztés előtt keltem (amúgy nem muszáj kimeni reggelizni) . Amikor felketem Bell oda feküdt melém ne rosszra gondolj. Csak melém feküdt és megérdezte.
-Mi a baj? Ki ő?
-Ne aggódj miatta. Tudod ő legalább akkora sebet ejtett rajtam mint akiről írtam. És egyszerűen nem akarom hogy itt legyen. Amúgy a tábor tetszik csak......Nem tudom érted e.
-Nem értem és el sem tudom képzelni hogy megyire fáj de én it vagyok. És ritkán fogsz vele találkozni.
-Biztos?
-Igen
-Na ne már megint környezek elöted.
-De nem sírsz
-Meg nem de lehet fogok
-Ok én várok. Nem muszáj elmeni reggelizni. Én nem vagyok éhes.
-Én sem anyira de ha szeretnél menj.
-Nem
-Ok
És átölelt. Nagyon jól esett. Tényleg, öszetörve, nagyon is. Beszélgettünk és akkor minden megszünik . Csak rá figyeltem és semmi másra. Amikor a programok elkezdödtek akkor kimentünk és a két iskola egybe volt osztva miért is ne.Amikor meghalotam meg kellett fogjam Bell kezét. Persze ezt ő egyeltalán nem bánta. Azt hittem ősze esek. Persze ezt az edző is észrevette. Így rá is kérdezett.
-Meli jól vagy? - belell egymásra néztünk.
-Edző beszélgetnék önel négy szem közt.
-Persze - Elmemtunk oda ahol senki sem hall
-Mit szeretnél? Látom rajtad hogy van valami baj. Mond el hogy tudjak segíteni.
-Huh rendben. A múltban Veronika abból a suliból akivel összetettek. Hát.... Az igazat megvalva nagyon rossz vissza gondolni is rá.
-Meli mond el nyugodtan nem mondom el senkinek. Meg kell bíznod bennem ha az edződ akarod hogy legyek.
-Rendben. Tehát rettenetesen megalázott és elárult. Így soha többé nem akartam látni de mint tudja ez nem sikerült.
-O sajnálom megpróbálom megoldani hogy ne kelljen vele dolgoz vagy legalábbis Bell legyen veled.
-Köszönöm
-Meli kérdezhetek valamit?
-Mit?
-Bell mit jelent neked? Több mint barát ugye?
-Nem tudom eldönteni. Talán. Olyan jó amikor mellettem van és amikor megolel a vérnyomásmérő kiakad. És nem akarom elvesziteni vagy belehalok . És úgy érzem meg akarom védeni de ez nem sikerül hiszen ő véd engem és ebbe belle bolondulok. És csak ő számít. De attól félek nem fognak elfogadni senki és ha ő heteroszexuális akkor egyedül maradtam megint amit nem élnek túl.
-zuditotam rá sírva mindent
-Rendben Meli ne sírj nem maradsz egyedül én elfogadlak úgy hogy jobb ha bevalod legalább magadnak hogy meleg vagy. - tényleg minden jel erre utal. Meleg vagyok.
-M... M.... Meleg vagyok. Olyan nehéz kimodani de annál jobb.
-Nos örülök hogy jobban vagy és semmi baj nem lesz. Majd kialakul nem akarok belle szólni.
-Köszönöm. Hogy az edzőm és hogy segített bevalani magamnak. Köszönöm szépen.
-Nincs mit. Jobb így mindenkinek. 
Amikor lenyugodtam akkor vissza mentem bellhez és elmondtam hogy próbáljuk tőlem távol tartani vagy.
-Vagy...
-Mi vagy?
-Vagy legalábbis legyél mellettem persze ez nem azt jelenti hogy  mindig egybe osztottak  de remélem nem baj.
-Dehogy baj ha emiatt biztonságban érzed magad akkor nekem jó. És jó csapatot alkotunk. - és meglököt.
-He hahaha igen nagyon jót.
Ezután nyilván nem velle osztottak egy csapatba de bellel igen. Gondolom észrevették hogy nélkülem nem olyan jó. Ám nehogy azt hidd hogy ijen könnyen tuléptem azon hogy meleg vagyok. Minden fél órában síró roham jön rám de tartom magam. Mire lettek kitalalva a Lány WC k ha nem erre. Amikor kimenyek WC re általában a sírás vízfolyás ként folyik ki a szememből de most komolyan.

Ahogy teltek a napok úgy lett egyre jobb Veronikával ugyan tettek egy csapatba de akkor Bell és bíbor is velem volt. Ez tartotta bennem a lelket. Persze bíbornak a tejes edzős sztoryt elmontam mert benne bízok és már látott úgymond gyengének. Ő örülöt annak hogy bevalom magamnak. Persze a "veszekedés" nem maradt el köztük és had mondjam el még jobban megutaltam.

-Na. Meli nem kerülhetsz el az idők végezetéig.
-De igen. Csak figyelj.
-Egyszer csak beszélned kell velem.
-Nem kell ha nem akarok. - Itt már ott volt Bell és az edző is.
-Ha ha ok csak nehogy bajja esen a kis barátnődnek. - Csak ők voltak ott na meg bíbor. Hála istennek. Mert a következő pillanatban már a falhoz szorítottam a nyakánál fogva.
-Meg ne próbáld. Hozzá ne merj érni. Világos voltam?
-Igen - Mondta hula fehéren így hát elengetem. - Nagyon véded.
-Az biztos hogy ezerszer kedveseb nálad és az ijen ritka. Nagyon jó barátom és nem engedem hogy bansd.
-.......
-Ok megérteted. Mehetünk? - kérdeztem egy csep idegesség sem volt a hangomban.
-Igen.
-Ugye nem ijesztetelek meg?
-Nem. Tudom hogy nem ijen vagy csak engem védesz amit köszönök.
-Huh. Örülök hogy nem ijesztetelek meg. Nincs mit.
Ezután a tábor jól telt. Nem volt semmi gond. Sokat nevettünk. Pl amikor úgy ébredtem fel a piszi parti után hogy tejszín habos az arcom én még jól jártam. Bíbor filctolal. Bell temperával az arcán ébredt fel. De még így is szép volt. Eskü nem idtunk csak nem tudom hülyék vagyunk. Meg a korizas is jó volt. Sokat tanulunk. És szórakoztunk ja meg az edzővel barátok létünk úgyhogy összeségében jól telt. Holnap indulunk haza ma még elbucsusztunk és mineki ment "aludni" elméletileg. Bíbor nem azzal a busszal jön amivel mi de ő nem messze lakik. Kori pályát nem cserél de a kapcsolatot tartjuk.

Na itt a kövi rész. Bocs a késésért csak.
1 ember vagyok. Magyarul alszok.
2. Suli.
3. Másik könyvet is írok még
Helyes írási hibákért bocsi ❤️🏳️‍🌈