A Korcsolya Romantikája

55. Fejezet. Lementűnk Sétálni

Tehát a tegnapi nap után reggel fáradtan egyszere hajnali hatkor ébretűnk fel. Mint a kakas. Komolyan mondom nem hiszem el, mikor baba ránézet az órára viszanézet rám és csak annyit mondott.
—Most az is mondhatnám hogy kukuriku.
Ezen elnevetem magam. De leeset hány óra van. Megpusziltam a homlokát és ezt mondtam.
—A legjobb és legszebb kakas imitáló akit ismerek.
—Hányat ismersz?
—Egyet a legjobbat.
—Aki tud az tud.
Elnevetűk magunkat igazából minden nap nevetek mellette egy sort. Mindig csinálunk valamit. Vagy ő vagy én de mindig. Imádom. Aztán ilyet szól.
—Gyere aludjunk tovább nem vagyunk mi kakasok. Legalábbis én nem.
—Hát hallok meg rajtad. Ok aludjunk tovább baaaba. Talán, szolíthatlak így?
—Igen persze ha én is téged
—Hát persze baba. Ok ez nagyon fura.
—Az szerintem maradjunk a  szerelmemnél
—Jobb lesz szerintem is, na de tényleg feküdjűnk visza.
Viszafekütűnk és nem azonnal aludtunk el még beszélgetünk.
—Figyi lenne egy kérdésem.
—Mond nyugodtan ha tudok válaszolok.
—Mi lenne az az ok amiért elhagynál? Ne ilyen banális dolgokban gondolkozz.
—Ha nem olyan nagyon nagy dolog kell akkor ha elküldesz. Ha azt mondod hogy "Meli kérlek hadj békén szakítani akarok" csak akkor.
—Érdekes, köszönöm.
—Na és te ?
—Ezen gondolkoztam. Ezért kérdeztelek meg mert nekem momentán nem jut eszembe semmi. Mármint olyan jól érzem magam melletted és a kapcsolatban hogy most nem tudnék ilyet mondani.
—Örülök hogy boldog vagy mellettem és hogy jól érzed magad a kapcsolatban. Ígérem mindent megteszek hogy ez így is maradjon.
—Elhiszem és én is.
Ezután már kidöltűnk. Mind ketten aludtunk mint a bunda. Én még így is korábban keltem mint ő. Így csak simogatom a fejét és élvezem a nyugalmat. Majd az edző kihívót óvatosan letetem a fejét és megpusziltam az arcát. Majd halkan kimentem.
—Hogy van?
—Jól van semmi baja nincs sőt reggel még nevetűnk is.
—Hu jó akkor sikerült.
—Igen de nem kell a széltől is óvni. Erős és gyönyörű lány. Meg tudja csinálni. A riporterek pedig nem anyira mennek rá a gyerekekre de ha mégis akkor mindig mellette vagyok.
—Jólvan mit terveztek mára?
—Majd még meglatom de ha elmegyünk szólunk.
—Ok de kéne jönni reggelizni mert még egy fél óráig lesz.
—Figyej ezt el lehet hozni?
—Igen.
—Akkor hozok magunknak reggelit a szobába azt akkor eszük meg amikor akarjuk.
—Logikus, gyere.
Elmentűnk és hoztam reggelit a versenyeseknek korlátlan ingyenes fogyasztás van. Gondolják ha már ugrálgatunk együnk egy kicsit. Tehát azóta amióta ismerem megtutam mi az amit szeret és mi az amit nem. Mire allergiás mire nem és mit ehet mértékkel. Mik a szokásai és céljai. Persze még van mit megismerni de kíváncsi természetű vagyok szóval ez sem akadály . Közben a szobánk elé értem és benyitotam halkan de két csillogó szemmel találtam magam szemben, igen felébredt. Olyan ijedten nézet rám hogy a szívem szakad meg. A tálcát letetem az éjjeli szekrényre és megöleltem. Azonnal hozzám bújik. Imádom ezt a csajt.
—Hova mentél?
—Kihívótt az edző beszélni szeretet volna vellem és akkor már elmentem reggeliért mind kettőnknek.
—Baj van? Hogy hívott az edző
—Nem nincs ne aggódj. Csak szeretet volna beszélni velem.
—Ok elhiszem de fura vagy nekem.
—Ne legyek. Semmi baj gyere reggelizűnk. - Odatetem az ágyra a tálat amit hoztam közben ő felűlt.
—Honnan tudtad hogy ezt szeretem?
—Maradjon az én titkom.
—De tényleg honnan tudtad?
—Megfigyeltem hogy mindig azt nézted. Csak azt nem tudom hogy miért nem vetted el amikor a fogyasztás ingyenes?
—Nem tudom mindig néztem de sosem vettem el.
—Na mindegy együnk
Elkeztűnk reggelizni s közben megbeszéltük hogy reggeli után elmegyünk sétálni. Vagyis várost nézni. Legalábbis megprobáljuk. Hát el is indultunk és meg kell valljam Stockholm gyönyörű de nagy is egy ideig mentűnk majd elértűnk egy német nevű parkhoz egy kis boltból vetünk üdítőtt és gondoltuk bemenyűnk abba a parkba. Elkeztűnk sétálni kicsit hideg volt de kabátban voltunk. Sétálni és beszélgetni na meg öszebujni mivel itt senki sem ismer minket. Itt önmagunk lehetünk. És közben beszélgetűnk.
—Olyan jó így ketten sétálni. - Bell
—Igen mindig is olyan voltam hogy inkább a magány vagy egy ember társasága mint úgy amblok ez az egész baráti társaság dolog.
—Hát valahol megértelek hisz én is úgy ismertelek meg és sok idő kellet hogy betörjek a szívedbe.
—Igazából egy másodpercre sem volt szükség.
—Ezt hogy érted?
—Hát úgy hogy már amikor az elején egy ugrással bemutatkoztam már akkor meg akadt a szemem a szemeden és aztán amikor bementem hogy beszéljek az edzővel akkor sem tudtalak kiverni a fejemből. Folyamatosan rád gondoltam és gondolok. És ez mai napig és még szerintem halálomig is kitart majd. Majd jött jóval később a báll emlékszel mit mondtál?
—O shit tényleg azt hogy...
—Senki kedvéért nem leszel meleg... Ez nekem annyira de annyira fájt azért nem vettem fel a telefont. Mivel akkor nem akartam hallani a hangod. Ami még szörnyűbb érzés volt. De amikor segítséget kértél tőlem akkor a szívembe mintha tüskét vertek volna. Akkor ott semmi nem számított csak téged megmenteni ha belle halok is. De a lényeg az hogy az első másodperctől kezdve a szívemben vagy ezért nem kellet az ujjadat sem mozditanod.
—O hát öszintén nem tudom hogy mit mondjak. Belle sem gondoltam eddig hogy miket mondtam amialat Alexal voltam együtt. Anyira sajnálom - Elkezdet könyezni az arcára helyezve a kezem letöröltem a könnyeit.
—Ne sírj kérlek.
—Dehát...
—Hisz így jutottunk el idáig. És örülök hogy megtudom veled beszélni az ilyen dolgokat de kérlek ne sírj. Akkor fájt de erősebbé tett és a kapcsolatunkat időtállóbá és számomra mindennél értékesebbé.
—Anyira sokszor bántottalak és te még is szeretsz.
—Hát persze. Hisz abba szeretem belle aki vagy a bántásokal együtt. És igen néha fájt néha nagyon de így még jobban megismertem azt ami te vagy.
—Sajnálom hogy bántottalak hogy annyiszor öszetartörtem a szíved.
—Ugyan már ezt bőven kárpótolja az amit veled élhetem átt. Az hogy mindig meletem voltál a kórház a rengeteg élmény a sorozat nézés ami előtt jegyzem kisebb szivrohamot kaptam. És minden egyéb baromság amit csináltunk. Te tetted az életem szebbé .
—El sem tudom mondani megyire szeretlek téged.
—Nem is kell.
Megcsokoltam hisz anyi ideig csak álom volt ez a csók és megint naplemente volt. Valahogy kísért minket a naplemente na de nem bánom ilyenkor lesznek a legjobb pillanatok.

Helyes írási hibákért bocsi 🥺❤️🏳️‍🌈Boldog húsvétot kívánok (Bár kicsit késve) 🐇