A Korcsolya Romantikája

17. Fejezet. A Múlt

-Meli? - bíboral lefagytunk majd megfordultam. Nem lehet igaz
-Veronika?

-Te meg hogy kerültel ide? Mert az fix az ideál hogy nem korizol. Bíborbol még kinezem de belőled nem.
-Eltalaltad nem korizom.
-Hát akkor? Ebbe a táborba nem jött az elit sulid. Vagy kiruktak?
-Hát a második.
-És te ezzel dicsekec?komolyan? Semmit sem változtál. Mit akarsz?
-O gondoltam hogy beszélgetnek egy kicsit.
-Na tudod ki beszélgesen veled o ne monddasad velem.
-Meli én..
-Nincs én. Számomra hallott vagy. Érted? Sajnálom de ez az igazság. Soha a bűnös életben a közelembe ne gyere. Megértetted?
-Ha ha. Majd megoldom.
-Ugyan olyan egoista vagy mit voltál.
-Drágám az ördög sosem változik.
-De az angyal sem- mondtam majd erohantam a düh és a sírás keringettet nem akarom hogy ő itt legyen Tartozom egy kis magyarázatal. Szerintem. Bementem és fülhallgatóval a fülemben zenét kezdtem hallgatni.

Ezelőtt pár ével
Amikor hatodikos voltam akkor volt az osztályban egy lány. Szép, okos, erős. És én is a barátai közé tartoztam. Ismerős az érzés amikor a barátod a kiszemelted és amikor megölel a pulzusod az eget veri. Hát nekem igen is nagyon is. Amikor végre legyeltem hogy tetszik akkor ezt el is mondtam neki persze rengeteg teketoriázás árán. Amikor elmontam akkor sem mondtam ki konkrétan.
-Veri (így beceztem) lehet.. hogy hogy... izé többet érzek irántad.
-Lehet vagy biztos?
-Biztos de nem vagyok képes kimondani.
-Meli én..... Nekem most mennem kell.
-De...
És elment nem tudtam mi tévő legyek haza felé menet bíbor látott meg sirva. Elmentünk hozzá és mindent elmontam és ő meghalgatott és nem küldött ell. Amikor más nap bementem akkor derült ki hogy elment Amerikába. Azt hittem ott esem ösze és egy jó páran engem hibaztatak. Pedig nem tudtak a történetekrol. Még. Bíbor mindenről tudott elejétől fogva. És látta rajtam hogy mi a helyzet . Rögtön vissza kérdeztem hogy nyaralni vagy végleg?. Erre a válasz az volt hogy végleg. Na most ő egy nagyon kedvelt lány volt így a szava úgymond szentírás volt. Szuper. Öszetörtem, még csak nem is válaszolt még azzal sem tisztelt meg. Egész ugyan csak belül ugyan de ősze voltam omolva. Amikor haza felé tartottunk bíbor megkért hogy ma segítsek a matekban na persze. Amikor oda értünk ahol senki sem hal nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás mivel bíbor nagyon jó matekból így nem kell neki segítseg. Persze ez így is volt de tudta hogy anyu elöt nem sírok. Soha de soha. És ezt ki kell adni magadbol nem lehet magadban tartani igen ez így van. De ő nem nevetett ki és ordított le sok más emberel ellentétben hanem meghalgatott ami jól eset. Amiután legyugodtam azután ő segített nekem. És ez allat rám írt ő.

-Szia
-szia mit akarsz?
-Beszélszgetni.
-Minek a fél suli engem hibaztat
-Tényleg?
-Igen hogy szeben ne mondjam. És én is
-Nehogy új suliba mentem.
-Miatam.
-Nem de ejtsünk a témát.
-Ok🙄

Ezután hol én hol bíbor írt neki nem sok mindent. A titkok kiderülésére nem is gondoltam. De bíboral kapcsolatban nem volt tikom legalábbis neki nem mondtam.Ezutan bíboral el szakadtunk egymástol. Sajnos. Amikor is egyszer csak elegem lett és nem hagytam a témát terelgetni.
-Figyej mond meg a választ a valomasomra vagy hagy békén
-Ezt most muszáj
-Igen muszáj
-Ok. Olyan kis naiv vagy. Dehogy kellesz nekem. Meg mit nem. Te c ki vagy te. Hülye voltál hogy elmontad. Ugye tudod?
-Igen. Dögöj meg

Letiltotam. Amikor ezt írta az osztályban voltam és rendesen könyeztem. Persze meg is kérdezték hogy mi a baj? Én nem mondtam semmit. Aztán betipelték hogy kivel beszélek és vádaskodni kezttek persze bíbor nem. Amikor egyszer csak elpatant a húr.
-Hagyjatok békén már. Nem az én hibámból ment el ezt ö írta. Miatatok már ott tartok hogy eldobnám az életem. Szóval ha meghalok legalább tudjatok ki hibája lesz. - ere persze lefagytak én ki rohantam a mozsdobba. De tényleg komolyan gondolom. Oda dobnam az életem. Amikor hazaértem egy üzenet fogadott bíbortol.

-Szia nem tudtam hogy így érzel a barátság talán változó de megmarad. Talán a regi sosem lesz a régi de én sosem foglak csufolni.
Jól esett de nem bíztam senkiben. És jól is tettem. Másnapra minden titkom kiderült. Persze úgy éreztem belle halok. Amikor is elkoltöttünk. Ami a megmentésem volt.

Miközben erre emlékszem a könyv vízfolyás ként fojik a ki a szememböl. És a takarót szorítva próbáltam elaludni de nem megy. Bell nem zavart amit valószínűleg bíbor tanácsolt nem is tudja hogy miről van szó. Beszélnünk kel róla. De nem az igazat mondom. Ezután kérdezhetek hogy nem valód be hogy meleg vagy? Hát úgy hogy Bell iránt nem azt érzem. Nem tudom. És mert Öszetört egy lány.

Na vajon mi a fojtatás? Majd kiderul. Helyes írási hibákért bocsi 🏳️‍🌈❤️😍