A Korcsolya Romantikája

47. Fejezet. Csak Bell Kelll

Majd fojtatuk a korizást imádok velle korizni. De a nap mindig lemegy de egyszer ugyan úgy feljőn. Tehát hazaindultúnk és út közben nagyon szépen sütött a nap, pontosabban lenyugvoban volt. Ilyenkor minden, is gyönyörű. Én és Bell kézen fogva sétáltunk nem tudom meddig élvezhetjűk ezt az időt. Hisz ősz van és lassan beköszőnt a tél. Oké elég az Arany János stílusból vissza a stílusomhoz tehát sétáltunk és élveztük az időt. De lassan odaértűnk a házunkhoz viszont én még nem akartam hazameni. Így mikor odaértűnk a házhoz tovább sétáltam nem álltam meg.
-Mit csinálsz?
-Tovább megyek.
-Dehát itt laksz.
-Nem akarok haza menni. Velem jösz?
-Igen, de hova megyünk?
-Ahova akarod.
-Park.
-Rendben.
Elmentűnk és elkeztűnk sétálgatni a parkban majd mikor már elfáradtunk akkor leültűnk egy padra és őszebújtúnk mint egy romantikus filmben. A nap épp lement és senki nem volt a parkban. Őszebujtunk és beszélgettni kezdtük.
-De gyönyörű a naplemente - Bell
-Az mindig az marad.
-Igen az amúgy miért nem akartál hazameni? Van valami konkrét oka vagy csak egyszerűen sétálni akartál.
-Van valami oka egy, kérdésem lenne hozzád. Kettő, pedig nem igazán volt kedvem és lélekerőm hogy anya méregetését elviseljem.
-Mi lenne a kérdésed?
-Igazából kettő. Első. Vellem maradsz ha elbukok ha elrontok valamit? Nem gondoltam hogy nem de ígérd meg kérlek.
-Veled maradok persze te is velem, igaz?
-Igen természetesen
-Na látod akkor nem kell megmagyaráznom.
-Nem nem kell második kérdésem ez talán fontosabb is vagyis kíváncsibb vagyok rá.
-Ok halljam.
-Bell mond meg nekem öszintén félsz tőlem? - Erre kikerekedet a szeme. - Mármint anyi mindent láttál ami miatt félhetnél tőllem. Csak mondd meg nyugodtan.
-Ez így igaz sok minden történt de nem félek tőled. Sosem bántanál és sosem tennél olyat ami másnak kárt okoz ha ő azt nem érdemli meg. És akit esetleg megütőttél az szerintem is megérdemelte. Szóval csak önvédelmi célból voltál erőszakos ezért nem félek és mert jobban ismerlek mint te azt hinnéd. - Eközben mélyen szemébe néztem és minden amit mondot szívből jövő volt. Bekönyeztem hisz nagyon szeretem és nem akarom hogy féljen tőlem. És nem akarom elvesziteni. Így hát magához húzott és megőlelt hozzábujtam és így maradtunk így maradnék örőkre. Elvaltunk egymástól és megcsokoltuk egymást igen mind a ketten akartuk nem csak úgy megcsoltam én őt vagy ő engem. Lassan közeledtunk és most volt a leglágyabb a csókja nem volt domináns fél mind a ketten ugyan olyan dominánsan csókoltunk. Most sokkal több ideig tartott mármint úgy éreztem. Közben egy pár könycsep gördült le az arcomon. Na de ezek nem bánat hanem örömmkőnyek voltak elváltunk egymástól és megint hozzá bújtam. Imádom majd egy fél óra őszebujás és csók csata után amit egyébként Bell nyert hazaindultunk. Mikor beléptem a lakásba és lehuztam a cipőt már akkor láttam hogy itt baj van. Több cipő volt tehát vendég és ez egy férfi cipő. O csak nem....lefagytam. Először apa ugrott be majd rájőtem hogy őtt előbb vinék el a rendőrök. Így ki maradt mint az a srác na ok most már elég volt Bell észre is vette.
-Mi a baj Meli? - Körbenéztem na most vagy életem vagy halálom szinten megkérdezem.
-Megcsokolhatlak? Kérlek.
-Ö,ö igen persze - Megcsokoltam nem tudom miért vagy hogy de akkor ezt kellet tennem. Elvaltunk egymástól és még mindig nem értette.
-Ez mi volt?
-Egy férfi cipő - mutattam rá a cipőre neki is egyből leeset.
-O szerinted az akiről beszélt?
-Szerintem igen nem tudom megyire tudom magam visszafogni ezért kérlek legyél ott és ha elvetem a sulykot térits észhez. Igerd meg!
-Megigérem hogy itt maradok.
-Elhiszem.
Bementünk és ott volt a kolléganője na meg annak a fia aki hát pasz az ezrediken és még kettő. Hálát adok a fentvalónak hogy Bell a barátnőm.
-Á te vagy Meli?
-Maga pedig Andrea ugyebár?
-Így van és ő itt a fiam Dawid
-Szia.
-Szia.
-Nekünk sajnos mennűnk kell.
-Rendben van örülök hogy megismertem.
Elköszönt anya tőlűk és elmentek. Én pedig majd szét robbantam a dühtől. Ha előbb jöttűnk volna akkor nekem végem.
-Na hogy tetszik?
-Jó esetben sehogy rosszabb esetben pedig inkább az ördög. Komolyan nem tudom hogy nem tudod megérteni hogy nem kell nekem barátot keresni mint a régi időkben. Mikor mit mondjak hogy megértsd mit?
-Dehat nem csu...
-Nem érdekel nem fogok többet velle találkozni világos voltam?
-Igen az.
Felmentem sőt szinte felrohantam és Bell utánam először ökölbe szorítottam a kezem de aztán rajotem hogy nincs semmi értelme annak ha beleverem a kezem a bútorba mert nem segít semmit így lassan kiengetem az ökőlből ekkor ért fel Bell.
-Meli hé itt vagy? - könnyes szemmel fordultam hátra.
-Igen itt vagyok.
-Gyere ide - odajőt hozzám és megőlelt hozzábujtam.
-Az az igazság hogy nem is amiatt sírok mert rám erőltetni de azért is de legfőképp azért mert úgy érzem hogy tudtán kívül szét akkar minket szakítani. Bennem meg emiatt az anyám aszongy katonája miatt gyűlik a feszültség.
-Elhiszem kicsit már nekem is elegem van anyud huzzásaibol.
-Ja nekem is. De ugye nem választhat szét minket?
-Dehogy választhat szét. Én nem engedem.
-Ok együtt a jégen.
-Együtt a jégen.
Átöltőztűnk piszibe és hát nem tudom leveni róla a szemem.
-Mivan? - Bell
-Gyönyörű vagy.
-De hisz pizsomában vagyok. - Feláltam és odamentem hozzá.
-Aki gyönyörű az ruhában és pizsomában is gyönyörű. Ezt jegyezd meg. - Mondtam majd megpusziltam a homlokát.
-Tényleg? Szerinted szép vagyok?
-Szerinted szerintem szép vagy?
-Igen.
-Talált gyönyörű vagy nekem te vagy a leggyönyörűbb a világon.
-Nekem pedig te.
Lefeküdtűnk még filmet néztűnk és aztán csak őszebujva elaludtunk.

Itt a kövi rész. Tudom sokat késett csak suli és beteg is vagyok így nem tudom lehet több de lehet kevesebb rész lesz. Helyes írási hibákért bocsi 🥺🏳️‍🌈❤️