A Korcsolya Romantikája

52. Fejezet. Első Nap.

Mikor Felkeltűnk akkor kicsit néztünk hogy hágy óra van. Kiderült hogy reggel nyolc és mi olyan 18:00 körül jövűnk a verseny kettőkor kezdődik addig gyakorolhatunk és pihenhetűnk igazából pihenni fogunk meg eni. Ugyanis a kaja az mindig segít mindenen. Mivel az edző még bőszen aludt ezért mi az ágyban maradva beszélgetűnk. Hogy mennyire izgulunk. És kérdezett pár dolgot Bell a versenyekkel kapcsolatban. Erre csak annyit tudok mondani ahány verseny anyi napi program és anyi ember. Nem tudom mit mondjak. De azért pár dolgot megtudot tőlem. Már kilenc és sehol semmi. De csak nem hagy nyugodni egy gondolat hogy a Jó Isten miért áldott meg ilyen állandóan katogo agyal na de rá is kérdeztem.
—Bell van egy kérdésem?
—Mond.
—Tudom megint buta kérdés de nem hagy nyugodni. Kinézed belölem az álmod? Hogy csak úgy othagylak.
—Nem dehogy de a tudat alattim teoriát gyárt. És félek.
—Bell ide figyelj rám. Nem foglak magadra hagyni. Elárulok valamit.
—Mit?
—Ezt senki nem tudja. Még a volt edzőm sem. Tudod egy nap csak úgy a semmiből elkeztem nézni a szemed, minden szegletét felfedezni. És eszembe jutott. Nekem verseny időszakban volt egy viszatérő motívum az álmaimban. Akárki fontos szerepet töltött be az álmomban olyan szeme volt mint neked. Aki fontos volt az álmomban annak ugyan olyan szeme volt. Konkrétan control-C, control-V. Kb tejesen ugyan olyan. És amikor lefagytam volna bevilant az a szem és minden félelem elszált. Lehet az álmokban hinni vagy nem hinni. De ez nem lehet véletlen. Én hiszek az álmomban. Úgyhogy most néz a szemembe és jegyezd meg mert minden nap fogod látni.
—Hiszem. Hiszek az álmokban a horoszkópokban és a sorsban hogy miket elnyomásnak szánt az ég. Megjegyzem te pedig a pája szélén vársz ahogy én is téged.
—Így van. Szerintem kejűnk fel.
—Hát nem ártana.
—Vajon miért nem jött az edző?
—Nem tudom lehet még alszik vagy nem akar minket felkelteni
—Lehet...
Felkeltűnk felöltöztűnk még nem a verseny ruhákba. Egyébként megmutatom a verseny ruhákat.
Bell:

Én :

Ez így most a Fejezet közepén nagyon esztétikus de mindegy igen mind kettőnknek fekete a ruhája. Valahogy mániánk a fekete, kori ruhában. Tehát amint felöltőztűnk ami az én szerelmem esetében kötött póló (Mert nem vastag mint a pulcsi) És egy farmer. Nálam pulcsi és szintén farmer. Ő jobban nézet ki mint én de ezt már megszoktam. Na de ebben a pillanatban lépett be az edző azt hitte hogy még alszunk de már rég ébren voltunk. Beszélgettünk ettünk majd elkezdötek a szabad programok és az előadások. Majd ameddig az lement nekem lejárt a személyim. És jött Bell felment és még utoljára odakorizot a pája szélére ahol most én vártam és a fülbe súgtam valamit.
—A jég nem kérdez a zenne választ add. A jégnek nincs elvárása a zenne eljutatt a célig. A jég türelmes a zenne biztató. Itt vagyok neked csak ez számít. Adj belle mindent. Szeretlek.

Elkorizót és még engem is levert a víz. Nem érdekel ha elbukom csak ő legyen boldog. És nekikezdet és végigcsinálta hiba nélkül. Tökéletes volt. O atyám megáldott egy angyalal. Mikor befejezte a taps után kikorizót az edző dicsérete és Büszkeség nyilvánítása után hozám fordult.
—Milyen volt? Most nem érdekel a zsűri nem érdekel a közönség. Szerinted milyen volt?
—Nem tudom szavakba önteni. Gyönyörű és hibátlan. Az ilyen dolgokat nem lehet szavakba önteni. Mint a végtelen. Gyönyörű.

Megöleltem és ő is engem. Nagyon de nagyon jó volt. Imádom ezt a lányt soha nem fogom elengedni. Majd szólítottak.
—Következő Lole Melinda.
Egymásra néztük és olyan biztatást kaptam egy pillantásban hogy minden eltűnt csak ő volt és a szabad program. Felmentem odamentem egy utolsó ölelésre és elkeztem. Nem fogtam vissza magam és eddig nem látott oldalam jött elő. Tejesen más voltam teljesen önmagam a boldog önmagam. És így mindenki állát sikerült földig esővé tenni szó is elált. Nem tudtam akkor még mit is műveltem de később rájőtem. Mikor végeztem tapsvihar szokásos módon. Majd lementem a jégröl nem igazán volt ideje az edzőnek szóhoz jutni mert ahogy lementem Bell nyakába borultam és megöleltem. És még itt sem eset le neki hogy együtt vagyunk (🤦🏻‍♀️). Persze hogy nem tolt el hanem viszaölelt.
—Tényleg itt maradtál.
—Hát persze hisz megigértem.
....

Bocsi a késésért csak egy nagyon nagy lelki válságban vagyok vagyis már lábalok ki belőle meg a suli egész durván közbejött. De ígérem a tőlem telhető leggyakrabban jönnek részek. Helyes írási hibákért bocsi ❤️🥺🏳️‍🌈