A Korcsolya Romantikája

20 Fejezet. Haza értem.

Amikor elindultunk tudtuk hogy hoszu idő alatt fogunk haza érni. Az úton Bellel beszéltem. Utalok utazni. Amikor Haza értem anya nagyon nagy örömmel fogadott és miest hazaertunk. Anya elvett egy tál nasit és a következő kérdéseket tette fel.

-Hogy érezted magad? Öszejötel valakivel? Egy aranyos fiúval mondjuk. És ha igen ugye nem leszek nagy mama? - nem bírtam tovább röhögés nélkül. Komolyan nagymama? Hát még ha tudná hogy menye lesz és nem veje.

-Kezdem az utolsó kérdésel...
-Miért mániad az utolsó kérdésel kezdeni?
-Mert az első hosszú választ kíván és mert már bocs de hülyeségeket kérdezel.
-Jolvan na.
-Tehat. Fúj nem dehogy. Hogy jutott ijen eszedbe. Nem még nem. Hát jól csak megjelent Veronka....
-Hogy mi?
-Jól halotad de szerencsére az edzőnek sikerült elérnie hogy soha ne legyek velle kettesben általában ott volt velem az egyik barátnőm meg Bibór. Akivel jobban vagyok immár. De alapvetően jó volt.
-Ok ennek örülök. Gyere egyél valamit.
Ezután részletesen elmeséltem mindent persze az edzős részen kívül. Nem akarom hogy megtudja. Mert mint mondtam ki fog nyírni. 3 óra meseles után felmentem és alváshoz készültem majd lefekutem. És irogadtam bellel. Nos én 11 éves korom óta várom a havi Mikulást. Így hát ezért mondta anya hogy nagymama lesz ami fizikailag nem lehetséges mert lánytól nem lesz gyerekem. Vagyis egy módon még is de ez még a jövő zenéje. Ekkor aludtam el.