A Korcsolya Romantikája

44.fejezet. Felvilágosító Óra.

Amikor csörgött az óra mindketten szivrohamot kaptunk. Nagyon megijedtűnk. Ti nem ijedtetek volna meg? leálitotam.
—Nem akarok felkelni - Bell
—Tudom szívem én sem de muszáj. - puszilom meg a homlokát.
—Tudom nem azért.
—Hanem?
—Meleted akarok maradni és hozzád bújni.
—Elhiszem de hidd el van egy ötletem.
—Mi?
—Majd meglatod meglepetés.
—De...
—Sss - tettem az újjam az ajka elé - bízz bennem hisz én sem bírom sokáig nélküled. Tudod.
—Rendben hiszek neked.
Felkeltünk és amikor tükörbe néztük én megijedtem saját magamtól. Auu ezt aztán  ellaludtam. Na de Bell reakciója sem volt jobb pedig még így is gyönyörű volt. Sőt nagyon is.
—De ellaludtam a fejem.
—Ugyan már gyönyörű vagy. Hidd el.
—Na persze de várj...-Elment és hozott egy kis táskát.-Segítesz nekem.
—Igen persze.
—Köszönöm. Tudtam hogy kell majd.
Kisminkeltem persze csak alapozó és korrektor az volt rajtam is majd lementünk reggelizni pontosabban mentem mert ő vcn volt. Csináltam foró csokit mert nem tudom hogy iszik e kávét de szerintem nem. Mármint monta volna és a csókján is éreztem volna. Mikor lejőt akkor nyomtam a kezébe és azt kértem találja ki mi ez anélkül hogy rá néz.
—Na mi a tipp?
—Kakaó vagy forró csoki hmm. Forró csoki.
—Talált. Forró csoki mert nem tudom iszol e kávét én nem így magamnak is azt csináltam.
—Nem nem iszok kávét nem vagyok az a kávés fajta.
—Gondoltam.
Megituk és elkészültűnk majd amikor kiléptűnk és bezártam az ajtót akkor fogta meg a kezem kicsit meglepődtem de nem bántam.
—Figyi ma a lányok nem jönnek velünk mint mindig a suliig foghatóm a kezed?
Majdnem elsirtam magam hogy ezt a kérdést feltete. Magamhoz huztam és megöleltem.
—Hát persze hogy megfoghatod akármikor megfoghatod a kezem.
—Köszönöm.
És megölelt  sajnos ez nem tarthatott sokáig mivel indulunk kellet. Ezt még a nap folyamán többször is bepotolom. Amint odaértűnk elengete a kezem a szívem egy akkorát dobbant abban a pillanatban hogy ezt még ő is meghallota. Nem akartam elengedni a kezét. De muszáj volt.
—Ez mi volt?
—Nagyot dobbant a szívem. Nem akarom elengedni a kezed.
—Én sem a tiéd de most még muszáj.
—Igen muszáj.
Elindultunk befelé és beszélgettünk. Igazából nem tudom de nem akarok elválni mellőle. Bementűnk az első órára és igazából semmi különös nem történt. Lement és kész igazából sosem őrültem még enyire annak hogy Bell a padtársam. Így mindig a közelemben van sőt mellettem ül. Elég közel. Mikor kicsengetek még ki sem értünk rendesen elkeztem finoman húzni Bellt ő jött is bár látszót rajta hogy nem érti.
—Meli hova megyünk?
—Mondtam hogy lesz egy meglepetésem, oda.
—O értem.
Hogy hova mentünk volt egy "titkos" kis olyan mint a raktár csak nagyobb és oda senki se jár. Egy könyvtáros barátom mutatta meg mert ő talált másik helyet. Így gondoltam ott kettesben leszünk. És csak mi amikor oda értünk akkor megáltam. Nem is emlékeztem hogy ilyen tiszta.
—Hát itt vagyunk ide már rég nem jár senki így csak ketten vagyunk. Remélem tetszik.
—Tökéletes csak veled legyek.
Megöleltem ő pedig visza. Így maradtunk. Ameddig meg nem szólalt a csengő. Ekkor vissza kellett menni.
—Jövő szünetben is jövűnk majd?
—Persze ha szeretnél
—Szeretnék olyan nehéz hogy titkolnunk kell.
—Nagyon mindketten érzelem emberek vagyunk.
—Ez így van.
Mentek tovább az órák minden szünetben oda mentünk majd a negyedik szünetben. Éppen csókolózás közben vagyunk igen csókolózás ugye nem hitte senki hogy kihagyom a csókolózást és hogy othon reggel megcsokolom oszt slussz pasz enyi. Dehogy. De a csókra visszatérve amit még mindig imádok. Alig hogy el váltunk egymástol nagyon rossz megérzés kerített hatalmába. Persze ezt rögtön észrevette.
—Mi a baj Meli?
—Rossz megérzés a kövi óra mi?
—Nem tudom de azt igen hogy különleges lesz. Állítólag de nem tudom miért.
—Rendben nyugi csak maradj mellettem.
—Biztos?
—Igen nyugi. Gyere ide.
Megöleltem. Láttam rajta hogy nagyon gondolkozzik azon hogy vajon mi lesz majd a  következő órán.
—Hé Bell nyugi szerelmem semi baj nem lesz.
—De akárhány megérzésed volt megsérűltél nem akarom hogy megsérűj.
Istenem de aranyos. Nem akarja hogy megsérűjek. Imádom ezt a lányt.
—Nem fogok ne aggódj. Tudok magamra vigyázzni. - Ez egyáltalán nem igaz. Nem minden esetben de őtt minden áron megvédem.
Becsengetek és a szívünk akkorát dobbant még jobban hozzám bújt de hamar el kellet engedie.
Bementünk és már itt gyomorgőrcsőm volt leültűnk és ketdödőt.Az osztályfőnök jöt be. Kicsit néztem.
—Sziasztok gyerekek most van egy jó hírem. A jó hír hogy egy olyan hát egy és fél óra múlva hazaengedlek titeket azért mert ma lesz megtartava a szekszualis felvilágosító Óra.
O atyám ments meg elkezdödőtt. Már az elején kínos volt de. Nem tudom megyire normális hetedikes diákoknak abortuszrol beszélni de szerintem nem az amikor szóba került akkor olyan történt amire nem számítottam. Bell a pad allat megfogta a kezem. Egy cseppet sem lepődtem meg. Sőt épp ellenkezőleg gyengéden megszoritottam a kezét. Így hát egybefont kézzel ültűk végig az órát rendesen fájt a téma. Nagyon rossz volt beszélni róla. Letelt az az egy és fél óra majd kimentűnk. Amint kiértűnk Bell feltet egy halk de annál jogosabb kérdés ugy halk hogy csak én hallottam.
—Te halottál homoszexualitásrol?
—Nem, hát te?
—Én sem. Ami aggasztó főleg hogy a legtöbb ami megmaradt az az abortusz leírása. Minél előbb érjünk haza.
—Enyire fáradt vagy?
—Nem, hanem... Hozzád akarok bújni.
—Hamar hazaérűnk ígérem.
Mosolyodtam el lágyan. Semmi másra nem vágyom. Tehát elindultunk egyébként a egy szomszéd van az se biztos hogy még el. Mert egyszer sem látunk még . Szóval nem aggódom hogy meglátnak. Hamar hazaértűnk mindha felgyorsitottam volna az időt. Persze csak képlettesen értve. Miest beléptűnk a lakásba odahuztam magamhoz és megőleltem. Rögtön hozámbújt és belefurta a fejét a melkasomba.
—Sss itt vagyok
—Hogy lehet valamit ijen szinten félelmetesen és nem is tudom hogy el magyarázni.
—Nem tudom.
—Ezt... Mond hogy ezt senki sem akarja?
—Nem ezt senki.
Megint hozám bújt nekem pedig fájdalom nyilalt a melkasomba.
—Bell ,szívem.
—Igen.
—Ugye tudod hogy...
—Micsodát?-nézet rám hatalmas szemekkel
—Hogy én nem tudom neked megadni ezt.
—Mármint hogy... O értem és tudom. Nem baj elég ha magadat adod majd.
—De te szeretnél családot.
—Sss ezzel ráérűnk később foglalkozni most hozzád akarok bújni.
—Rendben ha ezt szeretnéd.
Hozám bújt én pedig visszaöleltem. Sosem tudom neki ezt megadni de én nem is lennék jó szülő vagyis lehet.

Helyesírási hibákért bocsi 🥺❤️🏳️‍🌈