A Korcsolya Romantikája

1 Fejezet Búcsúzás És Zavar

Ne szomorkondj kicsim jó lesz a varósban - mondta anya a szokásos módon szivmelengető mosolyával

Igen persze nem szomorkodok - mondtam továbbra is az ablakon kibamulva ahogy a vonat ment a tály elmosodot. O jut eszembe nem is mutatkotam be Meli vagyok. De amit anyának mondtam csak félig volt igaz. Hogy miért? Nos beszéljünk egy kicsit arról a faluról ahol eddig laktam kicsi falu kB 1000 lakossal. Bár erre nem vennék mérget mert úgy ősze vissza 100-at ha láttam 12 év alatt

Nem köt már semmi a faluhóz kivéve lilát aki a legjobb barátnőm benne bízok fogjuk rá. De az életem rendezője vagy a sors vagy mindkettő be lehet rúgva mert 12 év allat sikerült megutaltatnom magam mindenkivel. Ja úgy egyit a faluról ahol eddig laktam. Ja had tegyem hozzá még azt hogy ha létezik elcset ember az én vagyok. Jegyzem nem miattam költözünk el. Ami a legjobban fáj az az hogy el kel búcsúzak a már jól ismert jégtöl, ilatol, látványtól, hangulatol és az edzömtöl aki kezét fogva léptem elöször jégre és aki segítségével nyertem sora a versenyeket. Ez a búcsúzás 2 órával ezelőtt meg is történt.

Viszaemlékezes

Meli én.... - nem hagytam hogy befejeze mert közbevágtam

Nem kell mondanod semmit. Tudom milyen nehezen bucsúzol hiányozni fogsz - a mondat vége könybe fuladt. Ö olyan mint az apám. Rohadtul hiányozni fog. Gondolataimbol ölelése rántott vissza.

Te is nekem - mondta szintén könyezve

Így ölekeztünk kB 1 percig mikor is eszembe jutott hogy a barátaimtol is el kéne búcsúzni mert ők is sokat szurkotak és batoritotak. Könyeimel küszködve mentem ki anyukamhoz.
Viszaemlekezes vége

De legalább ot is van koripája így azt nem hagyom abba. Egyszóval jöjjön aminek jönie kell

Na ez a rész kicsit sírós de attól függetlenül remélem tetszet