A Korcsolya Romantikája

60.Fejezet.A verseny vége irány haza

Na ugrottam 2 hetet tehát holnapután megyünk haza. Egyszere örülök meg nem és mindjárt Baba következik. Egyébként a Második fordulóban én lettem a második ő az első annyira örült neki, jó volt látni az örömöt az arcán az én drágámnak. Most ő jön a szokásos procedura oda korizik a jég szélére és még egy szóváltás után nekikezd ,csodálatos mint mindig.Gyönyörű ugrások és tökéletes mozdulatok ,befejezte. Tökéletes volt a közönség csak úgy őrjöng. Miután lejött és a kamerák már nem őt vették a nyakamba ugrott és a fülembe súgta "Gyerünk bízok benned sikerülni fog". Ez adott egy hatalmas löketett és mint akit ágyúból lőttek ki mentem fel a jégre mikor felkonferáltak. De Baba ezen kijelentése kicsit elhamarkodott volt.

Nekikezdtem és az utolsó előtti ugrást ugrottam volna mikor mai napig meg nem mondom mi eszembe jutott és ahogy ugrottam úgy neki ütköztem a korlátnak izomból, de felálltam és vérző oral de befejeztem. Végül elég sok pontot szereztem amin amúgy meglepődtem. Amikor ránéztem Babára akkor azt láttam, hogy hullanak a könnyei az edző meg teljesen le van sokkolódva. El sem tudtam képzelni, hogy nézek ki de láttam, hogy nem valami jól a reakciójuk alapján. Meghajoltam és lekorcsolyáztam a jégről. Amint leértem az edző elkísért a kamerák elől itt már nem bírtam tovább.

—Ennyire rosszul nézek ki? Ekkorát estem volna?

—Nem de nem szeretem ha vesznek azok a kamerák. Mi történt? Általában nincs ilyen veled. Baj van? - Ekkor mögötte megjelent Bell.

—Bell én.... sajnálom.

—Mit?

—Bíztál bennem és csalódást okoztam. Sajnálom.

—Hé - odajött hozzám és megfogta az arcom. - Nem okoztál nekem csalódást de bevillant az a kép amikor akkor edzés közben ugyanebben az ugrásban elestél. Ez nem olyan durva de azt hittem elveszítelek.

—He semmi semmi baj itt vagyok és semmi bajom

Átöleltem megcsokoltam és sikerült megnyugtatnom. Aztán az edző ellátott végig Bell kezét szorítottam félig miatta félig miattam. Tudom hogy most talán még többet kell rá áldoznom az időből mivel egy pár napon belül titkoloznunk kell. De addig minden időm vele szeretném tölteni olyan rossz, hogy titkoloznunk kell. Ellátott és Égymas mellett ülve vártuk az eredményünket.

—Anyira tudom hogy még száz felé sem jutottam - Reméltem hogy igen de ez így valahogy lehetetlenek tűnt

—He semmi sem biztos nagyon jól teljesítettél a héten szerintem eléred sőt tul is mész rajta.

—Ugy legyen de akkor sem hiszem.

Ezt mind kamerák előtt eljátszani miközben légyszíveseben megölelném és hozzábujnék mert most még van időnk hozzá.

Kékesi Bella :117 pont

—Csodálatos vagy remek eredmény gratulálok a győzelemhez.

—He he Nyugi még nem tudjuk a pontszámod de egyébként köszönöm.

Lole Melinda :191 pont

Á nem még véletlenül sem kerekedett ki a szemem és  akkor sem amikor láttam hogy mi értűk el a második és első helyezést. Á dehogy a lábaim elkeztek remegni és úgy szorítottam Bell kezét félő volt hogy eltörik. Lehajtotam a fejem és a kezemre hullott a könnyem én meg azt hittem nem fogok győzni Bell hátulról átőlelt és lassan lejárt az interviu meg minden kamerás cucc. Lassan a figyelem is lankadt rólunk de én nem bírtam kivárni behivtam az öltözőbe amint beért megöleltem de fordított a helyzeten es ő szorított magához elkeztek záporozni a Könyeim.

—Édesem mond mit akarsz valójában?

—Hazameni és othon veled aludni veled korizni ketten kamerák verseny este romantikusan veszekedés és életveszély nélkül. - Zokogtam sírtam meguntam és belefáradtam ebbe a három hétbe én nem gondoltam hogy amikor visszatértek talán nehezebb helyzet vár rám Biborekal mint hinném.

—Édesem... Miért nem mondtad az elejétől hogy ezt akarod sokkal kevesebb kamera lett volna.

—Nem bírtam tovább, hogy ne ölejelek magamhoz. Egyszerűen éreztem, hogy belül szétrobbanok éreztem, hogy végem lesz.

—Semmi baj itt vagyok és soha többet nem leszel egyedül.

Átöleltem és már az edző kereset minket, hogy hol vagyunk. Hát az öltözőben egyeltalán nem éreztem magam jól de tovább kellet lépnem még egy pár dolgot letudtunk majd őszepakolunk és indultunk haza végre. A sebem még utoljára elláták és elindultunk a reptére azota mióta ki sírtam magam azóta minden mozanatomat figyeli Bell mindig meletem van de valahogy jól esik egy bő fél órán belül a reptéren is voltunk és elindultunk haza. Hogy vártam e? Nem miért is vártam volna hisz elég nagy nyomás volt az, hogy teljesen titokban kellet tartanunk a kapcsolatot,nyilván érthető okokból de még Biborék beavatásával kapcsolatban is kétségeim voltak de végül Bell meggyőzőtt és belementem. Egy részbőll jó más részből nem. De majd meglatjuk. Amint leszállt a repűlő megcsokoltam és a nyakamba lévő nyakláncot betetem a polomba. Újra ithon de jó.

Hogy miért voltam távol sok minden van de hosszú lenne nem tudom megígérni, hogy lesznek részek de próbálkozom ❤️🏳️‍🌈