A Korcsolya Romantikája

50 Fejezet. Elindultunk A Juniora.

Ahogy felébretem Bell volt mellettem és nála voltam. Ekkor ugrott be minden de nektek azért elmesélem.

Viszaemlékezés
Tehát aznap mikor felébretem Bell hívására kelltem fel. Ami nem volt fura de később szokott hívni de éreztem nem kell aggódnom, felvetem.
—Szia Bell.
—Szia itt vannak a szüleim is.
—O csókolom.
—Szia.
—Azért hívtalak mivel a szüleimnek támadt egy jó ötlete.
—Azt találtuk ki hogy mivel az edző elmondta milyen jó hatással vagy Bellre - Itt elmosojodtam - És mivel rengeteget aludt már nálad pizsomapartin és két hét múlva lesz a verseny így hát számoltunk és azt számoltunk hogy ugyan több mint két  hét ha őszeadjuk a nálad aludt napok számát de ha anyud nem bánja akkor a versenyig Bellnél aludhatnál.
—Anya Meli még csak egy perce ébredt fel nem hiszem hogy felfogta...
—Rendben van.
—O. Felfogta.
Levitem a telefont beszéltek anyával és megengedte. Szóval két hétig Bellnél alszom. Uram adj erőt hogy ne esek ősze az örömtől. Felőltőztem és lerohantam Bell sem tudott tűkön ülni így elindult és előttem találkoztunk kirohantam és ő ott várt abban a pillanatban nem érdekelt ki lát. Amint odaértem hozzá felkaptam és körbefordultunk és amikor megtetűk a harmadik kört a derekánál fogva magamhoz huztam persze gyengéden.
—Hiányoztam? - Bell.
—Találd ki - majd megcsokoltam az az udca ijenkor a temetőnél is kihaltabb és így nem látott senki de nem érdekel ha még is.
—Nem félsz hogy meglátnak?
—Ez az uca ijenkor a temetőnél is kihaltabb de már amúgy sem érdekel hisz csak az számít hogy te itt vagy.
—Nekem is.
Egymásnak dőltőtűk a fejünket. Nagyon hiányzott igen csak egy estét töltöttűnk külőn de akkor is. Tudjatok milyen  szerelmesnek lenni. Hogy minden lehetséges percet velle tőltenél. És az ember természetéből adodik hogy minél nehezebben kap meg valamit vagy valakit annál jobban értékeli. És vigyázza.
—Indulunk kell suliba.
—De ott is együtt leszünk.
—Igen így van tényleg enyire hiányzom hisz csak egy egyébként borzalmas éjszaka.
—Tudod te meddig vártam hogy a karjaim közé zárhasalak vagy hogy nyugodtan megcsokolhasalak? Naná hogy nem hagyok ki egyetlen alkalmas pillanatott sem.
—Tudom és sajnálom hogy egyit kellet várj de mostmár csak a tiéd vagyok. Örökre.
—Tudom hogy így van. Induljunk szerintem. De egy valamit még előte megigérsz nekem?
—Mit?
—Szólsz ha valamit nem szeretnél vagy valami rosszul esik és cserébe nem engedem hogy bárki az engedélyed nélkül hozzád érjen mert az őt percen belül meghal. Ugye megigéred hogy szólsz?
—Igen megigérem és te megigéred hogy
megvédesz?
—Az életem árán ha az kell.
—Ok.
—Bell egy valamit sose feledj kész csoda vagy. A legkevesebb és legaranyosab lány akit tízen négy év leforgása alatt láttam.
—Köszönöm de ez rád is igaz. De mostmár tényleg induljunk.
Elindultunk akkor volt az a pillanat hogy győznőm kell érte csak is érte

És elértűnk a mai napig eddig mint az állat úgy edzettűnk 0-24 mindig mert izgulunk a verseny miatt ma kettőkor pedig irány Stockholm a junior bajnokságra. Ahol őt vagy több napot töltöttünk el az őtt nap hat győztese jut tovább a közép döntőbe ott ez már csak négy és ha benne vagy a négyben akkor a junior világbajnokság. Egyébként ezek között nem telnek el egész hónapok van úgy hogy egybe rendezik az egészet és ez így lesz most is. Úgyhogy egy fárasztó de annál jobb időszak áll előttünk.És tessék megint elöntött az izgalom és a félelem, szuper. Ekkor ébredt fel Bell. Na de persze ő sem reagált másként erre az egész útra.
—Jó reggelt - Én
—Jó reggelt ugye nem csak nekem van gyomorgörcsőm?
—Nem nyugi nekem is és én még ráadásul nem is bírom a repülőutat úgyhogy sajna gyógyszer kell hogy tacs nélkül kibirjam.
—Au az rosz lehet de aranyos is.
—Tényleg, kösz.
—Jolvan na de aztán nehogy roszul legyél.
—Nyugi maksz kidobom a tacsot.
—Nem is tudtam hogy rosszul vagy.
—Mert nem volt még alkalom hogy együtt utaztunk repülővel. Így nem volt minek mondjam.
—Ok de jó tudni. Anyira szeretlek.
–Én még jobban.
Hozám bújt igazából amint hallottuk hogy jött az anya szinte leelestem az ágyról úgy siettem visza aminek ezért hangja is volt de nyoma is maradt. Auu nagyon fájt mi Bellel pedig próbáltuk  viszafongi a röhögést mert ránk jöt a röhögögőrcs nekem ugyan fájt de még én is röhögtem magammon. Bejöt az anyukája.
—Jó reggelt lányok ideje felkelni. Már tíz kettőkor pedig Stockholm.
—Rendben anya.
Elment de még hallgatózott amit tudunk majd amint biztosan elment tényleg felkeltem volna mármint feláltam de egy lépést sem tudtam megteni mert valaki elölről megőlelt, tippeljetek ki volt az Bell fél kómában kellet egy fél perc hogy leesen a tantusz. De leeset és visza öleltem . Nagyon de nagyon szeretem.
—Mi lesz hogyha agyud rosszul reagál? - Kérdeztem kicsit félve a választól.
—Nem hiszem hogy rosszul fog reagálni inkább a te csináldod miatt adódóm.
—Bár elmondhatnám hogy én is megyire. De nem lehet szavakba önteni.
—Hát valahogy megértem hogy félsz.
—Egyébként csak kíváncsiságbol miből gondolod hogy jól fog reagálni?
—Nos Story Time :Egy nap csak az Isten tudja hogy hogy szembe került velle egy lány pár mármint lány és lány. És hát ha nem ültő helyében olvadt al akkor én nem szeretlek. Ültő helyében elolvadt. És elkezdet nekem áradozni hogy mijen cukik meg hogy nem érti azokat akik elitélik őket és hogy néha cukibak a hetero pároknál én meg így meg sem tudtam szólalni. Szóval jól fog rá reagálni hidd el.
—Azta de aranyos anyukád örülök hogy jól fog rá reagálni. Mivel szeretlek.
—Én is.
És hozzám bújt nos a lányoknak jobbján van mellűk és hát amikor hozzám bújik egyhén szóva hozzám bújik és ténylegesen elpirulok. Anyira jó hogy zavarba hozz. És ezt ő is kiszurta.
—Egyire zavarba hozlak
—Igen egyire de ez a legjobb érzés a világom na de gyerünk mert irány Stockholm.
—Irány Stockholm.
Elkészültünk és kettőkor már a repülőn voltunk az edzővel. A szüleink nem jöttek velünk. Így indult hát a Stockholmi három hét.

Bocsi a késésért csak suli meg utaztunk is. Szóval hosszú mint az országút de jönnek a részek eskü🥺🏳️‍🌈❤️