A Korcsolya Romantikája

45.Fejezet. Az Én Döntésem

Amióta aznap volt a felvilágosító óra hát nem igazán történt semmi különös. Mármint azóta letisztáztuk hogy mit nem tudok megadni neki és ő ezt tudja. És valamiért nem bánja. Nem tudom miért jelenleg épp edzés közben vagyunk. És elég jól na jó nagyon jól megy. Két hét van az első versenyűnkig Bellel. O atyám de izgulok pedig nincs miért de akkor is. Persze szinte bent élünk és gyakorolunk. de azért magunkra is van idő ne aggódjon senki.
—Na jó enyi elég mára
—Ok. Ugye nem csak én izgulok? - Bell
—Nem nyugi én is.
—Ok. Ma megint külön megyünk haza.
—Igen de tudod hétvégén nálam "pizsiparti"
—Igen de akkor is rossz.
—Hé tudom de holnap már együtt - őleltem át.
—Igen holnap már együtt.
Nagyon sokat ölelkezűnk amit nem bánok . Egy pár hónapja még csak álmodtam erről most meg itt van. Imádom. Elindultunk haza és nagy lelki sebbek árán sikerült elválunk. Amikor beértem már tudtam hogy baj van.
—Szia kicsim beszélhetnék veled?
—Igen anya - Na nekem lőttek.
—Szia kicsim.Nem tervezel egy szép kis fiúcskát hazahozni?
—Nem kösz.
—De miért nem? Olyan szép osztálytársaid vannak.
—Had döntsem már el én magam kit választ a szívem.
—Ok ok. De ugye nem vagy meleg? - Ez nagyon szíven ütött de láttam a szemében a dühöt.
—Nem nem vagyok az. Megyek nem vagyok éhes.
Miért olyan nehéz tagadni? Ez az a kérdés amire választ várok. Felértem és elkeztem Bellel írni azzonal levágta hogy nem vagyok jól így felhivót
—Szia Meli
—Sz-szia Bell. - Mondtam szipogva.
—Mi történt? Mi a baj?
—Miért olyan nehéz tagadni?
—Nem tudom de ez egy jó kérdés. Most mesélj el mindent.
Elmeséltem neki és épp ugy szíven űtötte mint engem. Még beszélgetűnk és így aludtam el. Másnap az ő hívására keltem fel. Velle fekszem velle kelek ha nem is van mellettem.
—Jó reggelt jobban vagy?
—Igen nyugi.
—Ennek örülök. Engem is nagyon meghökkentett az amit mondodot de remélem tényleg jól vagy.
—Igen jobban csak nagyon fáj. Veled akarok lenni.
—Egy fél óra múlva. Hidd el hogy találkozzunk.
—Tudom tudom.
—Most azonban le kell tennem
—Rendben.
Letette én pedig neki kezdtem a napnak nem igazán beszéltem anyával. Mondjuk nem is volt fent de ha fent lett volna akkor sem beszéltem volna. Elindultam és kis idő múlva Bell előtt voltam. Már nagyon hiányzik és meg akarom őlelni. De ithon vannak a szülei így ez csak az iskolában valósul meg. Sajnos. Az ajtó nyilt és ő állt előtte vagyis az ajtó mögött. Amint meglátott mindha megnyugodott volna. Elindultunk és megfogta a kezem.
—Hiányoztam?-Bell
—Nagyon de nagyon.
—Gondolom de ki kell birnunk az első szünetig.
—Tudom de olyan nehéz.
—Az tényleg de itt vagyok és nem megyek el soha.
—Tudom.
Bementűnk és nagy nehezen lement az első óra. O atyám alapvetően szeretem ezt az órát de ebben a pillanatban órát még nem utaltam anyire. Nem is csoda hát ,hogy nem figyeltem, igazából szerencse hogy nem szólitott fel. Mert nem tudtam volna mit mondjak. Majd eljőt a szünet ahogy kiléptűnk most kivételesen Bell rángatott el és nem én őtt. Hamar odaértűnk szinte szaladtunk ami nem csoda hisz nagyon hiányzott amint odaértűnk abban a minutumban magához húzott és megőlelt pontosan erre volt szükségem rá az őlelésére szorosan válába bújtam és elindultak a könyeim az elején még vissza akartam fogni de aztán már nem tudtam és akartam. Bell ezt észre is vette és csititani kezdett.
—Sss semmi baj itt vagyok.
—Ne menj el kérlek!
—Dehogy megyek el. Ne aggódj.
—Biztos?
—Igen biztos. Bízz bennem.
—Ok.
Lassan eláltt a sírásom és megnyugtatott.
—Megnyugodtál?
—Igen de olyan szánalmas vagyok...
—Hó ho miért lennél az?
—Ugy sírok mint egy kisgyerek
—Na nyugodtan sírj nem könnyű feladat titkolni nekem sem de te sem vagy robot nem tudod kikapcsolni az érzelmeidet.
—Tudom de ha már most őszeomlok mi lesz ha caming autolok?
—Egyszerű, itt leszek. Kérlek ne rejtsd el az érzelmeidet,előtem ne. Vagy nem bízol bennem?
—De bízok benned senkiben nem bíztam még enyire. Hidd el csak nem akartam hogy elesetnek tünjek mert nem akarom hogy elhagy.
—O hát ez a baj sosem hagylak el eszembe sem jutott. És elötem lehetsz akármilyen elesett én így szeretlek.
—Tényleg?
—Tényleg, na gyere buj ide.
Odabujtam hozzá sosem engedem el. Őtt perc múlva csengett a csengő óra. Na nesze neked. Mindegy viszamenttűnk és a nap így ment le. Amúgy tényleg izgulok a verseny miatt. Mikor vége volt az órának akkor haza indultunk igen megint egész hétvégés pizsamiparti lesz hogy miért haza hát az edző ma pihen. Igen én sem és Bell sem hitt a fülének ő sosem pihen legalábbis ezt hitem egy ideig még kérdeztem majd feladtam gondoltam majd szól ő ha pihenni akar hazaértűnk és jó nagyon jó hogy Bell ott volt.
—Amúgy Bella...
—Szolitson csak Bellnek.
—Rendben ha nem szeretnél ne halgas ide.
—Ok...
—Meli még mindig nincs senki? - Na itt fogtam meg Bell kezét.
—Nem még mindig nem.
—Mert van valaki aki egy munkatársam fia aki ...
—Na itt álljunk meg - pattantam fel - Hadd kérdezzem meg miért nem választhatók én? Miért tudod te jobban hogy kit szeresek? Én döntésem hogy kit szeretek és ha akarmiben ebben nem hallgatok rád az én szívem az én életem.
—Ne legyél ijen szentelen.
—Ugyan én nem vagyok az csak fáj az igazság.
—Jolvan csak ne maradj pártában
—Ne aggódj nem fogok. Bell ha szeretnél maradj de én felmegyek, várlak fent.
—Nem, megyek én is már úgy is befejeztem.
Ránéztem a tányérra és üres volt.
—Ok menjünk jó éjt.
—Jó éjt nektek is.
Felmentűnk mind ketten feldultak voltunk de már az érintése is lenyugtatot.
—Bocsi hogy ezt mondom Meli de ezt nem hiszem el. Nem is tudom az én anyám nem ijen. Szerintem érted.
—Igen értem hát ez az anyukám jó hogy nem akar feleségül adni.
—Még jó hogy. Te az enyém vagy. Ugye?
—Senki másé - mosolyodtam el pimaszan.
Beszélhetűnk majd mindkettőnknek jött egy üzenet. Ez egy kőr levél volt egy meleg ellenes szöveg telle mindennel. Bell azonnal rámnézet én pedig odahivtam magamhoz és hozzámbujt elkeztek potyogni a könyei.
—Nyugi itt vagyok.
—Miért léteznek ilyen űzenetek?
—Nem tudom bár tudnám de láttam már sajnos rosszabbatt is.
—Ennél rosszabbatt?
—Sajnos igen és ezek nagyon kegyetlenek.
—Álmos vagyok.
—Aludj nyugodtan én nem megyek sehova.
—Biztos?
—Igen biztos.
Elaludt hamar de ahogy ellaludt bennem áttfutott az amit írtak abban a levélben és köny gyűlt a szemembe...

Köszönöm hogy elolvastad. Élni és élni hagyni ez a cél. Ne bántsuk a másikat. Helyes írási hibákért bocsi ❤️🏳️‍🌈🥺