A Korcsolya Romantikája

4 Fejezet. Elvileg titok

            Az esetleges bátó szavakért bocsi                                                      Eltelt az első óra sokat mondani nem tudok róla mivel olyan volt mint mindig mutatok pár mozdulatot de ugrást nem. Én próbáltam kicsit vissza fogni magam ebben de nem igazán sikerült. Amúgy nem vagyok nagy képű sőt én nem tartom magam jónak de ha nekik ez jön le hát legyen. Amúgy nem igazán szóltak hozzám mondjuk nem is nagyon beszéltek de kaptam pár jó pilantást ami jól eset egyébként mindig is a tekintetek és a szavak mögé láttam úgymond. Van érzékem hozzá. Végre vége az órának és mikor kivettem a telom megcsörent Anya. Na neki meg ehhez van érzéke pont jókor. Felvetem

-Szia - köszöntem

-Szia kicsim hogy telt az óra?? Milyen az új osztály? Tetszik valaki? - hadarta el miközben én kifüztem a korit.

-A harmadik kérdéssel kezdeném. Nem. Jó bár még nem beszéltünk. Jól telt volna ha nem hoza fel azokat a hülye versenyeket mármint tudom hogy elvileg jó vagyok de szerintem nem.

-Pedig mondtam hogy ne hoza fel sajnálom. - mondta eközben én már az öltöbe indultam.

-Nem baj majd beszélek vele - mondtam

-Ok puszi szia

-Neked is. Szia

Na igen a kulcsokat meg kaptam már de még maradni szándékozom és ezért csak a ruhát tettem be. Szekrényem  becsukása után egy aranyos határozott és édes hang szólított meg. Istenem kié lehet a hang? Azé akire gondoltam a lány.

Szia Bella vagyok de szolits csak Bellnek. Te Melinda vagy ugye??

-Igen de szolits melinek.

-Rendben. Ide valósi vagy vagy költöztetek??

-A második. És te

-O én az első. Gyere bemutatlak a barátaimnak.

-Ok - szó nélkül vele mentem

-Sziasztok ő itt meli. Meli ők it Barbi,Petra és Csilla - mutatot be minket egymásnak. Kezet nyújtotam ők viszonoszták.

-Nagy volt amit mondtál - mondta Barbi

-Köszönöm. De csak az igazság volt meg amúgy is meg kell valahogy ismerni nem?

-De és jó véleménnyel voltál ránk.

-Nos enek örülök.

-Amúgy nem lene kedved haza jönni velünk?? - kérdezte Bella mosolyogva

-O sajnos nem lehet vár még rám egy rakat papír de esetleg holnap jöhetnénk együtt. - mondtam teljesen hirtelen ötletöl vezérelve

-Ok de hogy érhetlek el? - kérdezte Bell

-Facebook esetleg?

-Ok mi a neved? - Lediktáltam neki a Facebook nevem

-Ok megvan - én is vissza igazoltam még beszéltünk aztán elköszöntünk

Bementem az irodába mert beszélni akartam az edzövel. És még papír munka is volt. Egyszerüen nem tudom kiverni a fejemből Bellt de hisz én nem vagyok meleg vagy mégis? Á nem bár rettenetesen jól érzem magam yaoi vagy yuri olvasása közben és támogatom a meleg közönséget de én nem vagyok az bár nem is tudom na ezt most hadjuk.

-Edző beszélni szeretnék őnnel - mondtam rettenetesen elhatározott hangon

-Jolvan rendben mond csak - felelte

-Többet ne hoza fel a versenyeket

-D...De- dadokta de közbe vágtam közbe

-Tudja a dolgoknak és döntésekenek általában oka van. Nos bár ez titok de el kell magyaráznom nos én a versenyzési idöszakom 90% ban pánikbeteg voltam na most két éve tünet mentes vagyok ezért az idei szezonban versenyzek viszont a szabad programjaimhoz rossz érzés fűz és megeshet hogy a bemutatásuk közben rohamot kapok kicsi az esély de megvan. Na most elöre leszögezem nem kell úgy kezelni mint aki haldokoll (Nem vicelödésnek szánom)
Ezért mondtam hogy ne hozza fel. Ja és a jövőbeli terveimel illetően külön edzésre is igényt tartok.-mondtam el neki mindent

-Rendben van elnézést kérek amiatt hogy felhoztam. Az edzésekröl meg vagyunk alapodva

-Nos ha nem gond maradni szeretnék

-Nos én kilencig vagyok it addig marathatsz. Ja és maradjunk a tegezésnel és a szianal ok?

-Rendben van. Jól ki fogunk mi jöni úgy látom.

-Úgy legyen

-Ja és csak 6 tig maradok

-Rendben jó edzést

-Köszönöm

Majd elsétalatam zenét kapcsoltam és csak élveztem a korit és az úgymond tudásom. Majd mint az edzönek mondtam 6 kor lejötem elpakoltam és hazamenetem anya otthon várt. Már megszokta hogy korizás közben gondolkodom így nem lepődött meg hogy késön jöttem

-Szia anya megjötem

-Szia kicsim milyen volt

-Azt hiszem nagyon jó jövö ál elötünk
-erre anyának felcsilant a szeme

-Hát enek örülök- mosolyodot el

Vacsiztam lefürödtem és ahogy a fejem párnához ért elalutam