A Korcsolya Romantikája

57. Fejezet. Az Ölelése

Na végül oda jutottunk hogy ki sem engedett minket az edző az ányaból a versenyek közötti szünet második napját az ányban töltöttűk! Mondjuk elvoltunk na ne rosszra gondolj te kis perverz hanem öszebujva soriztunk na mit is csinálhatnánk mást. Végülis rávettem Bellt a feliratra a The promised neverland jóvoltából. Igen végignéztűk és mind a ketten zokogtunk. Ez az én szerencsém vele zokoghatok. Na de este lett és engem küldött elsőnek fürödni mondom ok miért ne? Lefürődtem és végül
kiderült hogy ő addig vacsit hozott én meg így realy? Na mindegy megvarom ameddig ő is lefürdik ez meg is történt de kinthagyta a pizsomáját szóval egy szál köntösben állított ki. Én meg így próbálj meg nem lesni az ágyról. Természetesen fülig vörös lettem,
fülig? tetőtől talpig inkább. Nagyon de nagyon zavarban voltam. Hisz nyönyörű és nagyon nagyon jól néz ki. Enyhén észrevehető volt hogy vörös vagyok mint egy rák. Komolyan helyet cserélhetem volna egy rákkal. Erre elkezdet kuncogni. Hisz még a vak is látta hogy az állam is leesik a testétől. Nem mintha ezért szeretem volna belle de azért ez nem semmi.
—Mivan tetszik amit látsz? - Bell
—Enyhén szólva.
—O nos örülök
—Te mindig el fogod nyerni nincs olyan hogy nem.
—Sajnos ma még csak enyit láthatsz majd legközelebb
—Nembaj én tudok várni - kacsintotam egyet.
—Hidd el megéri.
Majd felöltözőt én pedig próbáltam nem lesni az ágyról odajőt az ágyhoz és megcsokolt. Persze azonnal visszacsokoltam   szeretem a csókját egy heves csokcsata amit végül mint mindig ő nyert. Mindegy is elkeztűnk enni  finom volt. Na de nem is igazán terveztem elmeni a hotelből mivel elég volt nekem a tegnapi kaland is, amikor az evés közben viszagondoltam a tegnap esti dolgokra ledermetem meg sem tudtam mozdulni és a villa kieset a kezemből. Persze azonnal feltűnt Bellnek hogy valami rohadtul nincs rendben és hogy kis híja a rohamnak. Elvete közülünk a tálat és szorosan magához szorított a villa leeset a földre én utána akartam nyúlni de nem engedte magához szorított én a mellkasába bújtam. Nem akartam hogy elengedjen. Az evést még nem fejeztűk be de nekem egyszerűen bevilant az a pillanat az az érzés amikor majdnem elvesztettem és eszméletlen rossz volt újra látni azt ahogy ott fekszik az ölemben hó fehér arccal és majdnem véget ér minden. Ebből a sötétség burokból az ő ölelése rángatott vissza. Olyan meleg és jóleső hogy még a halálból is visszarántana. Amíg meg nem nyugodtam ölelt majd ettünk tovább akkor még sem ő sem én nem tudtuk hogy még közel sincs vége a kínzó emlékeknek. Lassan lefeküdtűnk aludni mert már álmosak voltunk. Igen ám ahogy ellaludtam elkezdödőtt a rémálmom. A rémálom amelyben minden tegnap esti eseményt pontosan láttam átéltem és éreztem. Mindent. És életemben másodszor törtem tejesen darabjaimra. De nem utoljára . Újra ott volt a karomban bár tudtam hogy lélegzik és hogy anyi réteg ruha van rajta hogy nem halhat meg velem elentétben de akkor ott olyan volt mintha bármelyik pillanatban meghalhatna. Sírva és hirtelen ugrodtam fel olyan érzésem volt mintha menten felgyuladnék melegem volt a szívem úgy vert majd kiszáradt a helyéről. Persze az én szerelemet is felébresztetem de ő mint utólag kiderült egy cseppet sem bánta. Rögtön felült mellém és hátulról átőlelt. Ahogy hozzamért olyan kellemes melegség kapott el hogy az a leghidegebb jeget is megolvasza. Az ujjai ujjaim közé csúsztak és lágy hangot hallottam a fülem mellől.
—Meli jól vagy?
Feléfordultam és megöleltem hozzábujtam és ő viszaölelt az ölelése jobban eset mint az érintése. Meleg volt és megnyugtató. Viszaőlelt és elkezte simogatni a fejem.
—Sss semmi baj ez csak egy rossz rémálom volt.
—Nem veszithetlek el egyszerűen nem.
—Semmi baj itt vagyok.
—Maradj is kérlek.
—Maradok.
—Könyörgöm ígérd meg!
—Meg ígérem, gyere feküdjűnk
Ahogy ölelt úgy ledöltűnk és hozzá bújva próbáltam a 180-as vérnyomásom levinni  bár nem volt könnyű de lement az a vér nyomás
—Meli!
—Igen?
—Nagyon nagyon szeretlek bár egy kicsit fura hogy enyire nem akarsz elvesziteni. Persze egy kapcsolatban normális és én sem akarok elmeni csak nekem egy kicsit furcsa.
—Ne legyen furcsa ahogy te is mondtad egy kapcsolatban normális és én nagyon szeretlek és tudod az Isten tudja kitől de a véremben van hogy akit szeretek azt bármien áron és a bármien a szó legszorosabb értelmében értendő megvédem és most majdnem elvesztetelek és azt konkrétan nem élném tull ezért van rám ilyen hatással te vagy rám hatalmas hatással és ez nagyon jó érzés.
—Ö ö nem tudom mit mondjak.
—Nem kell semmit mondj.
Öszebujtunk és elaludtunk. Lassan de biztosan.

Bocsánat a szünetért csak versenyen voltam de viszatérek ígérem legalábbis megprobálok❤️🏳️‍🌈🥺