A Korcsolya Romantikája

51. Fejezet. A Borzasztó Álom

Tehát elindultunk. Elviekben egy hétig kellene maradni de az elő/Közép/És világbajnok döntött együtt rendezik meg tehát ez nem egészen három hét aztán Bál. Egyébként az edző megkérdezte a többieket is hogy akkor hogy lesz a versenyel de azt mondták hogy majd a jövő szezonban esetleg nem álnak még rá készen. Na mindegy nem is értem. Szerintem egyesek készen állnak de a az ő dolguk. Nem szólok bele. Egy nagyon hosszú út áll előttünk 29 óra mi Bellel egymás mellett ülünk az edző pár sorral elötűnk de nem lát ránk mi Bellel öszefogtuk a kezünket és egymás vállára döltűnk pontosabban én hajtottam a vállára a fejem. Bevettem már a gyógyszert és ha én gyógyszert kell bevegyek tuti elalszom nem tudom miért. De akármilyen nem kábító és nem altató de engem tuti kiűt na mondjuk ez az én szervezettem furcsasága. Így hát ellaludtam jó volt közel érezni magamhoz és úgy repülni így valahogy kibirtam. Leszálltunk tehát Stockholmban és kijöttűnk a repülőtértől majd taxival mentűnk a hotelbe. Ahol mi Bellel két ágyas szobát kaptuk együtt na az egyik ágy tuti üres lesz. Az edző ki ment elintézni pár dolgot. Amúgy már a becsekolás megér egy külön misét mert a recepciós olyan szinten más világon volt hogy a főnök csekkolt be minket mi pedig a recepcióson próbáltuk nem el röhögni magunk mert tényleg úgy nézet ki mint aki  piás vagy valami nagyon durva cuccot szívott. Na hadjuk inkább mert az elmúlt évben sok minden volt fura dolog történt de a lényeg az jó volt. Látom Bellen hogy nagyon de nagyon izgul én is, nyugi. Odaléptem hozzá és megöleltem azonnal hozzám bújt. Én állam fejére helyeztem
—Anyira izgulok és félek.
—Bell szerelmem nyugi én is izgulok de az nem jó.
—Tudom de mi lesz ha...
—Semmi. - Szemembe nézett - Semmi nem lesz nyugi én nem hagylak el nem kérlek ne adj isten számon és nem lesz baj hogyha az első hét végén nem jutunk tovább anyi baj legyen megyünk következőkor ha akkor sem akkor azután de semmi kép nem adjuk fel és soha sem hagylak el. Mert én már hozzád tartozom.
—Azt sem tudom mit mondjak. Tényleg komolyan gondoltad amit mondtál?
—Igen te kis butus tejesen komolyan gondolom. Mikor hiszed el?
—Elhiszem mostmár elhiszem.
—Egyet kérek legyél a pája szélén vagy legalább láss. Nélküled nem fog menni.
—Ott leszek ígérem.
Megcsokoltuk egymást. Nem tudom mit művel ez a lány de mindig olyan mint az első és mindig még jobban vágyom ajkaira. Mindig ugyan olyan édesek és tüzesek. Elváltunk egymástól és megnyugodot szerencsére ha izgul még rosszul lesz nekem. Amit pedig nem tudnék elviselni most este 20:00 óra van az én szerelmem az angyalok almát alussza én telozok az edző pedig laptopon intéz valamit majd a semmiből sírva na és persze sikítva ugrik fel Bell na nekem sem  még őtt másodperc sem kellet odarohantam na de az edző laptopja is majdnem repült de nem. Odarohantam és megöleltem ő hozzámbujt akkor mind ketten magasról tettűnk az edzőre. Bell szegénykém zokogott az őlemben én pedig próbáltam megnyugtatni amennyire töllem telt az edző elmondása szerint elment tejáért igazából én küldtem kamilla tejáért mert az nyugtató hatású és legalább addig sincs itt. Így Bell nyugodtan kiőntheti a szívét csak semmi tabu.
—M... Meli
—Sss itt vagyok. Semmi baj. Rosszat álmodtál?
—Igen. Kérlek ne engeddj el.
—Soha nem engedlek el. Nyugi, mond el hogy mit álmodtál vagy ha nem akarod ne mond. Te döntöd el?
—Hát arról hogy. Nem hogy nem győztem de te is elhagytál. Azt mondtad-még jobban magához szorított és hozzám bújt - hogy...hogy...Csalodtál bennem és hogy soha többé nem akarsz látni.
—Jajj istenem soha nem mondanák ijet szegénykém itt vagyok.
—Nem mész el?
—Dehogy megyek el gyere ez csak egy rossz álom volt nem a valóság. Itt vagyok és nem megyek el.
—Igérd meg nekem!
—Megigertem szerelmem.
—Elhiszem
Még őszebujtunk mikor jött az edző. Bell megita a kamilla teát és az edző elment mi pedig öszebujva aludtunk el. Pontosabban ő bújt hozám de nem bántam.