A Korcsolya Romantikája

30.Fejezet. Bellért Mindent Ha Beleholok Is

Amióta akkor találkoztam Veronikaval el telt két hét. Persze bíbor minden nap majdnem felrobbant attól hogy nem üthet be neki egyet de a törvényt be kell tartani. Persze mindig Bell mellett vagyok. Bár nem mondja de fél Veronikátol és engem is félt. Bíbor közben összejöt egy Benedek nevű srácal. Aranyos és nem egy alex fajta. Na mindegy. Bell meg én még mindig csak barátok vagyunk. Mert már nézegeti a fiúkat én meg fuladok belle. Ma is mint minden reggel megyek elébe. (Akkor még nem tudtam hogy hajszál híján utoljára)
-Jó reggelt.
-Szia neked is. Mehetünk?
-Igen persze.
-Valami baj van?
-Á nem csak Veronika agaszt meg a fránya megérzésem kínoz. Enyi.
-Ha megérzésed van arra általában hallgatni kell
-Tudom. De ere most nem akarok.
-Miért nem.
-Mert.
-Ez nem válasz. Nem akarod elmondani igaz?
-Én...
-Hadjuk
És elviharzott mert a sulinal voltunk. Na ne minek kellett elmondom. Azért nem akarom hogy tudja mert rossz. Na mindegy mindjárt elkésem majd kibékitem valahogy. Az órák teltek és nem szólt hozzám. Ezt nagyon elcsesztem. Muszáj gondolkodnom. Kimentem hát a vécére megmostam az arcom és ekkor jött Veronika még 5 lányal.
-6-an 1 elen gyáva vagy.
-Lehet
Ekkor úgy megütött hogy felszakat a szám. Elkezdet gúnyosan röhögni. Itt már tudtam hogy ebből semmi jó nem lesz. És én lehet hogy úgy bucsuztam el hogy öszevesztünk.

Bell szemszögéből :

Nem hiszem el. Miért nem mondja meg. Tudom kell. A széltől is ov. Mostanában hogy ne jöjjön rá mutatók neki fiúkat amiktől soha nem akarnék semmit. Ma kerültem de anyira de anyira hiányzik. Nem tudom de nagyon. Melete biztonságban érzem magam. Meli az utolsó órára nem jött be, agodom. Muszáj megmosam az arcom bementem a Lány vc be és épp mostam volna arcot ha meg nem halottam volna egy halk nyöszörgest. Az egyik fülkeböl végigmentem az összesen és az utolsó előtti fülke kinyitásakor a szívem összeszorult Meli volt benne összeverve felszakat szájal fel holtan. Kinyirom azt aki ezt csinálta, esküszöm. Rögtön odamentem és lányan ébrezgetni kezdtem.
-Meli kelj fel. Meli.
-ö...ö..B.. B.. Bell?
-Igen én vagyok az.
-Sajnálom. Nagyon sajnálom.
-De mit? - Mondtam könyezve.
-Azt hogy nem mondtam el nem akarom hogy félj.
-Olyan butus vagy.
-Bell. Kérlek maradj velem. - Erre a mondatra vártam egész életemben
-Sose megyek el.
Hívtam segítséget és fojton melete voltam ameddig jött a mentő viszaájult. Én fojton öleltem és a fejét simogatam nem akarom elveni róla a kezem. Bementem vele a kórházba és nem engedtem el. Amikor meghalotuk Biboral hogy mijen sérülései vannak földbe nyökerezet a lábunk. 2 borda töres, többszörös zuzodás, eltört kár és így tovább. De korcsolyázni gondtalanul tud majd. Hát még jó hogy a nyaka nem tört ki. És még tőlem kért bocsánatot. De ezt akkor is megbeszélem vele. De egy kicsit szebb hangsúlyt féléve mert tényleg tulreagáltam a dolgot. Remélem semmi gond nem lesz.
Amikor felébredt ott voltam mellette.
-Bell. - Sosem örültem még annak enyire ha kimondtak a nevem.
-Meli hát te élsz?
-Azt hiszem
-Hát én is. Ki volt az?
-Megérdemled hogy tud. Veronika. Bocsi hogy nem mondtam el csak nem akartam hogy aggódj. Így is agodtál. És azt is hogy a széltől is ovlak de látod mire képes. - Istenem sír. Nem akarom hogy sírjon olyan szörnyű lehetet.
-Kérlek ne sírj. Nagyon sajnálom hogy ez történt. Nem tehete volna veled ezt senki.
-Én meg azt hogy nem tudtam magam megvédeni. Meg kellett volna. De.... 6-an voltak ellenem.
-Mocskos. Eselyed sem volt .
-Úgye tudok még korcsolyázni?
-Igen tudsz majd. Szereted igaz?
-Á korcsolya az életem. Igen szeretem.
-Én is. - Szívem szerint azt mondtam volna hogy én is téged. De nem biztos hogy meleg. Sőt szerintem nem.
-Akkor ezt megbeszéltük?
-Igen de ne ovj a széltől is én is erős vagyok.
-Rendben megprobálom de nem biztos hogy tejesen sikerül.
-De legalább részben.

Ez a kövi rész. Vajon mi lesz Veronikaval? Helyesírási hibákért bocsi ❤️🏳️‍🌈