𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

15.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊

A napok csigalassúsággal teltek az esküvőig. Én pedig kezdtem minél jobban egy anorexiásra hasonlítani. Apám nem hallgatott a többiekre, és a továbbiakban is szinte éheztetett.
És most itt vagyunk az esküvő napján, éppen készülődök. Teljesen egyedül. Apám nem hajlandó velem lenni, Kook apja pedig a vendégeket fogadja anyával és Haneullal.
Kook pedig nem tudom, hogy hol van, de nem bánnám, ha most itt lenne velem. A hajam már készen van, sminket nem teszek fel, úgyhogy már csak a ruhámat kell felvennem, amire van tíz percem. Próbáltam húzni az időt, de tudtam, hogy nem érek el vele semmit. Felöltöttem magamra a ruhámat, majd elindultam a kialakított oltár felé, mivel a tengerparton van megtartva. Nem hívtunk meg sok embert. A két család családtagjait, azoknak barátjait, és azt hiszem ennyi. 
A vendégek egymással, és a szülőkkel beszélgettek. Viszont Jungkookot és Su Bint sehol nem láttam. Kezdett furcsa lenni, hogy eddig sehol nem láttam őket, de inkább nem gondolok túl semmit, hiszen nem vezetne sehova.
Köszöntöttem a vendégeket, majd az oltárhoz mentem, ahol már a pap várt.
Már csak Mi-Chara vártunk, aki hamarosan meg is érkezett, így felcsendült a szokásos esküvői zene. Mi-Cha csodásan festett a ruhájában, olyan volt, mint egy földre szállt angyal. Kár, hogy nem Su Bin oldalán házasodhat meg. Az apja kisérte az oltárhoz, majd átadta nekem.
Mindenki leült, majd a pap belekezdett a beszédjébe.
- Tisztelt hölgyek, és úrak. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Isten színe előtt összeadjam e két fiatalt. Akinek ellenvetése van az most szóljon vagy hallgasson örökké!- és ekkor Kook és Su Bin is egyszerre állt fel.
- Nekünk van ellenvetésünk.
- Légyszíves mondjátok el az ellenvetéseteket.
- Én szerelmes vagyok Mi-Chaba, és nem fogom engedni, hogy mind a két embernek tönkre menjek az élete, csak azért, mert Jimin apja belekényszeríti őket ebbe- a pap csak bólintott, majd Jungkookra nézett.
- Én Jiminbe vagyok szerelmes, és én sem fogom engedni, hogy ez a két csodás ember szenvedjen. Megérdemlik, hogy azokkal legyenek boldogok akiket igazán szeretnek. 
- Jimin és Mi-Cha, egyet értetek ezzel?- mi csak némán álltnóunk, meg se tudtunk szólalni a döbbenettől. Nem hittem volna, hogy Kook ugyan úgy érez irántam, mint én iránta. Egyszerűen nem tudtam felfogni. Annyira hihetetlen volt, túl szép volt ahhoz, hogy ez igaz legyen. De szerencsére Mi-Cha hamarabb feleszmélt a döbbenettból, mint én, így meg tudott szólalni.
- Azt hiszem, hogy mind a kettőnk nevében beszélhetek. Mi is szerelmesek vagyunk ebbe a két csodálatos emberbe. 
- Akkor azt hiszem, hogy ezek az indokok teljesen elfogadhatóak. Az eljegyzést ezennel érvénytelennek nyilvánítom. Természetesen a lagzit meg lehet tartani, hiszen ha jól tudom, akkor Jeon kisasszonynak ma születésnapja van. Ha lehet megkérnélek titeket valamire.
Csókoljátok meg egymást, hogy ezzel is megpecsételjük a kapcsolatotokat- én még mindig teljes sokkban voltam, és csak akkor eszméltem fel, amikor Kook puha ajkai az enyémekhez érnek.
Egyszerűen felemelő és csodálatos érzés volt, hogy végre úgy csókol meg, hogy ő is szeret engem. Azt hittem, hogy ez soha nem fog megtörténni. Hogy egész életemben szenvedni fogok, de úgy tűnik, hogy a fentiek megkegyelmeztek nekem.
- Ez teljesen elfogadhatatlan. Én ebbe nem egyezem bele.
- Elég, ha csak az egyik szülő egyezik bele az eljegyzés érvénytelenítésébe. És ahogy látom Jimin édesanyja, és Jungkook szülei beleegyeznek- apám dühösen viharzott el a helyszínről. Senki nem tudta, hogy hova megy, de ebben a pillanatban őszintén nem is érdekelt. Boldogan bújtam Kookhoz, aki szorosan átölelte a derekamat. Ahogy láttam Su Bin és Mi-Cha elvonultak valahova.
- Jimin, itt mindenki előtt szeretnék neked szerelmet vallani, ha nem bánod. Nagyon sokat készültem erre, és féltem is, hogy nem fog sikerülni, de most nagyon boldog vagyok.
Minden azzal kezdődött, amikor a konyhában megcsókoltalak. Először nem tulajdonítottam nagy figyelmet annak a csodálatos érzésnek, ami átjárta az egész testemet. Aztán amikor az egyik este viccelődtem veled, és te visszautasítottál. Már bánom, hogy azt mondtam neked, hogy  semmit nem jelentett az a csók. Remélem, hogy meg tudsz nekem bocsájtani.
Szeretném, ha minden reggel melletted ébrednék, összebújós estéket tartanánk, és a többi érzelgős dolog. Szóval csak egy kérdésem van feléd. Park Jimin, lennél a hercegem?
Benne vagy, hogy én legyek a te királyod?- én csak zokogva néztem rá, majd a nyakába ugrottam.
- Igen Kook, leszek a herceged- Kook egy megkönnyeebbült sóhajt hallatott, majd megpörgetett a levegőben. Én átöleltem két lábammal a derekát, és ráhajoltam puha ajkaira. A háttérből ekkor újjongás hallatszódott, mire belemosolyogtam a csókba. Végül levegőhiány miatt váltunk el egymástól.
- Szerintem menjünk, és ünnepeljünk. Su Bin most hívott, hogy ők már ott vannak a lagzi helyszínén- szólalt meg anya. Mindenki elindult az autója felé. Csak itt az volt a baj, hogy én nekem már nem volt helyem. Egyedül Kook kocsijában volt már csak hely.
- Picim, nálam van szabad hely, gyere velem- mosolyogva bólintottam, jelzés képpen, hogy vele megyek. Beültem az anyósüllésre, majd miután mind a ketten bekötöttük magunkat elindultunk a többiek után. Az út csendben telt, amit nem bántam. Kook egyik keze a combomon pihent, amikor nem kellett váltania.
- Kook, most, hogy együtt vagyunk, hol fogunk lakni? Itt az emberek között vagy a vízben?
- Mivel ez a saját házam, az lenne az ésszerű, ha itt laknánk. De ezt szerintem később beszéljük meg. Most ünnepeljünk, felejtsük el legalább erre az egy napra- eközben megérkeztünk, így ez a téma el is felejtődött. Már mindenki az asztalnál ült, csak ránk vártak. Su Bin és Mi-Cha egymás mellett ültek, és szerencsére foglaltak is nekünk helyet. Egyedül apám hiányzott az egész társaságból, de azt hiszem, hogy most ő nélküle teljes a kép. Nem kívánom, hogy elváljanak anyával, csak most nem hiányzik egy dühtől fortyogó Jaeho.

Az egész ünneplés nagyon jó hangulatban telt el. Most itt vagyunk Kooknál, és a nappaliban nézünk egy filmet, amit nagyon érdekesnek találtam. Csak az volt a baj, hogy már nagyon fáradt voltam, így Kook öelő karjai között elvittek az álommanók.