𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

17.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Amikor beértünk a korházba, azonnal odajött hozzánk egy nővér. Elmondtuk neki, hogy mi történt és rögtön el is vezetett minket a sebészetre. Szerencsére az ott lévő orvos pont szabad volt, így rögtön az előkészületk után összevarrta Jimin sebét.
Én nem mehettem be, ezért most kint várok a folyosón. Ezentúl jobban kell figyelnem Jiminre, pont azért, hogy több ilyen ne forduljon elő. Gondolataimból a műtőnek az ajtónyitódása majd becsapódása zökkentett ki. Azonnal a felém igyekező orvoshoz siettem.
Tudom, nem kéne ennyire aggódnom, de életemben először van olyan vakaki az életemben akit szerelemből szeretek, és ezért mindentől, még a szélőt is meg akarom védeni Őt, a gyönge testét, a szívét a sok fájdalomtól, a cslódásoktól.
Igaz, ha semmit nem tapasztal meg az életből, akkor tanulni sem fog belőle...
- Uram, jól van? Nagyon elgondolkodott, és már egy perce magyarázok Önnek.
- Igen, elnézését kérem. Jimin jól van? Sikeresen zajlott minden?
- Minden a legynagyobb rendben volt, azt leszámítva, hogy altatót kellett neki adnunk, ugyanis bepánikolt, ami megnehezítette a dolgomat. De hamarosan fel fog ébredni, aggodalomra semmi ok. Most átvisszük egy betegszobába, ha szeretne akkor bemehet hozzá- épp követni akartam a két nővért, akik Jimin ágyát tolták, de az orvos megállított.
- Azt elfelejtettem hozzá tenni, hogy amint felébred haza is mehet, csak előtte elvégzek egy rutinvizsgálatot. Viszont nagyon fontos, hogy ne erőltesse meg magát, és ne emeljen nehéz tárgyakat, mert felszakadhat a seb.
- Rendben, akkor én most azt hiszem, hogy bemegyek hozzá- az orvos egy bólintás után ment is a további betegeihez, én pedig elindultam a picikémhez.
Szerencsére megjegyeztem a nővérek arcát, így mikor kijöttek a betegszobából, tudtam, hogy odabent fekszik Jiminie.
Leültem az ágya melletti kényelmetlen székre, és megfogtam a kicsi kezét. Remélem, hogy több ilyen már nem fog előfordulni. Legközelebb már csak a gyermekeink születése miatt szeretnék ide jönni.
- Koo...Kook- picim halk, rekedtes hangja csapta meg füleimet.
- Kincsem, végre, hogy felébredtél. Hogyan érzed magad?
- Kicsit még kómásan, és fáj egy picit a fejem, de amúgy minden rendben van azt hiszem. Meddig kell bent maradnom?
- Azt mondta az orvos, hogy elvégez pár rutin vizsgálatot, és ha azok eredménye rendben lesz, akkor mehetünk is haza. Viszont semmi megeröltetőt nem csinálhatsz.
 - Le...Legközelebb fürdesz velem, hogy több ilyen ne fordulhasson elő? Tudod, hogy milyen ügyetlen és szerencsétlen vagyok- nézett rám nagy boci szemekkel. Félénken kérdezte meg, amit nem csodálok, hiszen még nem fürödtünk együtt. Még csak két napja lett ez a csodás kis angyal a párom, de eddigi legszebb napjai voltak ezek, a történtek ellenére is.
- Jó estét! Jöttem megviszgálni a beteget. Ha minden rendben, akkor haza is mehet- gyorsan elvégezte az orvos a vizsgálatokat, és szerencsére haza mehettünk.

Mivel Jimin a negyedik emeleten volt, a lépcső helyett a liftet választottuk. A hazafelé vezető út csendben telt, amit nem bántam, mert ez nem a kínos csend volt. Csak élveztük egymás társaságát. Plusz már mind a ketten fáradtak voltunk.
- Kincsem, arra gondoltam, hogy most megejthetnénk azt a közös fürdést. Már csak azért is, mert mind a kettőnknek korház, és fertőtlenítő illata van.
- Én ma már fáradt vagyok hozzá, nem lenne hozzá erőm. Majd holnap lefürdünk. Most inkább bújjunk össze. Pihenni szeretnék, nézzünk valami filmet- nem volt ellenemre az ötelte, hiszen én annak csak örülök hogyha ilyen bújós. Kifejezetten aranyosnak találom ezt a tulajdonságát. Olyan, mint egy gyámoltalan kiscica.

𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊

Egyáltalán nem szeretem a korházokat, a fertőtlenítő erős illata irritálja az orromat, és ezt képtelen vagyok elviselni. De most kénytelen leszek, mert semmi erőm nincs lefürödni.
Mikor hazaértünk egyből a nappaliba mentünk, mivel sajnos Kook szobájában nincs televízió, de szerencsére ki lehet húzni a kanapét, így kényelmesen el fogunk férni. És semmink sem fog fájni, ha esetleg elalszunk rajta.