𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

39.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

~ Á𝖑𝖔𝖒 ~

Kiderült, hogy apám mégsem halt meg, ezért megbeszéltünk egy találkozót egy kávézóban, persze lent a víz alatt. Ezért most éppen vele szemben ülök, és várjuk az italunkat. 
Én a pici miatt csak teát rendeltem. Zöldtea ízesítésű volt, de mellette volt egy kesernyés íz is, de nem foglalkoztam vele.
Aztán megéreztem egy görcsös fájdalmat, ami miatt a hasamhoz kaptam.
Ekkor láttam meg apám sejtelmes vigyorát.
- Mit tettél- hangom kétségbeesett volt, közben pedig próbáltam tűrni a fájdalmat.
- Majd ha felébredsz meglátod- és ezzel véget is ért az álom.

~

Leizzadva, és könnyezve ébredtem fel álmomból. A hasamnál még mindig éreztem a fájdalmat, ezért letekintettem oda. De amint megláttam, hogy csupa vér vagyok a hasamnál azt hittem, hogy szívrohamot kapok.
Egyből elkezdtem felébreszteni Kookot, hiszen ezzel be kell menni a korházba.
-Kook, kérlek ébredj!- Zokogva ráztam a vállát, annak reményében hogy ettől majd felkel, és szerencsémre ez meg is történt. Szegény csupa kóma volt, fel sem fogta még, hogy mit lát maga előtt, ezért értetlenül nézte síró valómat.
Majd mikor végre kitisztult előtte minden aggódva nézett rám, majd mikor észrevette, hogy a hasamnál csupa vér vagyok azonnal tárcsázni kezdte a mentősöket.
- Jó estét. Jeon Jungkook vagyok, a párom terhes, és nagyon vérzik a hasánál. Nagyon hálás lennék, ha MOST el tudnának indulni!- azt nem hallottam, hogy mit válaszolt Kooknak a mentős, de párom megkönnyebbült arcát látva gondolom el tudnak indulni.
Amint letette a telefont felhúzta a hasamnál a pólót, gondolom azért, hogy megnézze nem-e sérültem meg valahol, és talán amiatt vérzek.
Viszont mikor nem talált semmit, akkor az arcára kiült az értetlenség jele.
- Nincs rajtad sehol sem seb, akkor mégis mi miatt vérzel?
- Álmomban az apám művelt velem valamit, és akkor kezdett el nagyon görcsölni a hasam. Mikor felébredtem, akkor már a pólóm teljesen átázott. Viszont még most is nagyon görcsöl a hasam- egészen idáig meg is feledkeztem róla, most viszont egyre elviselhetetlenebbé vált. Arcom fájdalmas grímaszba torzult, és a könnyeim is elkezdtek záporozni a szemeimből.
Egyszerre sírtam a fájdalomtól, és annak a gondolatától, hogy mosz elveszíthetem a picit. Viszont azt nem élném túl. Mikor végre elkezdem szeretni, pedig még csak pár hetes, akkor kell őt elveszítenem.
Kook próbált nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, és, hogy nemsokára itt lesznek a mentősök, de a jelen helyzet egyáltalán nem arra utalt, hogy bármi is rendben lenne.

Mikor már kezdtem volna elájulni a fájdalomtól, pont akkor érkeztek meg a mentősök Kook háta mögött, kezükben egy hordággyal. Szerencsére pizsamábam voltam, nem pedig egy szál alsónadrágban így azonnal rá tudtak tenni a hordágyra.
- Most kapni fog egy fájdalomcsillapítót, amitől lehet, hogy el fog aludni. A korházban fognak csinálni egy ultrahangot, amiből majd kiderül, hogy mi lehet a baj- Kook segített feljebb ülni, hogy be tudjam venni a gyógyszert, majd amint ezzel megvoltam azonnal vissza is fektetett az eredeti pozíciómba.

Elaludni nem aludtam el, viszont a fájdalmat már nem éreztem. Belül, a lelkem mélyén tudtam, hogy baj van. És azt is tudtam, hogy ez mind az apám műve, csak nem tudom, hogy hogyan csinálhatta ezt.
Csak végre tudni akartam, hogy mi lehet a kicsikémmel, és, hogy él-e még.

Amint a korházhoz értünk egyből ultrahangra vittek. Az épületben lévő embereken láttam, hogy meg voltak rémülve, a terhes nőkön pedig az értetlenség jeleit láttam, amit meg is értek, hiszen nem minden nap visznek be ultrahangra egy férfit, főleg nem azért, mert terhes.
Az orvos ahogy meglátott azonnal előkészítette az ágyat, hozott nedves törlőkdendőt, és segített letörölni a vért rólam.
- Fiatal Úr, el tudná nekem mondani, hogy pontosan mi történt?
- Igazából én magam sem tudom, arra ébredtem, hogy nagyon fáj a hasam, és a pólóm át van ázva a vértől- a doki csak bólintott egyet, majd a már megtisztított hasamra kente a zselét.
- Most elvégzek egy ultrahangos vizsgálatot, ami alapján kiderül, hogy mi történt is odabent. Reménykedjünk a legjobbakban, de azt el kell mondanom, hogy a terhesség korai szakaszában előfordulhatnak a vetélések, ami leginkább a sok stressz miatt történek- ez így logikusnak is tűnt, hiszem ebben az utóbbi pár napban tényleg sok stressz ért, de tudom, hogy ez mind az álmom miatt van.
A kis szerkentyűt elkezdte mozgatni a hasamon. Egy ideig nézte a képernyőt, majd egy sóhaj után megszólalt.
- Úgy tűnik, hogy Ön ikreket vár, és sajnálattal kell közölnöm, hogy az egyik baba már nem él. Ezért érzett nagyon erős hasi görcsöket, és ezért is vérzett. Viszont a másik baba szerencsére teljesen jól van- egyszerűen nem tudtam felfogni a hallottakat. Az, hogy ikreket várok, és nem is tudtam róla elviselhetetlen volt, főleg, hogy meghalt. És ez mind az apám hibája...