𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

6.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Jungkookal teljesen lefagytunk, amikor meghallottuk apá hangját. Mérhetetlenül zavarban voltam.
- Magyarázatot kérek!- nagyon mérges volt, ebből kifolyólag meg se mertem szólalni.
Jungkook is csak egyhelyben állt, azt se tudta, hogy hírtelen mit mondjon.
- Mind a ketten menjetek be a nappaliba, addig én lehívom a többieket, szerintem mindenkinek tartoztok egy magyarázattal- Lassan bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
- Jungkook, mi lesz, ha mind a kettőnket kiutálnak ez miatt?- igazából nem is magam miatt, hanem miatta aggódtam.
- Nyugodj meg, elmondjuk az igazat, aztán lesz ami lesz. Ez már csak rajtuk múlik.
- Nem hinném, hogy valami olyasmit csináltak volna, amiért magyarázattal tartoznak- hallottuk meg édesanyám hangját, de most sajnos ez sem tudott megnyugtatni.
- Majd nem ezt fogjátok mondani, ha megtudjátok- feszülten vártam, hogy mikor lépnek már be a helyiségbe, ahol voltunk. Észre se vettem, de elkezdtem szorítani Jungkook csuklóját, ki a szabad kezét rátette az őt fogva tartó kezemre, és nyugatatás képpen elkezdte simogatni. Már kevésbé éreztem magamat feszülten, és ennek legalább tudtam az okát, hiszen, ha egy kicsit is, de tetszik nekem Kook.
Mindenki leült a szabad ülőalkalmatosságokra, és várakozva néztek ránk.
- Apa észrevett minket, miközben csókolóztunk Kookal- az egészet lehajtott fejjel mondtam, mert nagyon zavarban voltam.
- Hogy mit csináltatok?- akadt ki Jungkook anyukája. Tőle nem is vártam mást. De az én anyukám meg se szólalt.
- Anya... te nem mondasz semmit?
- Jimin... miért nem mondtad, hogy meleg vagy?- sokáig meg se szólaltam, mivel nem tudtam, hogy hogyan magyarázzam ki magam. De aztán úgy döntöttem, hogy jöjjön aminek jönnie kell, bevallok mindent.
- Azért nem mondtam, mert nem úgy ismerlek titeket, hogy elfogadóak lennétek. Apa azt is gyűlöli, hogy így születtem, pedig ő is egy kagyló gyöngyéből született. Féltem, hogy mit szólnátok ahhoz, hogy más vagyok. Pedig én is tudnék gyermekeket szűlni, lennének minden esetben unokáitok- miután elmondtam mindent, amit gondoltam, lehajtottam a fejemet és az ujjaimat kezdtem el birizgálni.
- Nem érdekel, hogy meleg vagy. Elveszed Mi-Chat és kész. Az se érdekel, hogy tudnál gyereket szülni. Vita lezárva. Az nem érdekel, hogy Jungkook meleg, mert ő nem az én fiam. De a saját gyerekem ne legyen buzi, mert kiverem belőled- döbbenten hallgattam végig apát. Soha nem gondoltam volna, hogy képes lenne megverni. Anya meg se tudott szólalni mellette.
- Anya... te mit gondolsz erről?- mostmár tényleg nehezen tudtam megszólalni, ugyanis éreztem, hogy a torkomban egyre nagyobb lesz a fojtogató gombóc.
- Sajnálom, de én erre nem tudok mit mondani. Annyiban igaza van apádnak, hogy egy meleg soha nem tudna jó uralkodó lenni- nem bírtam tovább ott ülni, így szokásomhoz híven megint elszaladtam. Most viszont nem a partra mentem, mert tudom, hogy ott megtalálnának.
A városba mentem, bár nem szívesen. Azt se tudtam, hogy mi a neve a városnak.
Nagyon sok ember volt, mivel nyár van sok a nyaraló ember, akiktől éreztem, hogy előjön a pánikrohamom. Végül egy játszótéren kötöttem ki, és kivételesen figyeltem, hogy merre megyek, hogy haza is tudjak találni.
Leültem az ott lévő egyik hintára, és a gondolataimba temetkezve kizártam a külvilágot.
Meg kéne beszélnem ezt apával, de lehet az lenne a vége, hogy feldühítem és megver, amit nem akarok. Anyában pedig csalódtam egy kicsit. Tudtam, hogy nem elfogadó, de hogy még neki is ez a véleménye erről az egészről, az már elkeserítő.
Azt hittem, hogy az a legfontosabb nekik, hogy én boldog legyek. Minden könnyebb lenne, ha volna egy bátyám. Akkor nem én nekem kéne átvenni a trónt, és akkor nyugodtam lehetnék azzal, akivel akarok.
Miután már nem tudtam min gondolkodni elindultam le a partra, ugyanis meghoztam egy döntést. Mégpedig azt, hogy hazamegyek. Ott úgyse keresne senki. És legalább lehetne egy kis nyugalmam.
Amikor leértem a partra elkezdtem levetkőzni, és a levetett ruhákat az ott lévő szikla alá tettem, amit megjegyzem, nagyon nehéz volt elmozdítani.
A vízben már úgyse lenne rájuk szükségem. Gyorsan beszaladtam a vízbe, és uszonyra váltottam.
Sokkal jobb árzás volt, mint két lábon járni.
Hosszú út áll előttem, így gyorsan kezdtem el úszni, de hamar elfárdtam. Viszont nem adhattam fel, minél előbb haza akartam érni. Csakhogy a sors, nem akarta, hogy olyan hamar hazaérjek, ugyanis az uszonyom beleakadt valamibe, ami éles fájdalmat vont maga után. Először azt hittem, hogy két kő közé szorult be, mivel egy hínásor, köves résznél haladtam el, de aztán kiderült, hogy a helyzet sokkal rosszabb.
Egy rozsdás horgonynak az ívébe akadtam bele, ami felszántotta az uszonyom felét, hatalmas sebet hagyva maga után, amiből szó szerint ömlött a vér.
Még így is iszonyat gyors tempóban úsztam hazafelé, mert nem akartam, hogy elfertőződjön.
Szerencsére haza is értem, és egyből az orvosi szobába indultam.
- Hajun, gyere gyorsan!- amint szólítottam az orvosunkat, már itt is termedt.
- Jézusom Jimin. Veled meg mi a fene történt? Gyere, ülj fel az ágyra, vagy nem is. Jobb lenne, ha feküdnél- úgy tettem, ahogy mondta. Bár eléggé nehézkes volt, mert nagyon fájt az uszonyom.
- Hazafelé jövet felsértette egy rozsdás horgonynak az íve. És nagyon fáj az uszonyom.
- Még pont időben értél ide. Ha tíz perccel később érsz ide, akkor az egész elfertőződik.
Jin, kérlek hozz ide fertőtlenítőszert, tűt cérnával és kötszert. De siess!
- Ki az a Jin? Még soha nem hallottam róla.
- Ő a fiam, ő is orvos szeretne lenni, így megkértem a szüleidet, hogy amikor dolgozok, akkor had legyen itt velem. Mert így többet tud tanulni.
- Itt vagyok apám, mi a baj? Ohh, elnézést Jimin úrfi, nem tudtam, hogy ön is itt van.
- Ugyan, semmi baj. És kérlek szólíts csak Jiminnek- mosolyogtam rá. Nagyon magas volt, széles vállai voltak és telt ajkai. Nagyon hasonlított az édesapjára.
- Rendben Jimin. Elmondanád, hogy mi történt veled? Mert ez a seb iszonyúan néz ki.
- Majd kesőbb elmondja. Hozz még egy lavor vízet és kendőt. Először le kell törölnünk a rászáradt vért. Addig nem tudom lefertőtleníteni.
Jimin, tőled pedig megtudhatom, hogy miért vagy egyedül?
- Hát az úgy volt...