𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

9.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- Én is gyöngykagylóból születtem, mint te, de ezt már tudod. Azok a fiúk, akik így születnek mind melegek lesznek általában. Nem tudjuk, hogy ez a kettő, hogy függ össze, de nem is ez a lényeg. Engem a szüleim úgy neveltek, hogy nem lehetek meleg. Így azt sem tudtam elfogadni, hogy te meleg vagy. Ez is az egyik oka, hogy azt szeretném, hogy elvedd Mi-Chat- döbbentem hallgattam végig a magyarázatát. Egy darabig meg se tudtam szólalni. 
- De engem nem a szüleid neveltek. Ez nem lehet kinevelni az emberből. Belőlem sem tudod kinevelni.
- Igazad van, de megakadályozni igen. Úgyhogy mindenképpen el fogod venni a lányt. Erről nem nyitok vitát.
- De apa, ezt nem te döntöd el. Ez az én életem, nem dönthetsz helyettem. Én szerelemből szeretnék házasodni, én szeretnék gyermeket szülni. Ha elveszem Mi-Chat, akkor ezeket nem tudom megtapasztalni.
- Igaza van Jaeho. Te nem dönthetsz helyette- egy kezet éreztem meg a vállamon. A kéz tulajdonosa édesanyám volt.
- Choa, már te is ellenem vagy? Meg beszéltük, hogy ez lesz.
- Ez a te döntésed volt, és nem az enyém. 
- Akkor neked is elmondom, hogy nem nyitok a házasságról vitát. Két hét múlva meg lesz tartva, és kész- apám dühösen kiviharzott a szobából, édesanyám pedig leült mellém. Szomorúan rám nézett, majd szorosan átölelt. Próbáltam tartani magam, de nem igazán ment, ezért elkezdtek folyni a könnyeim.
-  Ne sírj kincsem, ezért nem érdemes. Mi lenne, ha elmennénk ketten a városba fagyizni egyet? 
Ha gondolod elmehetünk vásárolni is, mert nincs túl sok ruhád.
És közben beszélgethetünk arról, hogy milyen életre vágysz.
- Köszönöm anya, hogy itt vagy mellettem- néztem rá hálásan. Bezártuk az ajtót, és el is indultunk a városba. Először egy aranyos kis cukrászdába mentünk be. Mind a ketten rizssütit ettünk, mert az nézett ki a legjobban. 
- Akkor érdekel, hogy milyen jövőt szeretnék magamnak?
- Persze kincsem, hiszem a fiam vagy- megfogta a kezemet, ami mellesleg nagyobb, mint az enyém, és finoman megszorította.
- Akkor először tudnod kell valamit. És szeretném, ha nem vágnál közbe. Nos, az van, hogy én halálosan szerelmes vagyok Kookba. Erre akkor jöttem rá igazán, amikor megcsókolt. Aztán tegnap kérdeztem tőle, hogy most mi van köztünk, és azt mondta, hogy neki az a csók nem jelentett semmit- a vallomásom végére már egészen elhalkult a hangom, ezért csodálom, hogy anya hallotta még amit beszélek.
- Lehet, hogy neki is jelentett valamit, csak nem meri bevallani magának. Szerintem kell neki egy kis idő. Ne siettesd, az esküvőig bármi történhet. Ha szerelmes beléd, akkor úgysem fogja engedni, hogy elvedd a húgát.
- Igazad van. Viszont akkor mondanám tovább. Szeretnék a párja lenni, egyszer majd összeházasodni vele. Minden álmom, hogy gyermekeket szüljek neki, akik majd rohangálnak a házban, megtöltve kacajukkal azt. Szeretnék dolgozni is. Arra gondoltam, hogy könyvtáros lennék vagy óvóbácsi, hiszen nagyon szeretem a gyerekeket. Vagy szívesen lennék divattervező is. Csak az az igazság, hogy még mindig félek az emberektől.
- Jaj drágám, nem kell tőlük megijedni. Nagyon kedvesek, persze köztük is vannak nem normálisak, de ez szerintem természetes. Ezek a tervek pedig szerintem gyönyörűek, ha mondhatom ezt.
- De szerintem úgysem fog teljesülni, hiszen el kell vennem a legjobb barátomat.
- Na jó, ne rágódj ezen. Minden meg fog történni a maga idejében. Most pedig menjünk, megmutatom neked a ruhádat, hiszen még nem is láttad. Szerintem szép lett, de neked kell majd viselned- gyorsan vettük még elvitelre nekem egy eper tejes teát, és elindultunk a lagzi helyszínére, hiszen ott fogunk átöltözni. A szertartás pedig a parton lesz.
Út közben megittam az italomat, ami egyébként nagyon finom volt. Majd megérkeztünk az első célunkhoz. Anyukám elvezetett abba a szobába ahol át fogok öltözni. És ott volt a ruhám.
Fekete volt minden az ing kivételével, és a zakómon egy lila kicsi virág volt. Semmi extra, és bevallom, hogy én nem is ilyet szerettem volna magamnak. Nyilván azon az esküvőn, ahol a szerelmemmel vagyunk, én mennék az oltárhoz. Én egy szép hosszú ruhába, és fátyollal a fejemen szeretnék férjhez menni.
- Anya, nekem ez nem tetszik. Olyan snassz, és gyanítom, hogy apa választotta. Igaz?- elszontyolodva néztem rá, és mégjobban elment ettől az egésztől a kedvem.
- Sajnálom drágám, igen apád választotta. De sajnos már nincs idő újat csináltatni.
- Akkor mindegy, menjünk inkább vásárolni- teljesen fölösleges volt tovább maradni, hiszen csak ezt akarta nekem megmutatni. Azt már úgyis tudom, hogy a fehér és a lila színek fognak dominálni.
Anyukám sajnálattam a szemében nézett rám, majd karon ragadott, és elkezdett maga után húzni.
- Most mégis hova megyünk?
- Egy szalonba megyünk, nem bírom nézni, hogy lassan már semmi életkedved sincs. 
Keresünk neked egy olyan ruhát, amilyet te szeretnél. Nem hagyom, hogy apád ebbe is beleszóljon. Mi-Chanak tetszett a ruhája, mert neki az édesanyja választotta, és ismeri a lánya izlését. De az apád szó szerint semmit nem tud rólad, így a saját esküvői ruháját szabatta át rád- 
Anyám szó szerint fortyogott a dühtől, amit igazából nem csodálok. 
- Olyan színű lehet amilyet én szeretnék?
- Persze, az előbb ezt magyaráztam el- teljesen meghatódottan mentem be anya után az esküvői szalonba.
- Anya, ha valami véletlen folytán nem jön össze az esküvő, akkor azon az esküvőn, ahol a szerelmem elé megyek, egy szép hosszú ruhát szeretnék viselni, fátyollal a fejemen- most anyukámon volt a sor, hogy ledöbbenjen, de aztán elpityeredett, és szorosan átölelt. 
- Nyugodj meg fiam, minden rendben lesz. Most pedig gyere, válasszunk neked ruhát. 
Milyet szeretnél?
- Fehéret, és csipkéset. A virág maradhat lila, és így passzolni fog a ruhám az esküvő dekorációjához- egy ott dolgozó hölgy a segítségünkre is sietett, és hosszas keresgélés árán, de megatláltuk számomra az igazit. Szerencsére ki tudtuk fizetni, így azonnal el is hoztuk, mert semmit nem kellett rajta átalakítani.
A vásárlást máskorra halasztottuk, mert már fáradtak és nagyon éhesek voltunk.
Amikor hazaértünk mindenki a nappaliban ült, és valami drámát néztek. Mondtam anyának, hogy nyugodtan üljön le közéjük, mert meg szeretném nekik mutatni a ruhámat.
Gyorsan fel is vettem, de nem mentem le azonnal, hanem a szobában lévő egész alakos tükörben néztem magamat. Végre jól éreztem magamat a saját bőrömben, és úgy gondolom, hogy ez nagy szó. Végül egy nagy sóhaj után lementem a nappaliba, és annak az ajtajában megálltam. Anyu pont velem szemben ült, így jelezte a többieknek, hogy egy kicsit figyeljenek.
Besétáltam a szoba közepére, majd egy darabig csendben álltam ott.
- Jimin, ez mégis mit akar jelenteni?- szerintem az apám rájött, hogy mi a helyzet, és látszólag nem igazán örült neki.
- Anya ma megmutatta a ruhát, amiben lennem kellett volna az esküvőn. De nekem az nem tetszett, így elmentünk egy szalonba, és kiválasztottuk azt, ami nekem igazán tetszett. És erre esett a választásom.
- Jimin, ez gyönyörű. Nálad szebb vőlegényt még soha nem láttam- Mi-Cha anyukája teljesen el volt érzékenyülve, ami iszonyatosan jól esett.
- És szerintem mindannyiunknak ez a véleménye, persze Jaehot kivéve- szólalt meg végre Kook. 
Már kezdtem az hinni, hogy soha nem fog megszólalni.

Sziasztok!

Kérlek írjátok le a véleményeteket kommentben, mert sokat jelentene, és csak úgy tudom korigálni a hibákat!