𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

27.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- KIFELÉ DOHYUN!! Nem látod, hogy mit művelsz szerencsétlen fiúval? Lehet, hogy csak azért kell neked, hogy utódokat szűljön, de attól még nem bánhatsz így vele. Úgy csinálsz mintha nem lennének érzései. Tudom, hogy azt szereted, ha valakinek fáj. De ez nem így működik. Most pedig takarodj kifelé!- nagyon megható volt, hogy a doki ennyire törődik az állapotommal. 
Dohyun végül kiment, az orvos meg lekezelte a sebeimet. Krémet és fáslit is adott, azt mondván, ha Dohyunra kéne ezeket bíznia, akkor a sebeim soha nem lennének ellátva.
- Doktor, köszönöm, hogy ilyen kedves volt velem. Magán és egy fiún kívül mindenki olyan fura. Olyanok, mint maga a királyuk.
- Ebben nincs semmi meglepő. Manipulatív az összes alattvaló, egyfolytában a király kedvében járnak, de csak azért, hogy ne számúzze őket a királyságból. Dohyun a maga képére formálta őket. Na, de most már menj, mert a végén megint el fog borulni az agya, bár szerintem már megeszi a fene- még egyszer köszönetet mondtam a férfinak, majd ténylegesen távoztam a szobából. Természetesen köntösben mentem vissza, mivel nem akartam, hogy megint bámuljanak.
Dohyun ott várt a szobámban és nagyon idegesnek nézett ki. Nem akartam még jobban kihozni a sodrából, ezért félve de leültem mellé az ágyra. Pár percig csak csendben néztünk magunk elé, de aztán olyat tett amin már egyáltalán nem lepődök meg. Pofon vágott.
- Manipuláltad a dokit, hogy ilyen kedves legyen veled és ellenem szegüljön? Miféle gonosz teremtmény vagy te?- chh, hogy még én vagyok a gonosz teremtmény. Nem Ő kínoz engem halálra, dug félholtra, áá egyáltalán nem.
- ELőször is, nincs olyan erőm, hogy tudjak manipulálni, másodszor pedig én vagyok a gonosz teremtmény? Te bántasz engem egyfolytában...- erre inkább már nem mondott semmit, inkább kiment az ajtón, amit be is csapott maga után.

~ 𝕵𝖚𝖓𝖌𝖐𝖔𝖔𝖐 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊 ~

Jimin kereken két hete és két napja tűnt el. Először nagyon megijedtem amikor leütöttek, és amikor felébredtem akkor nem találtam magam mellett a szerelmemet.
De most már végre érte mehetek. Tudom, hogy hol van, van csapatom is és a sellővilágnak a rendőrjei is velem vannak. Annak meg a pszichopata királynak semmi esélye sem lesz. Legalábbis remélem. 
Már nagyon hiányzik Jimin. Biztosan nagyon sok dolgot kellett elszenvednie és lehet azt hiszi, hogy már nem érdekel, de ez nem így van. Csak kellett egy kis idő amíg mindent meg tudtam szervezni. És ma végre megyünk kiszabadítani. Nagyon bánt, hogy nem vigyáztam rá jobban, pedig megigértem, hogy mellettem nem esik bántódása. De ezek után minden rendben lesz.

- Jungkook, ideje indulni. Minél előbb végzünk, annál jobb- szólt nekem Yoongi. Ő az egyik legjobb barátom, ezért őt kerestem fel rögtön amikor ez az egész megtörtént. Azóta mindig mellettem van. Bár leginkább azért, hogy ne omoljak össze. Tartja bennem a lelket.
- Jimin anyját biztonságba helyeztétek? Nem szeretném, hogy a halála az én lelkemen száradjon, ha esetleg nem jönnének össze a dolgok.
- Igen, mindenki a legnagyobb biztonságban van. Most pedig indulás, nincs vesztegetni való időnk!- gyorsan összeszedtünk mindenkit, aki szükséges a bevetéshez, és már indultunk is le a partra. Most nagyon megbánja ez a barom Dohyun, hogy ellopta életem szerelmét!

~ 𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊 ~

Már javában éjszaka volt, amikor hangos dörömbölést hallottam meg az ajtómon. Még jó, hogy nem tudtam aludni, különben most a szívroham vitt volna el az élők sorából.
Dohyun rontott be az ajtón, méghozzá teljesen részegen. Nem tudtam, hogy alkoholista...
- Itt van a kis barátod, ezért csinálunk neki egy kis műsort. Remélem, hogy felkészültél rá, ugyanis most nem fogok kegyelmezni neked- fel sem tudtam fogni, hogy mit mond. Egyáltalán mit keres itt Jungkook? Azt hittem, hogy már nem jelentek neki semmit.
De mire feleszméltem, már az ágy négy sarkára ki voltam kötözve, körülöttem pedig különböző kínzóeszközök hevertek.
Dohyun először síkosított kent a bejáratomra, majd max fokozatra kapcsolva a vibrátort, tolta tövig belém. Felsikítottam a feszítő érzésre. Az sem volt túl jó érzés, hogy a még be nem gyógyult sebeim megint felszakadtak.
Elkezdte embertelen tempóban mozgatni bennem az eszközt, én pedig csak zokogtam a szörnyű érzésre. De tudtam, hogy lesz ez még ennél rosszabb is.
Hangos dörömbölő léptek, majd az ajtó csapódása zavarta meg eddigi tevékenységeinket. Tudtam, hogy Jungkook az, felismertem az illatát. Dohyun eddig várt, kihúzta belőlem a vibrátort, és egyből belém csapódott már kőkemény tagjával. Már nem tudtam sikítani, sem pedig sírni, mert a hangom elment, a könnycsatornáim meg kiszáradtak. Csak tűrtem azt amit csinál, és vártam, hogy Jungkook végre megmentsen.
Hallottam ahogy szerelmem egyre hangosabban és gyorsabban veszi a levegőt, ebből pedig arra következtettem, hogy nagyon ideges lehet.
- Őrök, fogják le, és kötözzék ki a székhez. Most végig fogod nézni a szerelmed szenvedését. De nyugodj meg, élt már át ennél rosszabbat is. És hamarosan kiderül, hogy terhes-e a gyerekemmel vagy sem- Jungkooknál itt telt be a pohár, megfogta a férfi vállát és lerántotta rólam, majd egy tőrt szúrt a hátába. Erre az őrök ledöbbenve álltak meg az ajtóban.
Annyira ledöbbentette őket a királyuk elleni merénylet, hogy mozdúlni sem tudtak.
Még azt se vették észre, hogy valaki más is bejött a szobába. Nem ismertem a fiút, de valószínüleg a mi oldalunkon állhat, mert megfogta a  vérző Dohyungott, akinek egyébként ömlött a szájából a vér, és odakötözte a székhez.
- Jöjjenek a 12-es szobába, itt van a király- miközben a fiú adóvevőn keresztül konzultált valakikkel, addig Kook kihúzta Dohyunból a tőrt és félig begyógyította a sebét, hogy azért mégse haljon meg. 
Velem senki sem törődött, bár igaz, most nem én vagyok a legfontosabb hanem, hogy elfogják ezt a szörnyeteget.
- Ömm, valaki kökötözné a köteleket?- szólaltam meg gyenge és halk hangon. Erre Kook végre felém fordult, és miután feleszmélt azonnal idejött hozzám, hogy kiszabadítson. Megpróbált felültetni, de annyira fájt a fenekem, hogy nem igazán sikerült ülve maradnom.
- Jólvan kincsem, most már minden rendben van, ezt a szörnyeteget remélhetőleg halálra fogják ítélni. Viszont lenne egy kérdésem. Tényleg terhes vagy tőle?- féltem válaszolni, mert mivan, ha ez miatt fog elhagyni? De végül arra jutottam, hogy nincs értelme eltitkoni.
- Ne-nem biztos, de lehet, hogy az vagyok. Pont ma vizsgált meg a do-doki és ő sem tudta megállapítani. 
- Nos, ez eddig egy jó hír. De egyébként elvileg nem lehetsz tőle terhes. Eddig egyik felesége sem esett tőle teherbe, ezért az összeset megölte. Nincs meg az a sejt ami képes lenne erre. 
Volt hányingered?
- Igen volt, de akkor ezek szerint csak a helyzet miatt. Most egyébként mi fog történni? És, ha szabad tudnom, ki a fiú akit bejött a szobába?
- Khm, én is itt vagyok, és a nevem Min Yoongi.