𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

41.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

A babával szerencsére semmi baj nem volt az ellenőrzés alatt, így visszamehettem a szobámba, és végre Kook mellett aludhattam.
Napokig sírtam a másik pici miatt, és a szobámból sem mentem ki. Egész nap az ágyban feküdtem, és a párom hozta nekem az ételt, mert magamtól képes lettem volna egész nap nem enni. Konkrétan depressziós voltam, mert elveszítettem az egyik babámat, de azt hiszem, hogy ezzel mindegyik anya így van, mikor elveszít egy olyasvalakit aki egyre közelebb áll a szívéhez.

De úgy érzem, hogy mostanra kezdem elfogadni ezt a dolgot, és kezdek egyre jobban lenni, bár nem tudom, hogy egy ilyen eset után mennyire lehet jól egy ember lelke.

Az esküvőt elég sok időbe telt megszervezni. A tanács elég sok mindenbe belekötött, ebbe bele kell érteni a díszítést, és annak a színét is. Nem tetszett nekik, hogy én kék és arany helyett lilát és fehéret szeretnék.
De, ha már ez nem tetszik nekik, akkor kíváncsi leszek, hogy mit fognak mondani az esküvői ruhámra. Anya nagyon kitett magáért, és örömmel fogadta, hogy őt kértem meg, hogy csinálja meg a ruhámat. Én még Kook ruháját nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy lélegzetelállítóan fog kinézni.
A vendégek listájával viszont én voltam gondban, mivel a tanács olyan embereket hívott meg akiket nem ismertem. Ez főként azért van, mert apám sehova nem vitt magukkal, és mikor voltak bálok akkor én csak a szobámban gubbaszthattam. Ebből is le lehet szűrni, hogy mennyire nem szeretett engem. Pedig azért nem lett volna ellenemre, ha rendes apámként viselkedett volna, és tanít arra, hogy hogyan kell uralkodni, mert így teljesen el vagyok veszve. Nem tudom a királyságunk fő szabályait, és apámnak a tanácsadója sem tud a segítségemre lenni, mivel apám kiiktatta még akkor amikor felmentünk a felszínre.

Most éppen az ágyamban fekszek, és egy könyvet olvasok. Ez az esküvő előtti utolsó estém, és ezt Jungkook nélkül kell töltenem, nehogy egymásnak essünk az éj leple alatt. Bár nem tudom, hogy így terhesen ez már mit számít, de, ha ez a szabály, akkor ez van. Az a legviccesebb az egészben, hogy kettő őrt is állítottak az ajtóm elé, hogy Kook még véletlenül se tudjon hozzám beszökni.
Tudtommal ő a kastély másik végében van, ezzel is minél távolabb tartva minket egymástól. Pedig most el tudnám viselni a cirógatását, kedves pillantásait, törődését. És persze a közelségét. Mikor velem van, akkor mindig nyugodt vagyok, és biztonságban érzem magamat.
És most ez egész jól jönne, mivel kissé izgulok holnapi nap, valamit a jövő miatt is. Nem tudom, hogy jó uralkodó leszek-e. De ezt majd a jövő hozza magával.
Viszont ezzel az izgulással egy baj van, mégpedig az, hogy nem tudok tőle aludni. Ezért is lenne jó, ha Kook itt lenne, mert akkor tudnék aludni, és nem hagyná, hogy egyfolytában kattogjon az agyam.

Az este nagyon lassan telt el, és én tényleg nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, ezért reggelre kis táskák lettek a szemem alatt, és úgy éreztem magam, mint egy zombi. Rögtön a fürdőszobát vettem célba, és első dolgom az volt, hogy jó hideg vízzel megmossam az arcomat, reménykedve abban, hogy ez majd felébreszt. Bár mint tudjuk, ez egész napra nem segít, szóval a ceremóniáig tuti, hogy meg kell innom vagy két bögre kávét.
Először lesz a koronázás, és utána az esküvő, és szerintem sejthető, hogy én az utóbbit várom jobban.
Lementem az étkezőbe ahol megszerezhetem a nap első kávéját, mert mostmár a szervezetem elkezdett jelezni, hogy a semmit nem alvás nem éppen volt jó ötlet. Úgy éreztem, hogy most tudnék aludni, és, ha most reggeliznem kéne, akkor nagyon valószínű, hogy a fejem a tányérban végezné.
Aztán eszembe jutott, hogy én nem ihatok kávét mivel terhes vagyok, ezért azt zöld teára kell leváltanom. A filteres zöld tea nem igazán tart ébren, és amit itt csinálnak rendesen az valami borzasztó.
Én se tudom olyan finomra csinálni, ezért mikor néha napján megkívánom, akkor Kookot kérem meg, hogy csinálja meg, mert viszont ő istenien tudja elkészíteni.
- Jézusom, Jimin aludtál valamit az este? Úgy nézel ki, mint akin átment vagy öt kamion. Én elhiszem, hogy izgulsz, da az, hogy nem alszol sem neked, sem pedig a babának nem tesz jót- szidta le anya a fejemet, teljesen érthető okokból, de olyan kómás voltam, hogy nem igazán tudtam most vele foglalkozni.
- Legszívesebben most aludnék, de lassan itt a koronázás, és addigra el kell készülnöm. Majd alszok később, addig meg remélem, hogy kibírom, és nem fogok állva elaludni- a zöldteámmal a kezemben mentem vissza a szobámba, hogy még egy kicsit azért pihenjek, mielőtt anyuhoz megyek, hogy kicsinosítson engem.

Az, hogy egész nap nem láttam Jungkookot teljesen kikészített. Szó szerint szenvedtem a hiányától, azt hiszem mondhatjuk úgy, hogy már élni sem tudok nélküle. Ő jelenti számomra a levegőt, ha nincs mellettem, akkor nem alszom jól, kedvtelen vagyok.
De vígasztal, hogy pár óra múlva láthatom őt. Azt szreteném, ha rám néz, akkor eláljon a szava, és csak engem lásson.

- Gyere Jimin, már nincs sok időnk, és elég sok dolgunk van. Először is menj, és mosd meg a hajadat, mert be szeretném hullámosítani. Hidd el, olyan leszel a tiaráddal, és a hullámos tincseiddel, mint egy angyal. Mindenkinek el fog állni a lélegzete, ha rádnéz, de legfőképpen Jungkooknak- elmentem megmosni a hajamat, a sampon eper illatú volt. Direkt ezzel mostam meg, mert tudtam, hogy nagyon szereti.
Amint végeztem anya beszárította, majd ahogy mondta be is hullámosította a tincseimet. A sminkemet nem vittük túlzásba. Egy kevés alapozót, és korrektort vitt fel az arcomra, legfőképpen a szemem alatt lévő táskák miatt. A szemhéjamra egy csillogós pezsgős színt vitt fel, a számat pedig bekente halványrózsaszín szájfénnyel.
Majd következett a ruhám. Mivel ugye szoknyám nem lehetett, egy selyem anyaggal oldottuk meg, aminek a tetején egy vékony tül réteg volt, de nem takarta el teljesen a selyem anyagot. A derekánál volt egy vékony öv szerűség, hogy fel tudjam venni. A csokrom fehér rózsákból állt, és levendula lila szalaggal volt megkötve.
Belenéztem a tükörbe, és úgy éreztem, hogy most tényleg szép vagyok. Végre egyszer az életben tetszettem magamnak.
- Gyönyörű vagy kincsem. Iszonyatosan büszke vagyok rád- vont karjai közé anya, ami most nagyon jól esett.
- Úgy érzem, hogy mostmár csak jó dolgok fognak történni- bár ne lettem volna ilyen naív...